Sant Rajinder Singh

A félelem legyőzése

Az elme egyik módszere arra, hogy félelemmel foglaljon le bennünket: hatalmában tartja a figyelmünket. A félelem nagyon összetett érzés, amely nem csupán a gondolatainkra hat, hanem lerohanja, uralja a testünket is, amely a vészjelekre reagálva hormonokkal árasztja el azt. Azért küldi a szervezetünk ezeket a hormonokat, hogy támadásra vagy menekülésre sarkallja.

A félelem nem valami egyszerű érzéki megnyilvánulás, amelyet könnyedén félresöpörhetünk, ugyanis kezelnünk szükséges a testünk fiziológiai reakcióit. Emberi lényként számtalan megnyilvánulási formájától szenvedünk: fóbia, ijedelem, rémület, rettegés, stb. Az orvosi szakirodalomban hosszú ennek a listája. Az emberek iszonyodnak bizonyos rovaroktól, kígyóktól, és vannak, akik a macskáktól és a kutyáktól is tartanak. Egyesekből a bezártság érzése vagy a nagy magasságban lét kelt pánikot, mások az egyedüllétet vagy éppen a tömegben tartózkodást viselik nehezen.

A szorongások okozója sok esetben egy trauma, valamilyen múltban átélt megrázkódtatás. Ha egy fájdalmas tapasztalat ismétlődik az életünkben, akkor túlérzékennyé válhatunk, attól tartva, hogy az a jövőben is megismétlődik, és a valójában ártatlan helyzetek is szorongást, sőt rémületet kelthetnek bennünk. Akik már belekerültek valamilyen traumatikus helyzetbe, azok egy ahhoz hasonló szituációra gyakran reagálnak nagy félelemmel, pánikkal.

Ha annak tudatában élünk, hogy mindenki magában hordozza az összes előző tapasztalata összességét, sokkal megértőbbek leszünk az embertársaink iránt. Lehet, hogy mi nem úgy viselkedünk egy bizonyos helyzetben, mint mások, de azt legalább megérthetjük, hogy a sokféle reagálásnak számos oka lehet. Kevésbé fogunk háborogni, haragudni, és a kedvességünkkel abban is segítségére lehetünk másoknak, hogy sikerüljön úrrá lenniük a múltból eredő félelmeiken.

Ha olyan valakivel válik haragossá, fajul el a kommunikációnk, akivel kegyetlenül, erőszakosan bántak gyermekkorában, nincs reményünk arra, hogy közel engedné magához a szavainkat. Csak szeretettel és kedvességgel segíthetünk neki abban, hogy kezelni tudja a múltból eredő ösztönös reakcióit, a traumáját. Lehet, hogy ez a személy eddig még soha nem tapasztalt gyöngédséget, gondosságot, figyelmességet az ő irányában – ez teljesen új az ő számára. Ha a szeretettel ismételten találkozni fog, ez idővel kitörli belőle a fájdalmas emlékeit.