2017.06.30. – 1. nap
SOS Meditációs és Ökológiai Központ
Kanada, Richmond

Richmond Brit-Kolumbia tartomány partvidéki városa. A Mester látogatása arra a hétvégére esett, amelyen a Kanada nap 150. évfordulóját ünnepelték meg. Ezen a nemzeti ünnepen arról az 1867-es júliusi reggelről emlékeznek meg, amelyen a „Brit Észak-Amerika Határozat” életbelépésével, Kanadát négy tartományból álló egyetlen országgá kiáltották ki.

Az SOS Meditációs és Ökológiai Központ 2006 óta működik. Mintegy 20 km-re van Vancouvertől, és 1 holdnyi területen helyezkedik el. A központban a meditációs terem mellett konyha, könyvtár, és körülötte egy kert is található, amelyben közel százféle bio/öko zöldségfélét és gyümölcsöt termesztenek.

A Mester örömmel állapította meg, hogy a három nagy Mester kegyéből létrejött központba mily sokan érkeztek a háromnapos programra nemcsak Amerikából, hanem a világ minden részéből. Az ilyen együttlétek áldottak, és ezek jótéteményeit nemcsak a következő napokban élvezhetjük, hiszen az édes emlékeit magunkkal visszük, amikor hazatérünk– emelte ki.

A spiritualitás egyharmada a szavak útján jut el hozzánk. A figyelmünkön múlik, hogy mennyit fogunk fel abból, amit hallunk. Amikor ugyanis koncentráltak vagyunk, akkor az odafigyelés összekapcsolódik a megértéssel. Így ezeket az ismereteket a hasznunkra fordíthatjuk, beleépíthetjük az életünkbe.

Az első lépés tehát a helyes megértés. Az elménk, az intellektusunk szintjén segítséget kapunk az Istennel való kapcsolatunk tisztázásához. A második pedig az alkalmazás. Csak az életünk átformálásával teljesülhet az emberi születésünk célja: az önfelismerés és az egyesülés Istennel. Ehhez hatalmas hajtóerőhöz juthatunk az élő Mesterrel való együttlétek alkalmával, hiszen a spiritualitás kétharmadát az Ő szemén keresztül fogadhatjuk be. Ez a szeretetenergia egyformán áramlik mindenki felé. A fogékonyabbak többet képesek belőle a javukra fordítani. Ezért fontos, hogy benső nyitottsággal üljünk a satsangokon. A spirituális energiára való ráhangolódás, a kellő benső érzékenység elérése érdekében pedig nélkülözhetetlen fontosságú, hogy kifejlesszük magunkban az etikai értékeket.

Július 1. – 2. nap
Chan Művészeti Központ
Vancouver

Sant Rajinder Singh „Építsünk hidat egymáshoz!” címmel tartotta meg az nagyközönségnek szóló első előadását a Művészeti Központban. Mivel ez a program Kanada függetlenné válásának az ünnepén hangzott el, a Mester azzal kezdte az előadását, hogy bár mind szabadnak születtünk meg, ám a hitünkkel, a kultúránkkal, a nyelvhasználatunkkal, a szociális körülményeinkkel akaratlanul is falakat építünk a lelkünk köré. Ezzel elszigeteljük magunkat a körülöttünk élőktől és az isteniség Forrásától.

Isten mindannyiunkat kreatív lényeknek teremtett meg, hiszen lélekként az Ő jellemzőit hordozzuk magunkban. Ám az emberi létünk során a megkötözöttségünk, az általunk teremtett korlátok megakadályozzák, hogy a maga teljességében kibontakozhasson az alkotóképességünk. Legfőképpen nem ismerjük fel a lelkünk igazi természetét, sem azt, hogy mily nemes küldetéssel születtünk meg emberként erre a világra.

Annyira belemerülünk a túlélésért folytatott küzdelembe, hogy közben nem gondolunk sem a Teremtőnkre, sem a teremtésére. Minden időnket és az összes erőfeszítésünket a napi szintű megélhetés biztosítására fordítjuk. Ha gúzsba köt bennünket az életnek ez a színtere, akkor soha nem ismerjük fel, hogy létezhet valami ezen túl is, ahova el is juthatnánk.

A szentek és misztikusok minden időkben arra ösztönözték az embereket, hogy szabaduljanak meg a bilincseiktől. Rámutatnak, hogy van élet a fizikai létezésen túl is. Ennek a felfedezése érdekében befelé szükséges fordítanunk a figyelmünket. A meditáció segít abban, hogy felismerjük az Istennel való összetartozásunkat. Az első híd köztünk és Isten között jön létre azzal, hogy megteremtődik Ővele a benső kapcsolatunk. Ezt követően felismerjük az egyetemes összetartozásunkat az embertársainkkal is: hidak épülnek közénk. Így békében, szeretetben élhetünk, mialatt felfedezzük a benső valóságot, Isten végtelen szeretetét.

Július 1. – 3. nap
Chan Művészeti Központ
Vancouver

Maharaj Ji ezen a napon „A szeretet cseppjei” címmel tartott előadást. A bevezetőjében arról beszélt, hogy az univerzum, amelyben élünk, az Úr ajándéka. Az ember örök törekvése az, hogy felfedezze a természet titkait. Tudni szeretnénk, hogy mi van az égbolton, a tenger mélyén.

Az öt fizikai érzékünkön keresztül vagyunk kapcsolatban másokkal, folynak az interakcióink a fizikai világban. Csak ezt a szintet szeretnénk kikutatni, pedig sokkal több a teremtés annál, mint amit a szemünkkel meglátunk belőle. A szentek azt mondják, hogy régiók sora létezik a fizikai szinten túl. Ezeket mi magunk is megismerhetjük, ha kellő lelkesedéssel, szenvedéllyel telten helyes irányban tartjuk a figyelmünket. Erre mindannyian képesek vagyunk.

Egy régi keleti mondás szerint: „Az egész óceán benne van a cseppben.” Ezt egyáltalán nem könnyű felfognunk. Az nyilvánvaló, hogy a cseppek milliárdjai alkotják az óceánt. Ám az sokkal nagyobb feladvány számunkra, hogyan lehet benne a cseppben az óceán. A lényeg az, hogy a csepp minősége, lényege megegyezik az óceánnal. Ha megértjük a cseppet, vagyis a részt, akkor az igaz lesz az egészre is.

A szentek azt mondják, hogy a Teremtő és az egész teremtése ott van mindannyiunkban. A teljes tudatosság cseppjei vagyunk. A kihívás számunkra az: Fedezzük fel a lényegünket! Létezik egy kapu a két szemöldök között és mögött. Amikor ide koncentráljuk a figyelmünket, akkor fel tudunk emelkedni a spirituális régiókba. Ebben segítségre, irányításra van szükségünk, amelyet a spirituális Mesterünktől kapunk meg.

Amikor meditálunk, magunk végezzük el a spirituális kísérleteinket a bensőnkben. A kísérlet eredményei a saját tapasztalataink. Majd ezek ismeretében már tudhatjuk, hogyan haladhatunk előre az isteniség feltárásának az ösvényén.

A Mester vancouveri programja beavatással ért véget.