Február 1-4.

Miután a Mester visszatért Delhibe a nagyon sikeres maharashtrai körútról, a keddi meditációt megelőzően kérdés-felelet volt a Kirpal Baghban.

A meditációs tapasztalatokra vonatkozó kérdés kapcsán a Mester elmagyarázta, hogy a kezdeti sötétség után különféle színeket láthatunk, majd előrehaladva a bensőben csodálatos látványok és szférák tárulnak fel előttünk. A sötétség látványa ne tántorítson el bennünket, hanem továbbra is koncentráljunk magunk elé, teljes bizalommal rábízva magunkat a spirituális Mesterünk irányítására és támogatására, akinek a segítségével mindenképp le fogjuk győzni a spirituális utazás összes nehézségét.

„Mit tegyünk, ha egyidejűleg jobbról és balról is halljuk a Hangáradatot?” A Mester válasza: Tartsuk a koncentrált figyelmünket középen, és a Hang, amelyről eleinte úgy tűnik, hogy jobbról érkezik, erőssé válik, és felfelé húzza a lelket a spirituális régiókba.

Egy újabb kérdésre felelve a Mester annak különleges fontosságát emelte ki, hogy a Fényre meditáláskor mondjuk a simrant, megfelelő szüneteket tartva az egyes Istennevek között, hogy a koncentrációnk erős maradjon, és a simran védelmében haladjunk előre a bensőben.

Majd azt tisztázta a Mester, hogy sem a házastársak, sem más személyek nem osztozhatnak egymás karmájában, nem szenvedhetnek miatta. A jó tetteink viszont nemcsak nekünk jók, hanem a szeretett személyeknek is, hiszen így szeretetteljes és békés környezetet teremtünk magunk körül.

Az utolsó kérdés kapcsán azt fejtette ki, hogy a fogékonyság az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom gyümölcse, amely az Istenerő benső megtapasztalása nyomán fejlődik ki igazán.

Február 2-án darshan volt, a következő estén pedig a kedves, türelmes és együttérző kommunikáció fontosságáról volt szó. Kezeljünk mindenkit egyformán, a szociális, a társadalmi helyzetétől, a munkahelyi ranglétrán elfoglalt helyétől függetlenül! – kérte a Mester.

Február 4-én, a meditáció előtt arra hívta fel a sangat figyelmét, hogy a szavainknál hangosabban beszélnek a tetteink. Ne mások megváltoztatásának igyekezete kösse le a figyelmünket, hanem saját magunkat formáljuk jobbá, beleültetve az etikai értékeket az életünkbe! Ekkor a viselkedésünk minta lesz mások előtt, ez ösztönzően fog hatni rájuk, hogy kövessék a példánkat.

Az Emberiség Egysége 20. Nemzetközi Konferenciája,
február 5-6.

A konferencián tízezrek vettek részt, akik az egész világból érkeztek erre a programra, a virágfüzérekkel és csillárokkal feldíszített Kirpal Baghba. A sokéves hagyományoknak megfelelően az indiai testvérek órákon át spirituális dalokat, himnuszokat adtak elő.

A nyitószeminárium témája: „Stresszmentes élet meditációval.” A Mester a bevezető előadásán arról beszélt, hogy a „jónak lenni” és „jót tenni” a kulcs az Úrral való egység eléréséhez. Először is éljünk tisztán, etikusan, és a szó teljes értelmében váljunk igaz emberré! Csak ekkor haladhatunk tovább, és ismerhetjük meg a spirituális önvalónkat és Istent. A meditáció nemcsak az Isteni Fény és Hang megtapasztalásának az eszköze, hanem abban is segít, hogy megváltozzon a látásmódunk: minden embert sajátunkként fogunk átölelni, és mindenkit szeretettel és együttérzéssel fogunk kezelni. Ez a fajta viselkedés számolja fel a stresszt az életünkben, és így az sokkal nyugodtabbá, békésebbé válik. Mialatt megfelelő módon meditálunk, a nyugalom nagy mélységeit tapasztaljuk meg, ami eltünteti a feszültséget az elménkből és a testünkből. Amellett, hogy így gyorsan közeledünk a végső célunkhoz, a meditáció békés, harmonikus légkört teremt körülöttünk.

Ezután a meghívott előadók szóltak hozzá a szeminárium témájához. Isaac Malekar rabbi tisztelete jeléül egy sálat helyezett a Mester nyakába, majd arról beszélt, hogy korunkra a fejlett technológia, rendkívül sebes, kapkodó életritmus és nagymértékű stressz a jellemző. Ideje felismernünk az általa okozott problémákat, lassítsunk a tempón, szabaduljunk meg az aggodalmainktól, összpontosítsunk a spirituális valónkra!

Mr. Vijendra Gupta és Mr. S. K. Tyagi, e két polgári vezető azt emelte ki, hogy a stressz csökkentése érdekében sürgetően nagy szükségünk van arra, hogy olyan megvilágosodott szent segítségét keressük, mint Sant Rajinder Singh, majd pedig kövessük az általa mutatott utat, hogy ne csak békés, hanem spirituálisan fejlett lénnyé válhassunk.

Swami Sudharmanand Ji and Dr. Maulvi Mufti Mukarram Sahib az üzenetében azt emelte ki, hogy töltsük fel magunkat spirituális energiával, hogy feszültségektől mentesen élhessünk. Rendkívül szerencsések mindazok, akik eljutnak egy tökéletes spirituális Mester lábához, mint amilyen Sant Rajinder Singh. A két hozzászóló arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy éljen az isteni tanítás szerint, mert csak így érhető el az örök béke és a spirituális boldogság.

A program végén a Mester lejött az emelvényről, és mindenkit darshanban részesített.

Február 6.

Ezen a napon ünnepeltük meg a Kirpal Baghban Sant Kirpal Singh születésének 117. évfordulóját. E nagy szent az emberi egység és béke megteremtésében úttörő munkát végzett azzal, hogy megszervezte a korábban gyakran ellenséges vagy feszült viszonyban lévő vallási vezetők közötti békés párbeszédeket, és 1974-ben az Ő vezetésével ült össze Delhiben a történelmi jelentőségű „1. Emberi Egység Nemzetközi Konferencia.” Ezt követően, az Ő nevében számos ilyen típusú konferenciát szerveztek szerte a világon, amelyek az emberiség egységes és békés jövőjén munkálkodtak. Közös erőfeszítéssel megtalálták a különböző vallások és hitek között a kölcsönös megértés és elfogadás útját.

A vasárnapi program a hagyományoknak megfelelően a Gurbaniból előadott himnuszokkal kezdődött, majd Mata Harbhajan Kaur és Mata Rita Ji a külföldi tanítványok kórusa kíséretében egy gyönyörű himnuszt adott elő:

„Ki ismeri a Te jellemzőidet, ó magasztos, határtalan, végtelen Úr?”

A vasárnapi szeminárium témája: „Kirpal – az együttérzés apostola.” Sant Rajinder Singh az előadása során e nagy szent isteni jellemzőiről beszélt – a szeretetéről, az együttérzéséről és az alázatáról –, amelyeket az egész életével példázta. Történeteket mesélt Kirpal Mester gyermekkorából és a későbbi éveiből, amely mind az Ő végtelen nagylelkűségéről, kedvességéről és megbocsátó természetéről szóltak. Az egész emberiséget a sajátjának tekintve, örökké készen állt, hogy segítő kezet nyújtson az arra rászorulóknak. Számára senki sem volt idegen vagy ellenség – mindenki iránt együttérzés volt a szívében. Sant Rajinder Singh azt kérte, hogy kövessük az életünkkel az Ő példáját! A rendszeres napi meditáció segít az összetartozásunk és az egységünk felismerésében.

A szeminárium témájához hozzászólók közül Jaiprakash Agarwal, egy neves polgári vezető először is a nagy tiszteletét fejezte ki a Mester iránt, azt mondva, hogy az olyan isteni lények, mint Ő, vezetnek bennünket a helyes irányba, és tisztítják meg a lelkünket a külső világ szennyétől.

Lobzang Láma azt emelte ki, hogy napjainkban, amikor a világ számos pontján oly sok az erőszak és a gyűlölködés, nagy jelentőségű egy ilyen konferencia, mert egybegyűjti a különféle nézőpontokat, vallásokat, hiteket és nemzeteket, és ezzel jelentősen hozzájárul az emberiség egységéhez és békéjéhez.

Swami Gopalacharya Sant Kirpal Singh határtalan kegyével és alázatával kapcsolatos személyes tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, kijelentve, hogy az ilyen nagy szentek újra meg újra visszaszületnek, inkarnálódnak a földre, az emberiség megsegítése érdekében. Az olyan nagy szentek darshanjai, amilyen Sant Kirpal Singh, Sant Darshan Singh és Sant Rajinder Singh, felemelik a lelkünket, és arra ösztönöznek bennünket, hogy visszatérjünk az isteni egység állapotába.

Dr. Sadhvi Sadhna Ji azt emelte ki, hogy Sant Kirpal Singh ma is itt van a tanítványok között, az élő Mester, Sant Rajinder Singh formáján keresztül, aki az emberi egység és béke fáklyahordozója az egész világban.

Padma Shri Dr. K. K. Agarwal elmagyarázta, hogy korunkban a spiritualitás és a modern tudomány kéz a kézben jár. A meditáció az Úrral való közvetlen kommunikáció eszköze, ám emellett a segítségével megelőzhetünk egy csomó testi betegséget, és segít a fizikai, mentális, érzelmi és spirituális megújulásunkban.

Mahamandleshwar Swami Vigyananand Ji történeteket mesélt Sant Kirpal Singh végtelen kegyéről és együttérzéséről, kiemelve, hogy az alázat a szentek egyik alapjellemzője.

E hozzászólások után Sant Rajinder Singh angol nyelven tartotta meg a konferencia záróbeszédét, kiemelve, hogy az igazi tiszteletadás e nagy szent előtt az, ha az Ő egyszerű szavakkal megfogalmazott útmutatása szerint éljük az életünket: „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!”

Ezt követően a Mester körbejárta a Baghot, és mindenkit darshanban részesített.

Február 7-én, hétfőn több ezren részesültek a Kirpal Baghban a szent beavatás ajándékában. A meditáció ideje alatt a Mester megnyitotta a 19. Szemvizsgálati tábort, amelyen az ingyenes hályogműtétre válogatták ki az arra rászoruló indiai testvéreket. Megáldotta az orvosok és a nővérek önzetlen szolgálatát.

Február 8-án a Mester spirituális tanácsait követően közös meditáció volt. Az egyik amerikai tanítvány a következőket mondta: „Most először vagyok itt Indiában. Egészen különleges élmény számomra a sangatnak a Mester iránti hatalmas szeretetének és odaadásának a megtapasztalása. Ahogy végighalad a sorok között, az emberek nyomulnak, hogy elkapják egy pillantását vagy részesüljenek a szerető érintésében. Az öröm az arcokon szavakkal leírhatatlan.”

Február 9-én a Mester megköszönte a konferencia idején önzetlenül szolgálók munkáját, és prashadban részesítette őket. Ha bármiféle segítséget nyújtunk másoknak, az Istentől kapott lehetőség a jutalom és viszonzás elvárása nélküli, vagyis önzetlen szolgálatra. Ennek nagy a spirituális fontossága, ezért ugyanolyan rendszerességgel végezzük, mint a napi meditációnkat! – kérte.

Február 10-12. között a Mester a közös meditáció előtt egy-egy spirituális témát bontott ki, és történetekkel tette azokat még szemléletesebbé. Csütörtökön arról beszélt, hogy gyakran félreértelmezzük mások szavainak vagy tetteinek igazi motívumait. Túl hamar vonunk le belőlük negatív következtetéseket. Kérte, hogy legyünk türelmesebbek mások iránt, és igyekezzünk megérteni az igazi szándékaikat!

A pénteki program kezdetén is egy gyönyörű himnusz hangzott el: „Ma megérkezett a tavasz az otthonomba, és most a végtelen Úr dicséretét zengem.” A Mester azt tanácsolta, hogy e világ átmeneti örömei helyett keressük az örök üdvösséget a bensőnkben. Ha az elménk ezt egyszer megtapasztalja egy mély meditációban, újra meg újra élvezni akarja ezt az állapotot, így nagyon felgyorsulhat a fejlődésünk a spirituális ösvényen.

A szombat esti himnusz így hangzott: „Ó, Szeretett Lény! Mikor veted rám a pillantásodat? Mikor nyer meghallgatást ez az imám?” A Mester annak fontosságát emelte ki: állandó és eltökélt erőfeszítésekkel tartsuk az ellenőrzésünk alatt és távol az elménket a világi csábításoktól, és ezek helyett összpontosítsunk Isten Fényére és Hangjára. A rendszeres meditáció segít ebben, mert az elme idővel megszokja azt.

A vasárnapi satsangon a Mester a karma típusairól beszélt, valamint arról, hogy az Úr kegyéből, etikus életvezetéssel és napi meditációval még ebben az életben el tudjuk érni az egységet Ővele.

Február 13-14.: Az indiai Darshan Akadémiák sporttalálkozója: „A Darshan Akadémia 15 éves – az emberi lélek ünnepe.”

A Darshan Oktatási Alapítvány a Delhiben lévő Chhatarasal Stadionban rendezte meg az összes, vagyis 16 indiai Darshan Akadémia jubileumi sporttalálkozóját (a kolumbiai Darshan Akadémia is képviseltette magát), amelyen több, mint ezer tanuló vett részt. A tanulókat, az iskola személyzetét és a vendégeket boldog izgalommal töltötte el a Mester és a családjának a jelenléte.

A program rendkívül látványos nyitóképe az öt elem, a föld, a tűz, a víz, a levegő és az éter tánca volt. Majd az egyes iskolákat képviselő növendékek vonultak díszlépésben körbe a stadionban, az iskolájuk zászlója mögött. Ezután a Mester meggyújtotta a fáklyát, amelyet az egyes iskolák futói egymásnak továbbadva vittek körbe. Majd rengeteg lufit engedtek szélnek – ezzel elkezdődtek a futóversenyek, amelyeken 200 növendék indult. Az egyes versenyszámok között rendkívül látványos jóga, aerobic és gimnasztikai tömegbemutatók voltak. A nagy zárókép a Darshan Akadémia lógóját ábrázolta.

Sant Rajinder Singh megköszönte a tanulók és a tanárok erőfeszítéseit, amelyeknek az eredménye lett ez a nagyon szép rendezvény. Végül átnyújtotta a versenyek győzteseinek a díjakat.

Ezután került sor a Kirpal Ashram meditációs termében a Valentin nap megünneplésére.

Február 15-én kérdés-felelet volt a Kirpal Baghban. Az első kérdés: „Nem rossz-e az, ha némi kényszert alkalmazva vesszük rá magunkat a hosszabb meditációra?” A Mester válasza: „Mindig nagyon hasznos, ha annyit meditálunk, amennyit csak tudunk. A napi két-három rövidebb időtartamú meditáció helyett sokkal jobb az egy hosszabb.”

„A teljes időt írjuk be a naplóba, ameddig meditációban ülünk, vagy csak azt, amikor mély meditatív állapotban benső tapasztalataink vannak?” A Mester szeretettel elmagyarázta, hogy az lehetetlenség, hogy pontosan meghatározzuk a mély meditáció idejét, ezért a teljes időt jegyezzük le, amit meditációval töltöttünk. A cél ugyanis az, hogy az erőfeszítéseinket jegyezzük le naponta, amelyeket a spirituális fejlődésünk érdekében teszünk, és ezt fokozatosan növeljük.

A következő kérdés: „Hogyan lehet kötetlenül élni a világban?” A Mester azt válaszolta, hogy lehetséges úgy élnünk a világban, hogy különféle javaink vannak, amelyek a kényelmünket szolgálják, vagy akár luxustárgyaink is lehetnek, ugyanakkor lehetséges az is, hogy ne kötődjünk hozzájuk. Köszönjük meg Istennek mindazt, amit ad nekünk, de ügyeljünk arra, hogy ne függjünk tőlük! Használjuk őket, miközben a figyelmünket állandóan Istenen tartjuk!

„Helyes-e, ha a simrant mondom, ha valaki vagy valami elvonja a figyelmemet a satsang alatt?” – kérdezte valaki. „Nagyon helyes, ha ilyen esetekben az Úrra emlékezünk, megnyugtatjuk az elménket, és a figyelmünket a simrannal visszahozzuk a jelen pillanatba” – válaszolta a Mester.

Az este utolsó kérdésére válaszolva a Mester arról beszélt, hogy a benső tapasztalatok a fogékonyságunktól és spirituális fejlettségünktől függnek, és nincs két ember, akiknek azonosak lennének a meditációs élményei.

Február 16-án darshan volt, a következő napon pedig a Mester „Etikus élettel a spirituális tudatosságért” címmel a Delhiben lévő Salwan iskolában tartott előadást. Több ezer gyerek ült az iskola hatalmas üdvarán. A Mester arról beszélt nekik, hogy az ő életkorukban nemcsak az a fontos, hogy a különféle tantárgyak anyagát elsajátítsák, hanem az emberi élet igazi céljáról is tanulniuk szükséges. Azért kaptuk ezt az életet, hogy megismerjük az igazi valónkat, a lelkünket és Istent. Ebben az irányban tesszük a lépéseinket, ha etikusan élünk, jó emberi lényekké válunk, és megtapasztaljuk önmagunkban Isten jelenlétét – mert így mindenki másban is felfedezzük Őt.

Február 19-én, szombaton a Mester „Divya Prem” (Isteni szeretet) címmel az új útkeresők ezreinek tartott előadást a Kirpal Baghban.

Február 20-án, a vasárnapi satsangon arról volt szó, hogy az elme és az ego tart távol bennünket Isten megismerésétől. Csak a meditációban megtapasztalt isteni szeretettel tudunk úrrá lenni rajtuk.

Február 22-23. Látogatás Bhubaneswarba

Kedden délután a Mester és a felesége a tanítványok egy csoportjával együtt elrepült egy ötnapos útra India keleti részébe. A Kirpal Ashramban ezrek jöttek össze, hogy búcsút vegyenek a Mestertől. Az első állomáshely a híres „templom-város”, Bhubaneswar, a régió (Orissa) gazdasági és oktatási központja. A város nevének jelentése: „az Univerzum Ura”, és valamikor úgy is nevezték: „a Kelet katedrálisa.” A harmadik századtól kezdve több, mint 600 hindu templom épült itt és a közeli Puriban és Konarkban, amelyek gyönyörű szobrai és építészeti megoldásai rengeteg látogatót vonzanak ide. Ezt a térséget e három településről „Swarna Tribhuja”-nak „Arany háromszög”-nek is nevezik.

A kis bhubanesvari repülőtéren boldog tömeg fogadta a Mestert, akinek ez volt az első látogatása ebben a térségben. Az első nagyközönségnek szóló előadás ezen az estén az Adivasi Kiállítási Parkban volt. A Mester az emberi élet igazi céljáról és annak eléréséről beszélt. Minden vallás tanításában is alapgondolat: „Ember, ismerd meg magad!” – mondta. Majd Kabir Sahib himnuszát idézte a teremtés létrejöttéről. A Teremtőerőt, Isten Fényét és Hangját a meditációban személyesen is megtapasztalhatjuk. A satsangot követően a Mester a hallgatóság soraiban végighaladva mindenkit darshanban részesített.

Szerdán délelőtt Sant Rajinder Singh „Tudomány és spiritualitás” címmel angol nyelvű előadást tartott a Mayfair auditóriumban. Az előadást két intézmény, az orissai mérnök magánegyetemek testülete (OPECA) és a Synergy Group of Institutions szervezte meg. A Mestert a két intézmény vezetője köszöntötte. A sokezres hallgatóság zömét egyetemi hallgatók és tanárok alkották.

A Mester sodró lendületű előadása során a modern tudomány és a misztika kapcsolatát fejtette ki: beszélt a kvarkok, e rezgő energiacsomagok felfedezéséről, ami megerősítette a szentek időtlen tanítását arról, hogy a teremtés lényege vibráció, amelyet szent Igének is nevezünk, és amely Isten Fényében és Hangjában nyilvánul meg.

Majd a spiritualitás tudományos természetéről beszélt, a két alaphipotézisről: Isten létezik és önmagunkban, a testi laboratóriumunkban újra meg újra megtapasztalhatjuk az Ő jelenlétét, ha a figyelmünket befelé koncentráljuk. Ha összekapcsolódunk a Fénnyel, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten részei vagyunk.

Az emberi élet valódi célja pedig egyedül az, hogy megtaláljuk az Istenhez visszavezető utunkat.

Az egyik résztvevő megjegyzése: „Mily csodás előadás! Nagyon megragadott az egyszerűsége és világos volta. Eddig soha nem gondoltam volna annak még a lehetőségére sem, hogy a tudomány és a misztika – e két, látszólag szembenálló terület – között valójában mily nagy a hasonlóság.”

Az előadást követően a Mester a hallgatóság kérdéseire válaszolt: „Mi a meditáció haszna az egyetemi hallgatók számára?” A Mester elmagyarázta, hogy erősödik a koncentráló képességünk, és a megszerzett ismereteket a korábbiknál jóval hosszabb ideig vagyunk képesek megőrizni az emlékezetünkben. Ez mindenféle fizikai vagy mentális tevékenységünk során megtapasztalható, így a korábbiaknál sokkal hatékonyabb lesz a munkánk. „Az emberek miért csak a külső különbségeket veszik észre, és miért hagyják figyelmen kívül a benső atyafiságot?” – hangzott el a következő kérdés. A spirituális Mester rámutatott, hogy az egyetlen megoldás mindenki számára: induljunk el befelé, tapasztaljuk meg önmagunkat a lelkünk szintjén, és ismerjük fel az Istennel való kapcsolatunkat. Csak ekkor ébredünk rá az egész teremtés egységére, és kezelünk mindenkit szeretettel, együttérzéssel. Egyetlen megoldás létezik mindenki számára: induljunk el befelé, tapasztaljuk meg önmagunkat a lelkünk szintjén, és ismerjük fel az Istennel való kapcsolatunkat. Csak ekkor fedezzük fel az egész teremtés egységét, és kezelünk mindenkit szeretettel, együttérzéssel.

Ezen az estén a Mester még egy satsangot tartott Bhubaneswarban, amelyet követően beavatást tartott. Ezután meglátogatta a helyi kiállítást, és meghallgatta a fiatal felnőttek kis műsorát. Utána prashadot osztott.

Február 24-26. Kolkata (Calcutta)

Kolkata Nyugat-Bengália fővárosa, amely a Hooghly folyó partján helyezkedik el. 15 millió lakosával India harmadik legnagyobb városa. Gyakran India kulturális és irodalmi székhelyeként is emlegetik, gazdag irodalmi, művészeti és építészeti öröksége alapján. Ugyanakkor a nagyon modern építészeti alkotásai is nevezetesek.

Bár ez volt a Mester első látogatása ebben a térségben, mint az éjjeli lepkék az isteni Fényt, a helybeliek úgy követték Őt nagy csoportban minden közös rendezvényre. A programok helyszíne a Nazur Manch Auditórium volt. Bevezetésként egy Rabindra Sangeet (dal) hangzott el a Mester tiszteletére. A Mester nagy örömét fejezte ki, hogy most először ellátogatott ebbe a városba. Időtlen emberi vágy, hogy meg szeretnénk ismerni az igazi valónkat, a lelkünket, amely telített Isten Fényével és szeretetével. A testünk és az elménk azonban rengeteg akadályt igyekszik annak útjába állítani, hogy elérjük az eredeti tisztaságunkat Isten ölében. Tegyünk meg e végső cél elérése érdekében minden tőlünk telhetőt! A Mester mindenkit arra ösztönzött, hogy minden elmúló pillanatot fordítsunk a javunkra: tartsuk Istenen a figyelmünket, naponta meditáljunk Isten Fényére és Hangjára, mert csak így teljesülhet az emberi születésünk egyetlen célja. A satsangot követően a Mester darshant osztva végigjárta a sokezres hallgatóság hosszú sorait.

A következő délutánon, amikor a Mester a darshanra megérkezett a zsúfolt stadionba, átrendeztette a sorokat, minden harmadikat üresen hagyva, és személyesen találkozott mindenkivel.

Ezen a második estén a Mester a satsangon arról beszélt, hogy a szentek és a misztikusok isteni üzenethordozók, akik azért érkeznek a világba, hogy segítsenek nekünk az Istenhez való hazatérésben. A tetteinktől függetlenül ők nagyon szeretnek bennünket, és összekapcsolják a lelkünket az Istenerővel. A fent és lent helyzetek, mint a karmikus örökségünk részei, az élet velejárói, de a meditáció a legnagyobb nehézségeken is átsegít bennünket. Az etikus életvezetés – a szeretet, az együttérzés, az erőszakmentesség, az igazságosság, alázat és az önzetlen szolgálat – nélkülözhetetlen segítő tényező a spirituális célunk elérésében. A satsangot követően a Mester ismét mindenkit darshanban részesített, majd a szent beavatás következett. A közös meditáció alatt a Mester és a felesége felkereste az audio-video és a könyvárusító helyet, majd megáldotta a szevadárokat.

Február 26-án a Mester Kolkata számos spirituális és történelmi nevezetességét tekintette meg. Az első ilyen hely a Krisna Egyetem volt, majd a „Ramakrishna Math és Missziója” következett a kolkatai Belur Mathban. Ennek alapítója Swami Vivekananda. A negyven holdas ashram a Hooghly folyó nyugati partján helyezkedik el, és sok templom van a területén, amelyeket Ramakrishnának, Sarada Devinek és Swami Vivekanandának szenteltek. A főtemplom neve: Ramakrishna Order. Ez lélegzetelállítóan szépséges módon egyesíti magában a hindu, a keresztény és az iszlám építészeti motívumokat – a vallások egységének a szimbólumaként. Az ashramban egy múzeum is van, amely a „Ramakrishna Math és Missziója” történetéről szól. A Mester és a felesége a Math vezetőjének társaságában bejárta az egész nagy területet. Megtekintették a híres vasúti múzeumot is, ahol az India függetlenné válása előtti időkből származó mozdonyokat és vasúti kocsikat lehetett megtekinteni. Ezt követte az „Éden Kert”, a százezer ülőhelyes krikett amfiteátrumával. Összesen két ilyen készült a világon, és a másik Melbournben van. A látogatás utolsó helyszíne az építészeti csodának számító Victoria Memorial, egy múzeum, amelyet Viktória angol királynő emlékének szenteltek.

Ebben az ashramban játszódott le a következő epizód, amelyről egy amerikai tanítvány, Jim Rose számolt be:

„A tanítványok, akik elkísérték a Mestert erre a programra, mindig a közelében igyekeztek lenni, hogy elkaphassanak egy-egy darshant. Egy fiatal amerikai nem tartozott a csoporthoz, de ő is a templom és síremlék megtekintésére érkezett ide. Szemmel láthatóan elbűvölte őt a Mester, mert folyamatosan azt kérdezgette tőlünk: „Ki Ő?” „Mit jelent az, hogy szent?” Sok információt osztottunk meg vele a Mesterről, az utunkról, de nem elégedett meg vele, és kérlelni kezdett bennünket: „Hadd találkozzam Vele személyesen?”

Megkértek engem, hogy próbáljam odavinni a Mesterhez. Szóltam neki, hogy kövessen. Arra gondoltam, hogy talán sikerül bejutnunk a síremlék termébe, ahova csak nagyon kevés embert engedtek be egyszerre, és a Mester éppen ott tartózkodott. Meglepetésemre a biztonságiak simán átengedtek. Hihetetlenül könnyen mentünk át a ruha és cipő ellenőrzésén, és már meg is pillantottam a Mester körüli kis csoportot. Csodálkozva állapítottam meg magamban, hogy úgy jutottunk el ide, mintha kettényílt volna előttünk a tenger.

A Mester éppen az idegenvezetőtől kérdezett valamit. Amikor a közelébe értem, mindenki oldalt lépett, és hamarosan a Mester előtt álltam. „Mester! Itt van valaki, aki találkozni szeretne Veled.” Ő szeretettel a fiatalemberhez fordult, rátette a kezét, és gyöngéden, szeretettel ezt mondta neki: „De jó, hogy látlak, Marcos!” A fiatalember félő tisztelettel tekintett a Mester szemébe: „Érzem a szeretetedet” – mondta. A Mester még néhány pillanatig a darshanjában fürösztötte (ami bizonyára az örökkévalóság volt Marcosnak), majd megfordult, és folytatta az útját az emlékhelyen.

Amíg igyekeztünk a Mester közelébe kerülni, Marcos Swami Vivekananda felől faggatott. Ám a Mesterrel való találkozását követően a teljes figyelmét Őneki adta: nyilvánvalóan foglyul ejtette a szeretet hálója. Semmi kétség, Marcos most elkezdte az utazását, amelyben a szív folyton csak epekedik, amíg azt a Mester szeretete újra be nem burkolja.”

Február 27. vasárnap a Mester a repülőtérről egyenesen a Kirpal Baghba érkezett, a vasárnapi satsangra. Kihangsúlyozta, hogy az időnk az emberi formában korlátozott, ezért a legfontosabb feladatunk – az önfelismerés és Isten megtalálása érdekében – a rendszeres meditáció legyen!

Február 28-án, a szokásoknak megfelelően egy himnusz hangzott el a satsang előtt: „Ó, Uram! Az Isteni Pohárnok tavernájában a mámor szavakkal leírhatatlan.” A Mester arról beszélt, hogy a satsang a taverna, és ha teljesen ráhangolódunk a Mestererőre, akkor abban a mámorban részesülünk, amelyről a vers szól. Az isteni bor a Mester szeméből árad ránk, nekünk csak be kell azt fogadnunk. Majd azt kérte, hogy kerüljünk el minden olyan tevékenységet, amelyek csökkenthetik a tudatosságunkat, és tartsuk magunkat távol az alkohol és a drogok bármilyen formájától.

Március 1-én a közös meditáció előtt kérdés-felelet volt a Baghban.

„Vajon a mai fiatalok alapvetően idealisták-e annyira, hogy követni tudják a Sant Mat útját?” – hangzott el az első kérdés. A Mester válasza: „A mai fiatalok alapvetően nem különböznek más időszakok fiatal nemzedékétől: az életnek ebben a szakaszában mindenki idealista, és olyan területekre irányítja a figyelmét, amelytől azt reméli, hogy jobb emberré válik. Ekkor a legerősebb a testünk és legnagyobbak a testi, mentális erőforrásaink. Ezért ez a legalkalmasabb idő a tanulásra. A mai fiatalok minden eddiginél nagyobb mennyiségű ismerethez juthatnak hozzá. Közülük nagyon sokan keresik a választ az élet értelmére, céljára. A válasz bennünk van. A Sant Mat útja Keleten és Nyugaton egyaránt mindenki számára elérhető, függetlenül attól, hogy milyen hagyományt, hitet követ valaki. Ezen az úton előrehaladva felismerhetjük az igazi valónkat és Istent. A világot járva azt tapasztalom, hogy nagyon sok fiatal érdeklődik a spiritualitás iránt.”

„Mi segíthet a meditációra való ráhangolódásban?” A Mester azt tanácsolta, hogy olvassunk egy spirituális írást, nézzünk meg egy dvd-t vagy annak egy részletét. Ezek segítenek a befelé fordulásban és a figyelem koncentrálásában.

„Mi a Sant Mat lényege?” A Mester válasza: ez a „szentek ösvénye”, akik azért jönnek a világba, hogy szabaddá tegyenek bennünket az anyag és az elme bilincsitől, és szeretettel visszavezessék a lelkünket Istenhez.

Március 3-án a Mester a nálunk idősebbek iránti tiszteletről, és a róluk való gondoskodás fontosságáról beszélt. A szüleink, a tanáraink, az idősebb barátaink és rokonaink segítettek mindannak az elsajátításában, amit gyermekkorunktól kezdve tudunk. Legyünk hálásak a szeretetükért, az iránymutatásaikért és a gondoskodásukért, amelyben egész eddigi életünkben részesültünk!

Március 4-én Sant Darshan Singh egyik gázelje hangzott el, amely arról szól, hogy a szerető szíve vágyódik a spirituális Mester szeretettel telített isteni pillantására. Ezen az estén a téma a becsületes, tiszta élet fontossága volt, amely nélkülözhetetlen a gyors spirituális fejlődéshez.

Március 5-én a Mester elmagyarázta, hogy a világ mily sokféle módon igyekszik magához ragadni a figyelmünket, megakadályozva azt, hogy az Úrra összpontosítsunk. Ez ellen a meditáció jelenti az orvosságot: minél nagyobb helyet kap az életünkben, az elménk számára ez egyre megszokottabbá válik, és így mind könnyebben tudjuk visszavonni a figyelmünket a világból, hogy Isten Fényére és Hangjára koncentráljunk.