Akadályozó tényezők a spirituális úton
A földi világban élő több mint hatmilliárd ember Isten ajándékaként született meg embernek, azzal a küldetéssel, hogy visszatérjen Őhozzá.
A három isteni ajándék, kegy, amelyben emberként részesülhetünk:
- Megkaptuk ezt az emberi testet és az elmét a lélek szolgálatára erre a földi életre a „vivék”, a jó és rossz megkülönböztetésének képességével együtt
- Eljuthatunk egy élő tökéletes Mester lábához
- Megkaphatjuk a szent beavatás
ajándékát
Milyen tényezők befolyásolják spirituális fejlődésünket?
a/ Az emberi létezés három oldalának (test-elme-lélek)
egymáshoz való viszonya:
- A test igényei, amelyek a szükségletek első három szintjét (étel-ital, ruha; fedél és biztonság; szaporodás) jelentik, eluralkodhatnak rajtunk.
- „Az elme jó szolga, de rossz úr.” „embertelen” megnyilvánulásaink = nem a lelkünkből, hanem az elménkből, az egónkból, az önfenntartásért küzdő „állati” énünkből adunk.
- Ha lélekből élünk, akkor „emberségesek” leszünk = emberi lényünk lényegéből, a lelkünkből adunk.
b/ A külvilággal való kapcsolataink jellege:
- a sorsunk kihívásaira és a különféle helyzetekre való válaszaink minősége
- külvilági emberi kapcsolataink milyensége
c/ Spirituális életünk minősége:
- meditáció
- etikus élet vezetése (napló)
- önzetlen szolgálat
- bizalom a Mestererőben, Isten akaratában
Akadályok a spirituális úton
Az életünk 75%-ban előre elrendelt. A sorsunk nehézségeit Isten és az élő tökéletes Mester kegye nagy mértékben enyhíti.
25% szabad akarattal rendelkezünk, és ez úgy jelenik meg a mindennapi életünkben, hogy minden pillanatban választás elé kerülünk. A választásainkban a három oldalunk és azok erőviszonya meghatározó szerepet játszik Minden akadály a testünk, az elménk és az egónk uralkodása miatt kerül az utunkba.
a/ A testünk szükségletei és vágyai messze vezethetnek bennünket a benső ösvényről:
- működésbe lép a létfenntartás ösztöne
- rabul ejtenek, szokásunkká válnak egyes rossz hajlamok (italozás, kábítószer, bujaság)
b/ Az elménk az úr az életünkben: - céltalanul sodródunk: az örömet, a szórakozást keressük, örökké új vágyakat kergetünk, vagyis képletesen szólva, mindig új kutakat ásunk, de sohasem addig, amíg elérjük a vizet. (Például: állandóan új tanításokat, módszereket keresünk, de egyiket sem gyakoroljuk kitartóan)
- elégedetlenül, nyugtalanul, békétlenül élünk (stressz)
- utat nyitunk a lelkünk nyugalmát és boldogságát meglopó öt tolvajnak: a haragnak, a kapzsiságnak, a ragaszkodásnak, az érzéki vágyaknak és az egónak
- az egónknak a befolyása a világszemléletünkre és a magatartásunkra
c/ A lelkünk nem jut szóhoz, vagy kevés figyelmet kap:
- a legtöbben egyáltalán nem ébrednek rá a lelkünk létezésére
- elindulnak valamilyen benső ösvényen, de nem jutnak előre, mert például: állandóan új tanításokat, módszereket keresnek; megrekednek, mert pénzkereseti forrássá válik (gyógyítás), mert nagyra nő az egójuk; mert nem élik a tanítások lényegét – a szeretetet.
- megkapják a szent beavatást az Isteni Fény- és Hangáradatba, de nem szentelnek elég figyelmet a spirituális gyakorlataikra és az etikus életvezetésre
Hogyan élhetünk úgy a 25 % szabad akaratunkkal, hogy spirituális fejlődésünket szolgálja?
A választásaink, a döntéseink előtt a következő szempontokat vegyük figyelembe:
- Vajon jó-e másoknak?
- Nem árt-e nekünk?
- Nem sérti-e az etikus életvezetés szabályait?
- Nem okozunk-e vele új karmákat? (Minél több időt töltsünk karma nélküli állapotban: meditációval, mások önzetlen szolgálatával, satsangon való részvétellel, Istenre való édes emlékezéssel!)