November 20. szombat

Ezen a napon vendégek százai érkeztek a világ minden részéből a Chicago Hilton Hotelbe, amelynek nagy báltermében rendezték meg a 2010-es Hálaadó ünnep programját. Az 1927-ben épült szállodából a Michigan tóra, a Grand Parkra és a Museum Campusra nyílik kilátás.

A Mester a bevezető előadása során az elkövetkező nyolc nap eseményeit „satsangi családi programnak” nevezte, amely alkalmas idő a meditációra és a szevára. A meditáció nemcsak azt jelenti, hogy lecsendesítjük az elménket, és növeljük a koncentrációnkat. Ez spirituális gyakorlat, amellyel összekapcsolódunk az isteniséggel. Segít abban, hogy meglássuk Istent önmagunkban és másokban. A Sant Mat útja arra ösztönöz bennünket, hogy nyújtsunk segítő kezet másoknak. Ha ezt viszonzás elvárása nélkül, szeretettel tesszük, akkor önzetlenül szolgálunk, amelynek jelentősek a spirituális jótéteményei.

Majd azt emelte ki a Mester, hogy a satsang-család minden kontinensen hatalmas mértékben növekszik, és ez a program lehetőséget nyújt arra, hogy megosszuk egymással a satsang munkával kapcsolatos tapasztalatainkat, és tanuljunk egymástól. Ezt segítik a napi munka- és régiótalálkozók, a meditációs ülések és a satsangok.

Befejezésül a Mester sorban üdvözölte az egyes kontinensekről érkezetteket, és kérte, hogy erősítsék meg a benső kapcsolatukat az Úrral és egymással is. A spirituális Mester ezután személyesen is üdvözölt mindenkit a teremben.

November 21. vasárnap

A második nap kora reggeli meditációval kezdődött, majd különféle csoportmunkák folytak.
Délután került sorra a Mester előadása.

A Mester nagy örömmel üdvözölt mindenkit, és azt mondta, hogy nem számít, melyik országban, milyen hitbe születünk bele, mindannyian testvérek vagyunk az Úrban. Kizárólagos célunk az önfelismerés és az egyesülés Istennel. Erre szükséges összpontosítanunk, és rendületlen erőfeszítéseket kell tennünk, hogy elérhessük azt. A tölgyfa példáját emelte ki, amelynek erősek a gyökerei. Ha mi is erősen gyökerezünk a spirituális útban, akkor minden vihart kiállunk.

Majd egy verset idézett Sant Darshan Singhtől:

Az élet viszontagságai közepette
Te jössz és tesztelsz engem.
A bátorság és a türelem adja nekem
azt a soha nem lankadó kitartást,
amivel elviselem, bármi is ér.

A verssorok annak felismeréséről szólnak, hogy az élet hányattatásokkal telített. A nyugtalanító, zaklató körülmények között a bensőből fakadó lélekjelenlét és béketűrés adja a lelkesedést, amellyel minden helyzetet kezelni tudunk, amivel szembekerülünk. Ha tehát elkezdünk járni a spirituális ösvényen, ha találkozni akarunk a Teremtőnkkel, nagyon fontos, hogy a gyökereinket erősítsük meg. Ha a gyökerek gyengék, soha nem leszünk képesek a célunk elérésére.

Melyek az erőt adó tevékenységek, illetve gyökerek a spirituális területen? Az első ilyen gyökér a meditáció, a második az etikus élet, a harmadik gyökér, illetve tevékenység, amely megerősít bennünket, a Mik ezek spirituálisan gondolkodók társasága, a negyedik gyökeret tápláló erő a Mester szeretete és kegye. Ha megértjük ezt a négy alapvető tényezőt, amelyek megerősítik a gyökereinket, akkor úgy tudjuk formálni az életünket, hogy még ebben a földi létezésünkben elérjük a végső célunkat.

Ha csupán az elménk vágyait elégítjük ki a spirituális útról szerzett ismeretekkel, de soha nem cselekszünk spirituálisan, ha nem szerzünk tapasztalatot a lelkünkről, akkor csak felületes, külsődleges életet élünk. Ha nem indulunk el a bensőnkbe, akkor nem ismerjük meg a lelkünket. Ehhez meditálnunk szükséges. Ha a tökéletes Mester segítségével és kegyével a testi tudatosság fölé emelkedünk, az isteniség sokféle látványa tárul fel előttünk.

A rendszeres meditáció mellett építsük bele az életünkbe az etikai értékeket: az erőszakmentességet, az alázatot, az igazságosságot, az együttérzést, a kedvességet és az önzetlen szolgálatot!

Ha a meditáció segítségével megerősítjük a gyökereinket a spirituális élet talajában, akkor ezzel kifejleszthetjük a helyes megértést, amely helyes gondolatokban, szavakban és tettekben nyilvánul meg. Sant Kirpal Singh szavaival:

A szív jóságos kertjében
a kedves gondolatok a gyökerek,
a kedves szavak a virágok,
és kedves cselekedetek a gyümölcsök.

Nagy a gondolatok ereje. A helyes gondolatokból helyes szavak virágzanak ki, és ezekből jó tettek következnek. Mindez az etikus életen alapul. Ez pedig nem más, mint a helyes megértés.

Ha satsangra megyünk, olyanokkal vagyunk együtt, akik szintén a spirituális úton járnak. Ők is fontosnak tekintik az életükben a spiritualitást, felismerték a földi létünk igazi célját, és lépéseket tesznek ebben az irányban. Amikor az ilyen emberek társaságában vagyunk, a figyelmünk Istenen van, és ez segít abban, hogy kiválók legyünk ezen a területen.

Egy további támogató tényező a szentek és misztikusok szeretete és kegye. Amikor a Mester fizikai jelenlétében vagyunk, darshant kapunk. Sant Kirpal Singh szavai szerint a spiritualitás kétharmada a Mester szemén keresztül ér el bennünket. Spirituális sugárzás árad ezekből a szemekből, amely átitatja a testünket, az elménket, az érzelmeinket és a lelkünket, így az táplálékhoz jut. Az Istenerő a Mester szeméből a szemünkbe, szívéből a szívünkbe, lelkéből a lelkünkbe árad. Ez azért táplál minket, mert a Mester szíve, lelke, az Ő gyökerei Istenben nyugszanak.

A délután folyamán öt új DVD-t mutattak be, majd a világ különböző részeiből érkezett satsangi csoportok találkozhattak a Mesterrel. A napi program közös vacsorával zárult.

November 22. hétfő

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből.” ( Luk. 10,27)

A harmadik nap programja is a kora reggeli meditációval kezdődött. Ezeket különféle munkatalálkozók követték. A kora délutáni előadáson a Mester az emberi születést Isten különleges ajándékának nevezte. Szerencsések azok, akik arra törekednek, hogy megértsék az élet igazi célját. Isten az ilyen útkeresőket magához vonzza, és határtalan szeretettel, keggyel árasztja el őket, hogy az Isteni Fény- és Hangáradaton utazva vissza tudjanak térni az Otthonukba.

A szentek és misztikusok időtlen üzenete szerint a spiritualitás két fontos alappillére a meditáció és az önzetlen szolgálat. A meditáció segítségével egyesülünk az isteniséggel, az önzetlen szolgálattal pedig megosztjuk az embertársainkkal mindazt, amivel Isten megáld bennünket. Ezek sokféle fizikai, mentális, érzelmi és spirituális előnnyel járnak. Napjainkban a tudományos kutatások és tapasztalatok is megerősítik a meditáció és mások önzetlen segítésének pozitív hatásait az emberi testre és a pszichére. Mindezért kövessük a világba érkezett számtalan szent és misztikus életének a példáját: naponta a lehető legtöbb időt fordítsuk meditációra, és bármiféle viszonzás elvárása nélkül, szeretettel szolgáljuk az embertársainkat. Számtalan spirituális jótéteményben fogunk részesülni.

Az előadást követően két új audio CD-t mutattak be, amelyeken a Mesternek a program során elhangzott előadásai élvezhetők. Az egyik egy szép shabaddal kezdődik, amelyet Mata Rita Ji adott elő: „Drink the Divine Nectar” (Igyuk az isteni Nektárt!”).

Maharaj Ji arra kérte az ünnepi rendezvények résztvevőit, hogy minél több időt töltsenek együtt. „Legyen ez a spirituális megújulás ideje” – mondta. Ő minden nap különféle satsangi csoportokkal találkozott. Mindig százak maradtak az előadás után a teremben, mert a Mester még hosszú időt töltött ott egyéni beszélgetésekkel és prashad osztással.

Este, a közös vacsora előtt a Mester kiemelte, hogy egyre növekszik a satsangi családban a technológiai szakértelemmel rendelkező fiatalok száma. Arra bíztatta őket, hogy az ajándékaikat, a tehetségüket hasznosítsák, hogy a világon minél több emberhez eljuthasson a spiritualitás üzenete.

November 23. kedd

Akik szeretnek, azok találják meg Istent.

Mivel állandóan újabb vendégek érkeztek a programokra a világból, a reggeli meditációkon és a délelőtti regionális és munkatalálkozókon is egyre növekedett a résztvevők száma. Különösen hasznosnak minősítették a naplóval foglalkozó csoportmunkát.

A délutáni satsang középpontjába a Mester Isten szeretetének és oltalmának a témáját helyezte. Elmagyarázta, hogy Atyánk végigterel bennünket az élet hegyein és völgyein, és segít, hogy megtaláljuk az Őhozzá visszavezető utat. Ha fogékonyak vagyunk az Ő szeretetére, akkor tudjuk, hogy mindig jó kezekben vagyunk, és soha nem maradunk magunkra. Az Istenbe vetett bizalom akkora erőt ad nekünk, hogy kiegyensúlyozott állapotban haladunk keresztül az élet viharain.

Mindannyian karma terhekkel érkezünk ebbe a világba, amelyeknek teljesen el kell rendeznünk, mert egyébként benne maradnánk a lélekvándorlás kerekében. A szamcsita karmánkat a beavatáskor eltörli a Mestererő. A sors karmánkat nagymértékben enyhíti. Fogalmunk sincs arról, hogy mekkora gondokkal, problémákkal kellene egyébként megküzdenünk. Csak kis fájdalmakat, nehézségeket kell átélnünk, kezelnünk. A naponta okozott új karmáktól is meg kell tisztulnunk. Ezért tanácsolják a Mesterek, hogy a napunk 10%-át fordítsuk a spirituális gyakorlatainkra.

Még azt is kérik tőlünk, hogy az életünk utolsó pillanataiban a simran ismétlésével előzzük meg a gondolatok, így a karmák keletkezését, amelyek miatt vissza kellene ide térnünk.

Emberi lények vagyunk, gyengék, nincs akkora hitünk Istenben, mint amekkorára szükségünk lenne. Emiatt szenvedünk az élet nehéz helyzeteiben. Ha a bizalmunk szilárd, akkor nyugodtan, kiegyensúlyozott állapotban haladunk végig az erőt próbáló időszakokon. A bizalom és a szeretet kéz a kézben jár, és Istent akkor tudjuk igazán szeretni, ha megtapasztaljuk az Ő jelenlétét a bensőnkben. A meditáció nélkülözhetetlen a spirituális fejlődéshez.

A satsangot közös meditáció követte, majd a Mester ismét a különböző régiókból érkezett satsang csoportokkal találkozott. A vacsorát követően születésnapokat és házassági évfordulókat ünnepeltek meg.

November 24. szerda

Szívtől szívig és lélektől lélekig,
ez az igazi összefonódás.
Egymás mellett elhaladni, jönni-menni,
az még nem a találkozás.

Ezen a napon a Mester a spirituális ösvény követésének jótéteményeiről beszélt. A spiritualitás nem azt jelenti, hogy naponta egy-két óra hosszat spirituálisak vagyunk, utána pedig nem. Spirituálisnak lenni annyit jelent, hogy tudatosak vagyunk arra, miként vezetjük az életünket, és Isten jelenlétére minden élő formában.

A spiritualitás áthatja az életünk minden pillanatát: hogyan töltjük az időnket, minek szentelünk figyelmet, mi jellemzi a másokkal folytatott kommunikációinkat, miként tapasztaljuk meg az igazi valónkat. Éljünk úgy, ahogy spirituálisan élnünk szükséges!

A spirituálisan vezetett élet az isteni erények önmagunkba ültetését is magában foglalja, azt, hogy úgy élünk, ahogy Isten akarja – erőszakmentesen, alázatosan, tisztán, kedvesen és az Ő teremtését szolgálva.

A meditációban – amely a spirituális út kulcsa – megtapasztaljuk az igazi valónkat, és megtelünk Isten szeretetével. Ha minden nap csendben ülünk, és mind mélyebbé válik a meditációnk, akkor egyre fogékonyabbá válunk az isteniség megnyilvánulásaira. Ezekben egyedül Isten kegyéből részesülhetünk, amely bőven árad ránk, ha őszinte erőfeszítéseket teszünk.

Mint minden délután, most is egyéni beszélgetésekkel folytatódott a Mester programja, és a vacsorát követően a Mester a hajnali órákig találkozott a regionális csoportokkal.

„Az mindig az időtlenség ideje, amikor a Mester jelenlétében lehetünk. Szívtől szívig, lélektől lélekig – ilyenkor az örökkévalóságban létezünk” – jegyezte meg egy résztvevő.

November 25. csütörtök (Hálaadás napja)

Számtalan oázis virult ki
felhólyagzott lábamtól
, és ezek az őrült szeretet
különleges szépségének
sivatagjára emlékeztetnek. Sant Darshan Singh

A Hálaadás napján köszönjük meg Istennek a számtalan áldását – kérte a Mester –, az emberi születés ajándékát, mindent, ami az életünkben történik, és azt, hogy vágyódunk Őutána, mert ez visz előre bennünket a spirituális ösvényen.

A legtöbbünk a saját erőfeszítéseinek tulajdonítja mindazt, amit az életben elér. A világi sikereink idején, az életünk verőfényes napjain könnyen elhitetjük magunkkal, hogy az ellenőrzésünk alatt tartjuk a dolgainkat, és tudjuk, mi a legjobb számunkra. Sok könyv foglalkozik napjainkban az önsegítéssel. Úgy érezzük, hogy mindaz, ami velünk történik, annak eredménye, gyümölcse, amit mi teszünk. Mi vagyunk a cselekvők. Úgy vélekedünk, hogy az maga az élet, amit az öt érzékszervünkkel felfogunk. Lehet, hogy sok támogatást, segítséget kapunk a szüleinktől, a testvéreinktől, a barátainktól, a tanárainktól, a munkatársainktól, mégis, ahogy múlik az életünk, annak történéseit a saját cselekedeteink következményeinek tulajdonítjuk.

Valójában azonban Isten keze van minden történés hátterében. Ő vezet át bennünket az életen. Az is Isten kegye, ha a figyelmünk Őrá irányul. Azt hisszük, hogy mi szeretjük az Urat, pedig Ő az, aki magához vonz bennünket. Egyébként teljesen a világba merülne a figyelmünk. Valójában minden rezdülésünk mögött ott van az Úr akarata. Úgy élünk, hogy „Legyen meg az én akaratom, ó, Uram!” Ezt meg azt szeretnénk elérni, ilyen meg olyan vágyaink vannak, és ezek teljesüléséért fohászkodunk. Ám egyedül Isten tudja, hogy mi igazán jó nekünk, és az fog bekövetkezni az életünkben. Értsük ezt meg, és köszönjük meg Istennek!

Sajnos mi csak a nehézségeinkre figyelünk, és megfeledkezünk a 99,999%-nyi segítségről, amelyet az életünk minden területén kapunk. Miért? Mert az elménk uralma alatt élünk, amely nem akarja, hogy felismerjük az Úr támogatását. Ha ugyanis ez megtörténik, akkor kikerülünk az elménk karmai közül. Ha a lelkünk teljesen megtisztul, akkor kiszabadul a lélekvándorlás kerekéből. Ennek lehetősége miatt az elménk minden alkalmat megragad, hogy elterelje a figyelmünket Istenről. Könnyű dolga van: vágyakat kelt bennünk; valamit el szeretnénk érni ebben a világban, és minden energiánkat erre fordítjuk; vagy a testünkkel, a mentális, érzelmi életünkkel kapcsolatos nehézségeinkre irányítja a figyelmünket.

Sok fent és lent helyzeten megyünk keresztül. Vannak az életünkben történések, amelyeket szeretünk, és olyanok is, amelyeket nem szeretünk. Mindez azonban csak a játék része, amelyen keresztülmegyünk. Ezt nem ismerjük fel, ezért ilyeneket kérdezünk magunktól: „Miért van ez a problémám?”, „Miért nem vagyok képes ezt elérni?” Közben a legértékesebb portékánkat, az időnket vesztegetjük. Az elménk pontosan ezt akarja. Ahelyett, hogy egyre tisztábbá tennénk a lelkünket, a karmikus reakcióinkkal még több szennyeződéssel borítjuk be.

Isten oly kegyes hozzánk, hogy a segítségével megszabadulhatunk, magunk mögött hagyhatjuk az erre az életre magunkkal hozott sors karmáinkat. A Mestererő működésének módja azonban meghaladja az emberi megértést. Az intellektusunk csak a három alsó szinten működőképes. Ez az Erő azonban sokkal magasabb szintről, Sach Khandból érkezik hozzánk.

A meditáció segítségével fedezzük fel, hogy az igazi valónk nem a testünk, nem az elménk, hanem a lelkünk, amely egylényegű Istennel. Ezzel a felismeréssel válunk képessé arra, hogy az „Édes a Te akaratod!” elve szerint éljünk. Minden, ami az életünkben történik, a legnagyobb javunkat szolgálja. Ha ezt nem is értjük meg, ez nem jelenti azt, hogy ne így lenne. Nincs meg a képességünk ahhoz, hogy mindent megértsünk. Annak felismerése, hogy nem érthetünk meg mindent, nagy megértést jelent. Ez hatalmas dolog. Ráébredünk, hogy vannak dolgok, amelyek meghaladják az intellektusunk lehetőségeit. Ha ez világossá válik bennünk, akkor megerősödik a bizalmunk Istenben.

A satsangot hagyományos vegetáriánus hálaadó ünnepi vacsora követte. Majd a Convoscanto nevű kolumbiai együttes zenés-táncos műsora következett. A szerencsések elkapták a prashadokat, amelyeket ezután a Mester dobált szerteszét a teremben.

November 27. szombat

A szeretet először a Szeretett Lény szívéből árad ki ránk.

A kétnapos „Spirituális wellness hétvége” a folytatása volt a 2010-es hálaadó ünnepi programsorozatnak, amelyet a Spiritualitás Tudománya központja közelében lévő Wyndham Lisle Hotelben rendeztek meg. A test, az elme és a lélek táplálása állt az események középpontjában, amelyek sok száz új érdeklődött vonzottak oda Chicago térségéből és a világ különböző részeiből.

A nap hatha jógával kezdődött, majd egyidejűleg több előadás hangzott el, amelyek a spirituális jólétről, egészségről, a meditáció előnyeiről és a vegetáriánus életmódról szóltak. Sokféle ételbemutatót tartottak. Ezek igen népszerűek voltak. A meditációs szobában a Jyoti meditációval ismerkedhettek meg az új érdeklődők. A gyermekek részére is sok érdekes programot szerveztek.

Szombaton este került sor a Mester első nagyközönségnek szóló előadására, amelynek témája a spirituális út alapvető erénye, a szerető kedvesség volt. A különböző vallásokból vett példákkal Maharaj Ji annak fontosságát emelte ki, hogy ismerjük fel az Urat az egész teremtésében, mert ez segít abban, hogy mindenkihez figyelmesek és kedvesek legyünk. Törekedjünk arra, hogy a szeretetteljes kommunikációink segítségével csökkentsük a karma terheinket, mialatt örömmel és vidámsággal töltjük meg mások szívét!

A spirituális utazás szeretet-utazás, amelyet a mindenség törvénye, az Istenből kiáradó szeretet törvénye kormányoz. Ha naponta csendben ülve befelé figyelünk, a szeretet az egész lényünket betölti. Belülről átformálódunk, és az isteniség feltárul előttünk. Ez a meditáció segítségével megvalósuló átalakulás a kulcs ahhoz, hogy a létezésünk igazi küldetése beteljesüljön.

A fizikai univerzum sok tükröződésnyire van a valóságtól, az igazi Otthonunktól. Ha erőfeszítéseket teszünk azért, hogy a Fényre és a Hangra történő meditációval felfedjük e világ illúziójának a fátylát, az Úr kegye segít bennünket, hogy gyorsan haladjunk a célunk felé.

Az előadást meditáció követte, majd egy új DVD-t mutattak be a Qawalis programról. A közönség nagy örömére a Mester folyamatosan fordította a megzenésített szufi költeményeket, amelyek Isten szeretőjének az állapotát festik le.

November 28. vasárnap

A test és az elme egészsége a spirituális egészségtől függ.

A „Spirituális wellness hétvége” második napján is sok előadás, munkatalálkozó és főzőcske várta az érdeklődőket. Az egyik látogató véleménye: „Nagyon sokat tanultam ezekből az ételbemutatókból, mert nemcsak arra koncentráltak, hogy az étel nagyon ízletes legyen, hanem arra is, hogy kiegyensúlyozott módon tápláljuk a testünket. Korábban fogalmam sem volt arról, hogy ennyire színesen, sokféle módon lehet vegetáriánus ételeket készíteni.”

A nap fénypontja a Mester előadása volt. Azt kérte, hogy mialatt a mentális, érzelmi és fizikai egészségünk megőrzésére vagy helyreállítására törekszünk, ne feledkezzünk meg a lelkünk táplálásáról. Ugyanis a spirituális jóllét a teljes egészség alapja. Ha felismerjük, hogy ez a test a ház, amelyben annak éltető, fenntartó ereje egy ideig lakozik, akkor kellő időt fogunk szentelni a lelkünk megerősítésére, rendszeres táplálására, ami az Isteni Fény- és Hangáradatra való meditáció.

A meditáció nem tünteti el a problémáinkat, ám a segítségével egy magasabb látószögből, újfajta szemléletmóddal tekintünk rájuk, és az élet viharaiban meg tudjuk őrizni a benső egyensúlyunkat. A meditáció az eszköze annak, hogy megszabaduljunk az illúzió fátylaitól, amelyek betakarják a lelkünket, így fel tudjuk ismerni az igazi valónkat és a földi létünk küldetését: az önfelismerést és az egyesülést Istennel.

A magával ragadó előadás után a Mester beavatást tartott.

Ennek az ünnepi rendezvénysorozatnak a befejezéseként a Mester és a felesége – mialatt végighaladtak a teremben - búcsút vettek mindazoktól, akik nagy távolságokból érkeztek a programokra, és most hazaindultak.

Az egyik résztvevő így fejezte ki az érzéseit: „Maharaj Ji hatalmas bőségben ontotta rám az áldásait. Azt gondoltam, hogy a spirituális megújulás szomjúsága csillapodni fog bennem a Vele eltöltött hét után. Ám az Ő istenisége oly boldogító, hogy azt kívánom, ezek a napok bárcsak folytatódnának, és a program soha ne érne véget.”