Sant Rajinder Singh

Emlékezés Sant Kirpal Singhre – az önzetlen szolgálat

Sant Kirpal Singh már nagyon korán ráébredt a spirituális fejlődés szükségességére. Fiatalon, az érettségi letétele után, amely akkoriban a tizedik osztály elvégzését követte, felmerült benne a kérdés, hogy mit kezdjen az életével. Arra a következtetésre jutott: „Isten az első, és minden más csak Őutána.” Ő ezután ennek megfelelően élt: egész életében Istenre, a spirituális előrehaladásra összpontosított, és megosztotta másokkal, amije volt. Kirpal Mester sokszor kiemelte annak fontosságát, hogy adjunk, adjunk és adjunk. Amikor ma Őrá emlékezünk, akkor arra a sok ajándékra gondolunk, amelyeket az egész emberiségnek szétosztott.

Sokan tudják, hogy Ő volt az atyja, a kezdeményezője az emberi egység mozgalmának. Azt kívánta, hogy értsük meg: mindannyian testvérek vagyunk Istenben. Nemcsak a vallási vezetők részére szervezett konferenciákat, amelyeknek Ő volt a választott vezetője, hanem 1974-ben megszervezte az első Emberi Egység nemzetközi konferenciát is. Ennek alapgondolata az volt, hogy emberként egyek és azonosak vagyunk, a vallásunktól, sőt attól is függetlenül, hogy valaki hisz-e Istenben vagy nem. Bár a külső megjelenésünk, a társadalmi hovatartozásunk, a kultúránk, a nyelvhasználatunk eltérő, de lelkek vagyunk, és azért kaptuk az emberi formát, hogy ezt felismerjük. Ő a benső átformálódás fontosságára helyezte a hangsúlyt. Fedezzük fel, hogy többek vagyunk a fizikai valónknál, létezésünknél! Ezt az Ő kegyéből nagyon sokan átélték a bensőjükben azáltal, hogy a figyelmüket a fizikaiból az istenibe emelte. Csak ez a személyes tapasztalat ébreszthet rá bárkit arra, hogy nemcsak testi, mentális és érzelmi, hanem spirituális oldalunk is van, és a földi létünk során ezt szükséges megtapasztalnunk.

A saját élete példáival az egyetemes összetartozás megértésére késztette az embereket. Ez akkor válik személyes meggyőződésünkké, amikor ráébredünk a lelkünkre. A testi szinten szerzett tapasztalatok nem segítenek abban, hogy felismerjük a lényegi azonosságunkat, hiszen a külső megjelenésünk eltérő. Korunk tudósai azonban már megállapították, hogy a génjeink több, mint 99%-ban megegyeznek. A különbség 1 %-nál is kevesebb, ami az eltérő külső jellemzőkben nyilvánul meg: az arc- és testformában, bőr- és hajszínben. A mi figyelmünk a 99% helyett mégis ezen az 1%-nyi eltérésen van. A szentek tudják ezt, és az ő segítségük mindenkié.