Február 3. vasárnap – Indiába érkezés, első találkozás
Kirpal Bagh
India, Delhi

Sant Rajinder Singh Mata Rita Ji társaságában a kora reggeli órákban érkezett meg a Baghba, hogy megtartsa 2019-ben az első indiai előadását. Kiemelte, hogy különleges ünnepi időszak következik: a Sant Kirpal Singh születésének 125. évfordulójáról való megemlékezés. Az Ő fáradhatatlan erőfeszítéseinek köszönhetően világszerte oly sok útkereső talált rá az Istenhez visszavezető ösvényre. Az időtlen üzenete, a „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!” arra emlékeztet bennünket, hogy az etikus életvezetés, a szeretet, az együttérzés, az alázat és mások önzetlen szolgálata – ezek alkotják a spiritualitás alapját.

Megemlítette, hogy az elmúlt hetekben az Egyesült Államokat sújtó rendkívüli hideg mennyire megnehezítette az emberek életét, de ha megtapasztaljuk Isten jelenlétét a mindennapjainkban, ha mindig Őneki adjuk a figyelmünket, a külső időjárás nem képes hatni ránk. Sem a téli nagy hideget, sem a nyári égető forróságot nem érzi az, akit körülölel Isten szeretete. Ehhez az kell, hogy a meditáció az életünk szerves része legyen. Befejezésül arra ösztönözte a hallgatóságát, hogy vegyenek részt a következő napok ünnepi rendezvényein.

Február 4. hétfő
A 32. Nemzetközi Emberi Egység Konferencia megnyitója
„Alázat – út a boldogsághoz” szeminárium
Kirpal Bagh

A konferencia spirituális fórum, amelyen egyrészt Sant Kirpal Singh (1894-1974) születésének évfordulójáról emlékeznek meg, másrészt az emberi összetartozás és egység ünnepe. 1974-ben Ő volt az első ilyen világtalálkozó elnöke.

A Mester a nyitóülés bevezetéseként tiszteletét fejezte ki Sant Kirpal Singh élete és tanítása előtt. Kiemelte, hogy mily fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy a vallási, a szociális és egyéb különbségek fölé emelkedve ismerjék fel az emberek a lényegi egységet, amely a lélek szintjén tapasztalható meg.

Az „Alázat – út a boldogsághoz” szemináriumi témához kapcsolódóan a Mester kiemelte, hogy a világban mindenfelé megfigyelhető zűrzavar, ellenségeskedés, háborúskodás oka az ego. Ez a duális szemléletmód kiváltója, azt a tévhitet keltve, hogy különbek, jobbak vagyunk másoknál. Az egység felé az első lépés a tapasztalatszerzés az igazi természetünkről, a lelkünkről. Ehhez befelé szükséges koncentrálnunk, aminek az eszköze a meditáció.

Így jutunk el annak felismerésére, hogy Isten egy része másokban is jelen van. Ezzel távolítjuk el az illúzió fátylát a szemünk elől. Ha Isten jelenvalóságának a tudatában élünk, akkor alázatossá válunk, és ezzel kövezzük ki az utat az ego felszámolásához. Ekkor az egység tudatában, szeretetben, békességben, örömben fog telni az életünk. A Mester előadását most is, és a következő napokon is közös meditáció zárta.

Ezt követően a meghívott előadó-vendégek szóltak hozzá a szemináriumi témához, megerősítve, hogy az alázat erényének az életünkbe ültetésével válhatunk valóban boldoggá.

Február 5. kedd
A 32. Nemzetközi Emberi Egység Konferencia
„A simran és a szeva – az út a végső megszabaduláshoz”
szeminárium
Kirpal Bagh

Az esti program bevezetéseként a nagy képernyőkre kivetítve Sant Kirpal Singh életéről mutattak be filmeket. Fiatal korától kezdve töretlen igyekezettel kereste Istent, és azt, aki el tudja vezetni Őhozzá. A spirituális Mestere, Hazur Baba Sawan Singh irányításával beteljesült ez a hatalmas vágya, majd számtalan lelket segített abban, hogy ők is rátaláljanak Istenre.

Az 1974. februári világtalálkozón, a megnyitó beszédében a következőkben határozta meg annak fő célját: Az egész emberi nem egyesüljön az egymás iránti önzetlen szolgálat és az Istenerőbe vetett rendíthetetlen bizalom közös talaján!

A szeva a spiritualitás nagyon fontos alappillére – emelte ki a Mester. Ezt példázta az 53. véradó tábor megnyitása a program előtt. Több százan jelentkeztek véradásra.

Sant Rajinder Singh külföldről érkezett tanítványok és a meghívott civil vezetők társaságában foglalt helyet az emelvényen. Bevezetésként arról beszélt, hogy eonok óta élünk Istentől elválasztottan. Az emberi születés az esélyünk arra, hogy kiszabaduljon a lelkünk az életek és a halálok kerekéből. Isten megtalálása érdekében Őneki szükséges adnunk a figyelmünket. Ennek eszköze a simran mentális ismétlése és az édes emlékezés, amellyel a külvilág helyett befelé fókuszálunk. Ez az a mechanizmus, amellyel megtisztítjuk a szívünk legbenső kamráját azoktól a szennyeződésektől, amelyeket a világi tevékenységekkel és a hozzájuk kapcsolódó gondolatainkkal gyűjtöttünk össze. Továbbá ez az elme lecsendesítésének is a módszere. Így válunk képessé arra, hogy a figyelmünk a spirituális szemünkben, a lelkünk székhelyére koncentrálódjon. Ekkor elkezdjük látni Isten Fényét, és meghalljuk a Mennyei Muzsikát.

Az önzetlen szolgálat rendkívül fontos a spirituális fejlődésünkhöz. Ha bármiféle viszonzás elvárása nélkül végezzük a szevát, ennek hatalmasak a spirituális jutalmai. Ez aktív szeretet – az út vissza Istenhez. Amikor önzetlenül, figyelmesen, kedvesen gondoskodunk másokról, akkor Istent szolgáljuk őbennük.

Zárszóként a Mester azt kérte, hogy az utunkba kerülő összes kínálkozó szeva-lehetőséget ragadjuk meg – mások javára és a saját benső előrehaladásunk érdekében!

A nyugati delegátusok hozzászólásait követően Sant Kirpal Singh könyveinek többféle helyi indiai nyelven készült fordításait mutatták be.

Február 6. szerda
A 32. Nemzetközi Emberi Egység Konferencia
Záróülés: A kegy 125 évének megünneplése
„Kirpal – a szeretet, az együttérzés és az emberi egység apostola” szeminárium
Kirpal Bagh

India és a világ minden részéből érkeztek a vendégek Kirpal Mester születése 125. évfordulójának a megünneplésére.

A program kezdetén Mata Rita Ji a nyugati tanítványok egy csoportjával adott elő egy himnuszt, amely Isten áldásairól szólt. Ez alkalommal négy magyar testvérünk is helyet kapott a kórusban.

A Mester a bevezetőjében azt emelte ki, hogy Isten gyermekei vagyunk, akik belevesztek a világba, és megfeledkeztek az Atyával való kapcsolatukról. Azt feltételezzük, hogy Ő messze van tőlünk, és elérhetetlen. A spirituális Mesterünk kegyéből ráébredhetünk az Ő közelségére, sőt az Ővele való egységünkre is.

Sant Kirpal Singh elmagyarázta, hogy a meditáció és az etikus életvezetés segítségével személyes tapasztalatot szerezhetünk Istenről. „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!” – kérte. Amikor jót teszünk, és beleültetjük az isteni erényeket az életünkbe, akkor spirituálisan fejlődni fogunk, felismerjük az Istennel és az egész teremtéssel való összetartozásunkat. A spirituális Mesterek által mutatott úton járva éberen ügyeljünk a gondolatainkra, a szavainkra és a tetteinkre, folyamatosan gyomláljuk ki a hibáinkat, hogy csökkenjenek a karmikus terheink, és gyorsabban tudjunk fejlődni a bensőben!

A szemináriumi témához hozzászóló meghívott előadók kiemelték, mily határtalan volt Sant Kirpal Singh szeretete. Továbbá, hogy az egység csak a meditáció segítségével élhető át. Egyszer mind elhagyjuk ezt a világot, de csak egy tökéletes élő Mester segítségével szerezhetünk tapasztalatot a lelkünk halhatatlanságáról.

Február 9. szombat – Találkozó a szevadárokkal

Ezen az estén a Mester találkozott azokkal az önkéntesekkel, akik az elmúlt hónapokban sokat dolgoztak a konferencia sikeressége érdekében. Mikrofonnal a kezében haladt végig a különféle szeva-feladatokat ellátók sorai között, területenként nagyra értékelve a végzett munkát, azt, hogy időt szenteltek, őszinte erőfeszítéseket tettek azért, hogy az elmúlt napok összes programja rendkívül simán, jól folyt le. Örömmel nyugtázta, hogy egyre többen vállalnak részt a Misszió különféle eseményeinek a lebonyolításában. Kiemelte: Csak akkor élvezhetjük az önzetlen munka spirituális gyümölcseit, ha ego nélkül, szeretettel és alázattal szolgáljuk a testvéreinket.

Február 10. Vasárnapi satsang

A satsang témája az volt: Isten szeretete miként kövezi ki az utunkat az örök boldogság felé? A mostani emberi születésünk végtelenül értékes, mert ez a mi különleges lehetőségünk Isten megtalálására. Ám ahelyett, hogy minden pillanatban egyedül Őfelé tennénk a lépéseinket, a külső világ csábításaira fecséreljük el a korlátozott számú lélegzeteinket. Az érzékek szintjén élve, a testünkkel és az elménkkel azonosulva állandóan a röpke örömöket hajszoljuk, és a kényelmet keressük az anyag világában.

Az elménktől, az intellektusunktól függünk, és az úgynevezett világi gazdagságot hajszoljuk, miközben a kívánságaink, az elvárásaink megvalósulását akadályozó körülmények között szeretnénk sikerrel átkormányozni magunkat. Minden apró siker csak hajtóanyagként növeli az ambícióinkat, és meggondolatlanul, vakon vetjük bele magunkat a soha véget nem érő, és megelégedettséget sohasem nyújtó vágyak tengerébe. Másrészt, ha nem az elképzeléseink szerint alakulnak a dolgaink, a csalódottság és kiábrándulás lefelé húzó spiráljának a foglyaivá válunk. Így a siker és a csalódás miatt egyformán megfeledkezünk az igazi célunkról, amiért ma itt élhetünk ezen a földön – az önfelismerésről és Isten megtalálásáról.

E világ tünékeny természetét bemutatva Maharaj Ji kiemelte, hogy az öröm vagy boldogság, amelyet a vagyon, a kapcsolatok vagy az itt megszerzett tudás nyújt, ideiglenes, és a saját múltbeli karmánktól függ. A szerencse forgandó, „egyszer az is elmúlik”. Józan ésszel, körültekintően fordítsuk a földi létünk minden pillanatát a legnagyobb javunkra!

Ébredjünk rá, hogy egyedül Isten szeretete hozhatja el a benső békét és az üdvösséget számunkra! Hiszen Ő mindezek örök, kiapadhatatlan Forrása. A külső körülményeinktől függetlenül elérhetjük a benső egyensúlyt. A fizikai élet kihívásai, nehézségei elvesztik a fullánkjaikat, az örömök a vonzerejüket, ha megtapasztaljuk Isten oltalmazó jelenlétét, segítő kezét, szeretetét. Ehhez az szükséges, hogy Őneki adjuk a teljes figyelmünket.

Február 17. vasárnapi satsang
A 34. Hályogműtétre előkészítő tábor

Február elején az orvosok elkezdték kiszűrni a műtétet igénylők körét, és most az ő alapos kivizsgálásukkal folytatódott az ingyenes műtétre felkészítés, amelyre azután a noidai ICARE szemkórházban fog sor kerülni.

Az Egyesült Államokból is érkeztek orvosok, akik szoros együttműködésben dolgoztak ennek a kórháznak a teamjével, az idejüket és a képességeiket e nemes célra áldozva.

Évente kétszer szervez a Misszió ilyen táborokat, a februári és a szeptemberi nemzetközi konferenciák ideje alatt, amikor egész Indiából nagyon sokan érkeznek a programokra, és hatalmas értékű az az ingyenes segítség, amelyben sokan így nyerik vissza a látásukat.

A délutáni satsangon a Mester arról beszélt, hogy az Isten iránti feltétlen bizalom miként tart meg bennünket erős gyökerekkel a spirituális úton.

Isten mindenütt jelenvalóságáról és mindenhatóságáról szólva Maharaj Ji elmagyarázta, hogy Ő mindig velünk van – a létezésünk minden pillanatában segít, vezet és óv bennünket. Az életünk Isten kezében van, annak összes aspektusát tökéletesen ismeri. Mivel az Ő szeretete határtalan, teljesen bizonyosak lehetünk afelől, hogy bármi ér bennünket, az a legnagyobb javunkat szolgálja. Ezért rendkívül fontos, hogy amikor megpróbáltatásokkal szembesülünk, akkor is bízzunk meg Őbenne! A kihívások a karmikus csomagunk felszámolása érdekében érnek el bennünket, de tudnunk szükséges, hogy Isten oltalma velünk van az élet viharai idején, és nagy mértékben csökkenti a szenvedéseinket.

A leghatékonyabb módon úgy tudunk keresztülmenni az elkerülhetetlen viszontagságokon, ha a figyelmünket Istennek adjuk. Ő minden szeretet, békesség és üdvösség lakhelye. Minél inkább megőrizzük Őt az emlékezetünkben a mindennapjainkban, annál erősebben kapcsolódunk az állandó békesség kútfőjéhez.

Ha szorossá válik a kapcsolatunk a bennünk zengő Isteni Áradattal, akkor kiteljesedik a bizalmunk a Teremtőnkben. Az Ő szeretetének és oltalmának a tudatában élve, helyes szemlélettel vezetjük az életünket. Ez hozzásegít bennünket a jó gondolatokhoz, szavakhoz és tettekhez, amelyek cserébe felgyorsítják a lelkünk szabaddá válását a lélekvándorlás kerekéből. Így visszatérhetünk az örök Otthonunkba.

A Mester sürgette, hogy a fogyó földi időnket fordítsuk a legnagyobb javunkra. Rendelkezünk a helyes és a helytelen megkülönböztetésének a képességével, ezért szabadon választhatunk az Isten felé vezető és Őtőle eltérítő akciók között. Ne engedjük, hogy az elménk trükkjei félrevezessenek bennünket! Őrizzük meg a figyelmünket Istenen, így rendületlenül tudunk előrehaladni a szent utazáson, vissza Istenhez!

Február 19. kedd – Látogatás Jalandharba 1. nap
Burlton Park

A Mester, Mata Rita Ji és a nyugati tanítványok 100 fős csoportja kétnapos látogatást tett a Delhitől 370 km távolságra lévő városba. 1990-ben és 1998-ban tett korábbi útjait követően ezt a programját összekapcsolta a helyi Kirpal Ashram alapítása 50. évfordulójának a megünneplésével.

A sáfránysárga és fehér színekbe öltözött hatalmas sátorban India nyugati részéből érkezett hatalmas tömeg várta a Szeretett Lényt. A Mata Rita Ji által előadott himnuszt Maharaj Ji a helyi pandzsábi nyelven elemezve az emberi lét igazi céljáról beszélt.

Örömének adott hangot, hogy 21 év után újra Jalandharban lehet. Majd azt hangsúlyozta, hogy amikor csak lehetőségünk van arra, hogy Isten édes emlékezetében összeüljünk, ezzel mindig lépéseket teszünk az emberi születés végső célja, a lelkünk és Isten felismerése felé.

A szokásos napi életvitelünk során belemerülünk a különféle világi tevékenységekbe, amelyek aligha kínálnak lehetőséget arra, hogy a testünk és az elménk igényeinek kielégítésén túli dolgokkal foglalkozzunk. A fizikai világ markából nem könnyű kiszabadulnunk, időt találnunk arra, ami a legfontosabb: az igazi célunk felismerésére. Ha eljutunk a helyes megértés szintjére, ebből ilyen gondolatok, szavak és tettek születnek – amelyek megtartanak bennünket az isteniség kincseinek a feltárásához vezető ösvényen. Ez az utazás csak emberi testbe születve tehető meg.

A segítő tényezőkről szólva Maharaj Ji azt tanácsolta, hogy éljünk Istenen tartott figyelemmel, az Ő akarata szerint. Ekkor meg fogjuk tapasztalni az Ő támogató keze jelenlétét, amely sikerrel juttat túl bennünket az élet lent és fent helyzetein. Nagyon fontos, hogy ültessük bele az életünkbe az erőszakmentességet, az alázatot, az igazságosságot, a szeretetet és az együttérzést, mert így megtisztul a lelkünk, és alkalmassá válunk Isten mérhetetlen szeretetének és kegyének a befogadására.

Ezen a napon a Mester és Mata Rita Ji még meglátogatta a helyi Darshan Akadémiát, és felavatott egy új iskolai szárnyat.

Február 19. kedd – Látogatás Jalandharba 2. nap
Burlton Park

Kora délután több mint két óra hosszat tartott a Mester személyes találkozása a sangattal, a darshan-program. Az esti előadást megelőzően Mata Rita Ji adott elő egy himnuszt, amely Isten igazi szeretőjének a benső állapotáról szólt.

Egy útkereső a fejlődés sok szintjén halad keresztül az Istenhez visszavezető utazásán – mondta a Mester. Hosszú és gyakran fájdalmas keresés után ébredünk rá arra, mennyire hiábavaló az örök boldogság keresése a mulandóság földi világában. Ezidáig az elme akadályként áll a lélek és Isten közé, ám ezután igazi barátunk lesz a spirituális utazáson. Ekkor válik uralkodó szenvedélyünkké Isten megtalálása. A teljes figyelmünket egyedül, kizárólag Istennek adjuk, és egyre többre vágyunk a meditációban megtapasztalt szeretetből. Így készülünk fel az Úrral való találkozásra.

E benső átformálódás érdekében maradjunk meg Isten édes emlékezetében! Naponta szenteljünk időt a spirituális gyakorlatainkra! A mi kis erőlködés nélküli erőfeszítéseinkkel magunkhoz vonzzuk Isten végtelen kegyét, amely fokozatosan eltávolítja előlünk az illúzió fátylát. Ahogy megtisztul az elménk, képessé válunk Isten Fényének és Hangjának a megtapasztalására.

Később több ezren kapták meg a beavatást. Majd a Mester találkozott a fiatal felnőttekkel. Örömmel nyugtázta, hogy mily sokan vannak, és azt is, hogy nagy részt vállaltak a kétnapos program előkészítésében, valamint annak lebonyolításában.

A hajnali órákban a helyi Kirpal Ashramba látogatott a Mester, az alapítás 50. évfordulójára. Ezt 1969-ben nyitották meg, és 1973-ban Kirpal Mester is ellátogatott ide. Sant Rajinder Singh elhúzta a jubileumi táblát fedő függönyt, majd egy fát ültetett az ünnepi esemény alkalmából.

Ezzel a programmal ért véget a 2019-es jalandhari látogatás.

Február 24. Vasárnapi satsang
Kirpal Bagh

A Mester Sant Darshan Singh egyik versét elemezve az illúziók világáról beszélt, amelynek rabságában élünk. Mindaddig, amíg a lelkünk szintjén nem szerzünk tapasztalatot a valóságról, minden időnket a fizikai világban létünkkel kapcsolatos tevékenységek kötik le: gondoskodunk a testünkről, tápláljuk az elménket, de nem vagyunk tisztában az élet igazi értelmével és céljával. A világi lét színes köntösét öltjük magunkra, nem ismerve Isten szeretetének valódi színeit.

„Azok találnak rá Istenre, akik szeretik Őt.” Kik Isten igazi szeretői? Mik a jellemzőik? Ők háborítatlanul, benső nyugalomban haladnak át az élet viharain, megőrizve a figyelmüket Istenen. Békések, kiegyensúlyozottak, boldogok, mert rácsatlakoztak az örök üdvösség benső Forrására.

A szentek, a spirituális Mesterek a saját életük példáját helyezik elénk. Ők Isten egész teremtésének szeretetében éltek, és mindenkit önzetlenül szolgáltak, akikkel kapcsolatba kerültek.

A meditáció segítségével mi is közvetlen tapasztalatot szerezhetünk Istenről, és azzal, hogy etikusan élünk, lekerülnek a lelkünkről a karma terhek. Így képessé válunk a bensőbe szárnyalásra.

Február 25. hétfő – Esti satsang

>A ma esti téma az Isten iránti uralkodó szenvedély fontossága volt. Ahogy növekszik bennünk a vágy, a szomjúság Isten jelenlétének megtapasztalásáért, ez elsöpri a világi kívánságokat, és minden figyelmünket Őneki adjuk. „Ahogyan gondolkodunk, olyanná válunk” – idézte a Mester a mondást.

Ahogy a meditációban egyre szorosabbá válik a kapcsolatunk az Istenerővel, a külső attrakciók, csábítások elvesztik a vonzerejüket, és magasra lobban a szívünkben a szeretet lángja. Ha rendszeresen, kitartóan elvégezzük a spirituális teendőinket, a Mester kegyes benső támogatásával gyorsan tudunk előrehaladni az isteni ösvényen.

Február 26. kedd – Kérdés-felelet

„Ki az igazi barátunk és jótevőnk?” Maharaj Ji elmagyarázta, hogyan segítenek bennünket a szüleink, a házastársunk, a barátaink és a munkatársaink az életünk különböző szakaszaiban és területein. Ám mindannyiunk földi léte mozgástér tekintetében és időben egyaránt behatárolt. Kedvezőtlen helyzetben sokunk magára hagyottá válik, vagy a halál választ el minket a szeretteinktől. El kell fogadnunk az anyagi lét változékony és ideiglenes természetét! Minél erősebben ragaszkodunk hozzá, annál több csalódás vár ránk.

Isten a mi igazi Barátunk. Ő és a szeretete állandó, megváltoztathatatlan és feltételek nélküli. Ő mindenünk, a fizikai és spirituális dolgaink Adományozója. Ő adta nekünk az emberi születést, az egyedülálló lehetőséget a létezés végső küldetésének a beteljesítésére. Így véget érhet az Istentől való elválasztottság hosszú és fájdalmas története. Ő a mi állandó társunk, vezetőnk és az oltalmazónk ezen az utazáson. A meditáció segítségével élhetjük át, hogy Ő mindig velünk van, bennünk lakozik.