Március 3. Vasárnapi satsang
Kirpal Bagh

Sant Rajinder Singh ezen a satsangon Sant Darshan Singh gázeljét elemezve arról a három fontos állomásról beszélt, amelyen a lélek a földi vándorútja során keresztülhaladhat. Hogyan vezessük az életünket, hogy a lelkünk minél gyorsabban elérhesse azt a végső szintet, amelyen egyesül a Lélekfelettivel.

Az első fokon az igazi valónk még az elme és az érzékek uralma alatt él. A figyelmünk a fizikai dolgainkon, ügyeinken van. Az érzékek segítségével begyűjtött benyomások az elménket a világ felé irányítja, az ott folyó tevékenységekkel foglalva le bennünket. Az érzékeink által keltett vágyak és az elme cselfogásai miatt a lelkünk megmarad az illúziók csapdájában. Ezt tekintve a valóságnak, reménytelenül keressük az örök boldogságot az ideiglenesség, az állandó változás színterén. Így az öröm és a bánat különféle állapotai között telik el a földi élet.

Annak érdekében, hogy a javunkra fordíthassuk az emberi születés kivételes ajándékát, a második szintre szükséges emelkednünk, amelyen többé nem szóródik szét a spirituális energiánk az anyag világában, hanem a spirituális szemünkben, a lelkünk székhelyén összpontosul. Ehhez meg kell tanulnunk, és gyakorolnunk szükséges a meditációt Isten Fényére és Hangjára. Ha belemerülünk ebbe az Áradatba, akkor megtapasztaljuk Isten szeretetét, és csodálatos benső látványok tárulnak fel előttünk. Elkezdjük felismerni a külső világ átmeneti természetét. A békét, a nyugalmat, a boldogságot a bensőben keressük, és találjuk meg azzal, hogy a lelkünk megerősödik, és uralkodó szenvedélyünkké válik Isten megtalálása. Őneki adjuk a teljes figyelmünket. A harmadik fázisban a lelkünk befejezi a benső utazását, és egyesül Istennel. A tudatosság cseppje az a teljes tudatosság Óceánjának része lesz. Az egész benső utazást a spirituális Mesterünk oltalmában tesszük meg.

Több ezer gyerek vett részt a következő hételeji meditációs programon, amelyen megkapták a Mester áldását a közelgő vizsgaidőszakra. A darshan közben a Mester rengeteg édességet szórt szét a Kirpal Baghban lévő hatalmas tömegnek.

Március 6. szerda – Látogatás Jahangirabadba
Naveen Galla Mandi

Ezen a napon a Mester az Uttar Pradesh indiai államban lévő Jahangirabadba látogatott. A város Delhitől, mintegy 130 km-re délkeletre helyezkedik el. Ez volt a harmadik itteni látogatása. A bevezetésként Mata Rita Ji által előadott himnusz arról az állapotról szólt, amelyben egy útkereső életében beköszönt a spirituális tavasz.

Maharaj Ji kiemelte, hogy ez akkor érkezik el, amikor rákerülünk az Istenhez visszavezető útra. Az Őtőle eonok óta elválasztottan senyvedő lelkünk felismeri az igazi természetét. Ezzel véget ér az elszakítottság sötét éjszakája. Megtanulva a testünk és az elménk lecsendesítését, a meditációban fürdünk a benső szeretet-áradatban, és a lelkünk Isten színeit ölti magára. A spirituális utazás isteni násszal zárul.

A satsangot beavatás követte, majd a hajnali órákban a Mester felavatta a helyi Kirpal Ashramot, amely az alapításának az ezüst jubileumát ünnepelte. Delhibe visszatérőben még két meditációs központnál is megállt, hogy találkozzon a helyi tanítványokkal.

Március 17. Vasárnapi satsang
Kirpal Bagh

Ezen a délutánon Sant Rajinder Singh a spirituális Mester szerepéről beszélt az Istenhez visszavezető utazáson. A lelkünk a Forrásától elválasztottan, az életek és a halálok kerekének foglyaként létezett. A szentek, a Mesterek eljönnek közénk, hogy emlékeztessenek az igazi természetünkre, és az Istennel való kapcsolatunkra. A lelkünk feladata az, hogy a fizikai testünk korlátai fölé emelkedve felismerje önmagát és Istent.

A Guru a Fényhozó, aki a beavatáskor összekapcsolja a valódi énünket a Fény- és Hangáradattal, és megtanítja nekünk a meditáció módszerét. Megérteti velünk, hogy mennyire fontos az etikus életvezetés ahhoz, hogy a lelkünk megszabadulhasson a karma terheitől. A satsang segít a végső célunk intellektuális szintű megértésében. Ha meditálunk, és kifejlesztjük a helyes megértést, a jó gondolatok, szavak és tettek révén mindig a célunkon tudjuk tartani a figyelmünket.

A spirituális Mester társaságában tesszük meg a benső utazást, amelyen megtapasztaljuk Isten szeretetét. Ráébredünk, hogy Ő mindig velünk van, a külső és a benső mindenségben egyaránt vezetve és oltalmazva bennünket. Rendíthetetlenné válik a bizalmunk, tudva, hogy bármi is ér bennünket, az mindig a legnagyobb javunkat szolgálja.

Fontos, hogy rendszeresen és pontosan meditáljunk – a spirituális vezetőnktől kapott útmutatásokat követve.

Március 20. szerda
Sant Kirpal Singh születése 125. évfordulójának a megünneplése a Sawan Ashramban

A Kirpal Ashramtól nem messze, ugyanannak a csatornának a partján helyezkedik el a Sawan Ashram, amelynek alapkövét Sant Kirpal Singh helyezte el. Ő itt élt és tartott satsangokat a szeretett spirituális gyermekei számára.

A Holi ünnepét megelőző estén ünnepi díszbe és kivilágításba öltözött az ashram, így fogadta a Mestert, Mata Rita Jit.

Maharaj Ji kiemelte, hogy mily nagy örömmel tért ide vissza, hogy a Kegy Oroszlánjára emlékezzen, aki számtalan lelket helyezett rá az Istenhez visszavezető útra. Majd arról beszélt, hogy az erőfeszítés és a kegy kéz a kézben, egymást erősítve viszi előre az odaadó tanítványt a spirituális úton. A rendszeres meditáció révén személyes tapasztalatokat szerezhetünk az isteniségről, így megerősödik a bizalmunk Istenben. A lelkünknek, mint egy magnak, napi szintű táplálásra van szüksége. Ehhez a jó talaj, amelyben ez a mag kicsírázhat, az etikus életvezetés, az őszinteség, alázat, együttérzés, tisztaság és az önzetlen szolgálat. Az erőfeszítésünk mellett imádkozásra is szükség van. Az igazi ima állandó emlékezést jelent Istenre, tudva, hogy Ő ismeri a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket, és a legjobbat nyújtja számunkra. A mi erőfeszítésünk a rendszeres meditáció, de a benső tapasztalatszerzés ügye Isten kezében van.

Ha megpillantjuk a benső Fényt, és ráébredünk a tényre, hogy az mindenki másban is ott van, akkor a „Válj eggyé!”, a lényegi egység megtapasztalása felé haladunk. A satsang után tortavágás, majd közös meditáció következett.

Március 21. csütörtök – Satsang és meditáció

Ezen az estén a Holi, a színek fesztiválja alkalmából arról beszélt a Mester, hogy az igazság mindig győzelmet arat a hamisság felett. Nagyon gyakran esünk bele a hazugság csapdájába, megfeledkezve arról, hogy Isten elől semmi sem rejthető el. Ráadásul így folyamatosan újabb terheket rakunk a lelkünkre, amivel késleltetjük a hazautazásunkat Istenhez. Rendkívül fontos, hogy gondolatban, szóban és tettben is igaz módon éljünk, hiszen a bensőnkben ott vár ránk az igazság lakhelye.

A második nagyon fontos erény, amely nélkülözhetetlen a spirituális ösvényen való gyors előrehaladásunkhoz: az alázat. Ha felismerjük, hogy Isten a cselekvő, akkor könnyen adjuk át magunkat az Ő akaratának, tudva, hogy mindig a legjobbat kapjuk Őtőle.

Március 24. Vasárnapi satsang

A Mester a satsangon Sant Darshan Singh egyik gázelje alapján a spirituális út egyszerűségéről és mindenki számára való hozzáférhetőségéről beszélt. Az első alapelv az, hogy létezik a Teremtő, egy Erő, amely az egész mindenséget megalkotta és harmonikus működésben tartja. Az Istenerő élteti az összes létformát a Földön, és vele egyidejűleg a számtalan benső spirituális régiót is az irányítása, az ellenőrzése alatt tartja.

Másodszor, fontos megértenünk, hogy lélekként egylényegűek vagyunk Atyánkkal. A harmadik alaptétel pedig az, hogy az emberi születés egyedüli célja az igazi természetünk, a lelkünk felismerése, és az egyesülés az Alkotónkkal.

Látszólag nehéz és bonyolult az Őhozzá visszavezető úton való előrehaladás. Ennek a fő oka az, hogy rossz irányban tartjuk a figyelmünket. Ha az megmarad a fizikai testünk igényeinek a kielégítésén, akkor tévesen ezzel a részünkkel azonosulunk. Ha teljesen belemerülünk a rutinszerűen folytatott napi tevékenységeinkbe, és a külső környezetünk igényeinek kielégítésébe, akkor akaratlanul is belecsúszunk egy olyan álomállapotba, amelyben hamis szemlélettel tekintünk a földi létezésünkre.

Amikor egymással találkozunk, a külső különbségeken és a korlátainkon van a figyelmünk, teljesen megfeledkezve a közös eredetünkről és az igazi természetünkről. Csipkerózsikához hasonló módon élünk. A spirituális Mesterünk ébreszt fel bennünket az álomállapotból. Mihelyt felismerjük, megtapasztaljuk a lelkünk erejét, képessé válunk arra, hogy visszaszárnyaljunk a Forrásunkba, Istenhez.

A Mesternek a jelenlegi indiai tartózkodása alatt ez volt az utolsó vasárnapi satsangja. Befejezésül kiemelte: Ha annyira szerencsések vagyunk, hogy van egy spirituális vezetőnk, és ráébredtünk az igazi célunkra, akkor váljon uralkodó szenvedélyünkké Isten megismerése, és tegyünk kitartó erőfeszítéseket az Ővele való egyesülés eléréséért. Ennek eszköze a napi rendszerességgel végzett meditáció, az önelemzés, a satsangra járás és a szeva.

Március 25. hétfő – Satsang és meditáció

Ezen az együttléten a Mester az önzetlen szolgálat erényéről beszélt, amely nagy segítséget jelent számunkra a gyors spirituális fejlődésben. Osztozzunk mások gondjaiban, fájdalmában, nem keresve a személyes előnyöket! Tiszta, önzetlen szeretettel szolgáljunk másokat! – kérte.

Sant Kirpal Singh mindig arra emlékeztette a hallgatóságát: „A szeretet csak ad, ad és ad.” Ha így élünk, akkor kiérdemeljük az Úr megelégedettségét, és hozzájuthatunk mindazokhoz a spirituális jótéteményekhez, amelyek nagy hajtóerőt adnak a benső ösvényen való előrehaladásunkhoz.