Október 8. hétfő – Satsang és meditáció
Kirpal Bagh

Maharaj Ji a satsangon az Isten iránti odaadás fontosságáról beszélt. Az aggódás akadályt je-lent a figyelmünk összpontosításában. Mivel az életünk velejárója, hogy vannak dolgok, amelyek nem az elképzeléseink, az elvárásaink szerint alakulnak, fogadjuk el Isten édes akaratát! Tudnunk szükséges, hogy bármi ér bennünket, az összhangban van az isteni tervvel. Ekkor ugyanis békére lelünk önmagunkban. A hála és az önátadás lecsendesíti az elménket, és így, amikor leülünk medi-tálni, nem zavarnak meg bennünket a külső életünk történései.

Október 9. kedd – Kérdés-felelet

„Hogyan enyhíthetjük az életünk nehéz szakaszainak lehúzó, nyomasztó hatását?”

A Mester a magyarázatát azzal kezdte, hogy az életünk 75%-ban előre elrendelt. Az örömteli és a szomorú időszakok elkerülhetetlenek. Ha hagyjuk, hogy az erőpróbák, a kihívások magukkal ragadják az elménket, és teljesen ránk telepedjenek, akkor ezeket fájdalmas szúrásokként, sőt döfésekként fogjuk megélni. A Mester azt tanácsolta, hogy a kedvezőtlen körülmények között is őrizzük meg a benső egyensúlyunkat. Ehhez az erőt az Istenbe vetett bizalom adja, tudva, hogy Ő mindig a legnagyobb javunkat akarja. Attól függetlenül, hogy valamit jónak vagy rossznak látunk az életünkben, minden tapasztalat közelebb visz bennünket Istenhez. Ráadásul van 25%-nyi szabad akaratunk, amellyel állandóan Istenen tarthatjuk a figyelmünket, és akkor nem fognak hatni ránk az életünk viszontagságai – rendületlenül haladunk célunk, az Istennel egyesülés elérése felé.

Október 11. csütörtök – Satsang és meditáció

A közös meditáció előtt Maharaj Ji kiemelte: a külső világ történéseiben, kapcsolataiban, tár-gyaiban keressük a soha el nem múló boldogságot és a megelégedettséget, ám ezek mindegyikéről előbb-utóbb kiderül, hogy nem időtállók. A csalódás sok fájdalommal terheli meg az életünket. A meditációban lelhetünk rá az üdvösség, a mámor forrására.

Október 14. Vasárnapi satsang

A Mester az örök igazságról beszélt: lelkek vagyunk, Isten részei. Az emberi születés egyet-len célja az igazi természetünk felismerése, és az egyesülés Istennel. Rajtunk múlik, hogy a világi tevékenységekbe, szórakozásokba merülten fecséreljük el a földi létünk végtelenül értékes idejét, vagy ezt a legnagyobb javunkra fordítva folyamatosan haladunk előre a benső ösvényen. Csak ak-kor tudjuk teljesen és egyedül Istennek szentelni a figyelmünket, ha uralkodó szenvedélyünk az Ő felkutatása. A spirituális Mester által bennünk életre keltett szeretet és az édes emlékezés adja a haj-tóerőt a rendületlenül, állhatatosan végzett spirituális munkánkhoz.

Az egyenletes fejlődés szempontjából nagyon fontos az igazsággal lét, vagyis a satsangokon való rendszeres részvétel. A spirituálisan töltött légkörben ugyanis Isten jelenlétében és oltalmában érezhetjük magunkat, és azzal, hogy a figyelmünket megőrizzük a bensőben, az életünk történéseit illetően helyes megértéshez jutunk.

Érzékenyebbé válunk mások fájdalmára, nehézségeire, és keressük az önzetlen segítségnyúj-tás lehetőségeit. Eljutunk a teremtés egységének és harmonikus működésének a felismeréséig. Mindez és a spirituális út sok más jótéteménye csak úgy lehet a miénk, ha a spirituális fejlődésünk ügye elsőbbséget kap a napi tevékenységeink között.

Október 17. szerda – Satsang és meditáció

Ezen az estén Maharaj Ji annak fontosságát emelte ki: a lehető legtöbb időt szenteljük a spiri-tuális gyakorlataink végzésére. Törekedjünk arra, hogy minél több ideig meditáljunk egyhuzamban. Így lecsendesedik az elménk, és feltárul előttünk az isteniség kincsestára. Csak kitartó, fáradhatatlan munkával juthatunk hozzá az időn és téren túli spirituális tapasztalatokhoz.

Hosszabb ideig tudjuk megőrizni meditációban a koncentrált állapotot, ha akkor is megmara-dunk Isten édes emlékezetében, és mondjuk a simrant, amikor nem végzünk mentális munkát. A másik segítő tényező az önzetlen szolgálat, amely hatalmas áldás: kiérdemeljük Isten elégedettségét, és egyre fogékonyabbá válunk az Ő szeretetére.

Október 21. Vasárnapi satsang

A Mester által választott téma ez volt: „Hogyan lelhetünk rá az igazi boldogságra, mialatt az illúziók világában élünk?” A tovatűnő örömök, a forgandó szerencse világában az egyik problémát vagy csalódást kiváltó helyzetet követi egy másik. Ilyen körülmények között keressük a békességet és a boldogságot.

Akármelyik életszakaszban vagyunk is, időnként leküzdhetetlennek látszik a ránk nehezedő nyomás, a fizikai, mentális és érzelmi feszültség. Ennek az az alapvető oka, hogy tévesen a testünket tekintjük az igazi valónknak, és valóságosként kezeljük az összes fizikai benyomást, hatást. A külső világban azonban semmi sem állandó, minden szakadatlan mozgásban van. Ez az itt keresett örömre, boldogságra is vonatkozik. Érezzük, tapasztaljuk, hogy mily könnyen elröppen.

Arra van szükségünk, hogy összekapcsolódjunk a bennünk lévő Fény- és Hangáradattal, de ez ellazult testet és csendes elmét igényel. Minél több szeretetet tapasztalunk meg önmagunkban, annál kevésbé hatnak ránk a külső világban átélt helyzetek. Ha ugyanis megérezzük Isten állandó jelenlétét az életünkben, ez elmossa az összes félelmünket, aggodalmunkat.

Október 22-24. Látogatás Gujarat térségébe

Október 22. hétfő – Satsang és beavatás
Modasa, Kirpal Ashram

Ezen a délutánon kezdődött a Mester Gujarat indiai államban tett háromnapos útja. Az első állomás Modasa volt, ahova most második alkalommal látogatott el. Nagyon sokan érkeztek a programra India középső tartományaiból is.

A helyi sangat üdvözlő éneke után Mata Rita Ji a spirituális Mester szerepéről szóló him-nuszt adott elő. A

Mester arról beszélt, hogy bár mindannyiunk közös célja Isten megtalálása, azzal, hogy a figyelmünk megragad a külső világban, az elménk az egónkon keresztül a dualitás, a másoktól különbözés érzését kelti bennünk. Sőt a legtöbb esetben náluk jobbnak tartjuk magunkat. A saját erőnkre hagyatkozva képtelenek vagyunk az illúziónak ebből a csapdájából kiszabadulni. Akármennyire eltökélten próbálkozunk vele, egyre jobban belegabalyodunk a maja hálójába.

Miként navigálhatjuk át magunkat a káprázatok óceánján? – tette fel a kérdést a Mester. Egy megvilágosodott lény satsangján együtt lehetünk az igazsággal, és helyes felismerésre juthatunk az igazi természetünket illetően. Ekkor megértjük, hogy a testünk, az elménk és az érzékeink éltetője a lelkünk ereje. A meditáció megtanulásával a Mester feltárja előttünk a tökéletes tudatossághoz, bé-kességhez, boldogsághoz vezető benső ösvényt.

Ez az út messze meghaladja az intellektuális megértés szintjét. Gyakorlati tapasztalatot ka-punk az isteniségről, és a soha el nem múló szeretetről. A spirituális Mester a tévedhetetlen társunk, a vezetőnk, az oltalmazónk lesz az örök Hazánkban végződő utazásunkon.

A satsang után Maharaj Ji bejárta a modesai Kirpal Ashramot, annak területén felavatta az új Darshan Akadémiát, majd mangófát ültetett elé.

A modesai program beavatással zárult.

Október 23. kedd – Satsang és qawwali program
Ahmedabad

Ez volt a Mester negyedik látogatása ebben a városban. A helyiek üdvözlő programja után Mata Rita Ji az igazi Adományozóról adott elő egy shabdot.

A Mester a satsang bevezető részében arról a sok emberről, „útitársról” beszélt, akik az éle-tünk különböző szakaszaiban a túlélésünkben, annak kényelmesebbé tételében nyújtanak támoga-tást. Ilyen először is a szüleink gondoskodása. Majd sokféle módon részesítenek figyelemben, törő-désben a tanáraink, a barátaink, a munkatársaink, a házastársunk, a rokonaink. Ám ők mind csak a világi ügyeinkben lehetnek a segítségünkre.

A létezésünk valódi célját illetően nélkülözhetetlen a helyes megértés, ami a benső vezető szükségességére is vonatkozik – emelte ki Maharaj Ji. A földön élők legtöbbje nincs tisztában az emberi születés különleges értékével, sem azzal, hogy az igazi valónk nem ez a test és elme, ame-lyek csupán ebben a világban, és csak most funkcionálnak.

A lélek sötét éjszakájából ezzel az emberi léttel ablak nyílhat a ragyogó Fényre, és véget ér-het az Istentől való elválasztottság korszakok óta tartó ideje. Különleges kegyként eljuthatunk a tö-kéletes Mester lábához, aki összekapcsolja a lelkünket az Istenerővel.

A Teremtő megadta nekünk azt a képességet, hogy emlékezni tudunk Őrá, így folyamatos erőfeszítéseket tehetünk az Ő megtalálásáért. Legyen a szívünkben-lelkünkben hála az igazi Ado-mányozó iránt! Egyedül Ő képes nekünk megadni az örök szeretet és üdvösség ajándékát.

Befejezésül azt kérte a Mester, hogy a maradék lélegzetvételeinket fordítsuk a legnagyobb javunkra azzal, hogy meditálunk, és a napi teendőink végzése közben is megőrizzük a figyelmünket Istenen.

Ezen az estén később egy pandzsábi zenei csoport qawwali programmal örvendeztette meg a sangatot.

Október 24. szerda – Satsang és beavatás
Ahmedabad

A Mester az élet szokásos menetét felvázolva ezt álomszerű állapotnak nevezte. Az illúzió által keltett téveszme az, hogy elmével és érzékekkel rendelkező test vagyunk. Felszínesen élünk, nem ismerve fel, hogy a földi vándorutunknak a túlélésnél mélyebb célja van.

Eonok óta létezünk Istentől elszakítottan, de most rendelkezünk a vivék képességével. Miénk a választás lehetősége: a tevékenységeink egyre közelebb juttathatják a lelkünket Istenhez, vagy azok ismét messze sodorhatnak bennünket Őtőle. Ezt illetően szabad akarattal rendelkezünk.

Ha meg is értjük, hogy mi az igazi küldetésünk, még mindig akadályként állhat az utunkban az elménk, amely igyekszik elhitetni velünk, hogy ez intellektuális tudással, a logika, az érvelés se-gítségével is valóra váltható.

Sant Darshan Singh egyik költeménye soraira hivatkozva Maharaj Ji rámutatott, hogy a spiri-tuális vállalkozás mentális erőkkel nem váltható valóra, mert ez a szeretet ösvénye. Az elménk csak egy darabig marad a lelkünk társa a bensőben. A kauzális szinten belemerül az univerzális elmébe. A lelkünk az Isteni Fény- és Hangáradatból nyeri az erejét, így válik alkalmassá az e szinten túli régiók beutazására.

A satsang után a Mester végigjárta az önkéntesek által működtetett részlegeket: a langárt, a publikációs, az elsősegély állomást és más egységeket, majd találkozott a fiatal felnőttekkel. Örömmel nyugtázta, hogy egyre nő a számuk. Bátorította őket, hogy lelkesen, szenvedéllyel szevázzanak, és dolgozzanak együtt a tapasztalt, idősebb mentoraikkal, miközben megosztják egy-mással a tapasztalatokat, az új ötleteket, a jó megoldásokat.

A gujarati látogatás beavatással zárult.

Október 28. Vasárnapi satsang
Kirpal Bagh

A Mester azt a kérdést helyezte az előadása középpontjába, hogy miként őrizhetjük meg a figyelmünket folyamatosan a spirituális utunkon. Isten mindenható, mindenütt jelenlévő, és minden egyes lélekről gondoskodik. A behatárolt adottságú érzékeink szintjén élve képtelenek vagyunk megérteni, hogy gondoskodhat a Teremtő a lelkek trillióiról. Amikor a dolgaink nem a kedvünk vagy az elvárásaink szerint alakulnak, kész az ítéletünk, hogy Isten megfeledkezett rólunk. Meginog vagy elvész a hitünk Őbenne. Jelentéktelen-nek vagy érdemtelennek érezzük magunkat Isten kegyére. Mindezek miatt szem elől veszítjük az Istennel egyesülés célját.

Fontos, hogy tartsuk ellenőrzés alatt az elménket, amely könnyen egy lefelé húzó spirálba ránt bennünket. Ismerjük fel Isten határtalan erejét, bölcsességét, szeretetét, amely mindig, minden helyzetben velünk van, és ott vár ránk a bensőnkben!

Az elménken kívül a külső környezetünk, az ott folyó tevékenységeink, az érzékeinket rabul ejtő dolgok is akadályt jelenthetnek a spirituális fejlődésünkben. A napi rendszerességgel végzett meditáció segítségével viszont megtapasztalhatjuk az isteni szeretetet, a Nektárt önmagunkban, és akkor zavartalanul tudunk az igazi Otthonunk felé haladni. Ebben a spirituális Mesterünk segítségé-re támaszkodhatunk, aki arról is gondoskodik, hogy a tekervényes, csapdákkal teli benső világban a lehető legrövidebb úton, biztonságban érjük el a célt.

Október 29. hétfő – Satsang és meditáció

A Mester arról beszélt, hogy a legtöbbünk élete az anyag világába merülten telik el, kiszolgáltatva magunkat az öt érzékünknek, igazinak fogadva el az összes benyomást, ami itt ér bennünket.

A lelkünk a Teremtőerő segítségével került a fizikai testbe, és ha visszairányítjuk a figyelmünket a valóságra, akkor a meditáció révén visszajuthatunk a spirituális Forrásunkba, Istenbe. Mi nem ennek az ideiglenes, tovatűnő világnak, hanem a spirituális régióknak vagyunk a polgárai. Az ebben a mulandó világban rendelkezésünkre álló időt azzal fordíthatjuk a legnagyobb javunkra, ha gondoskodunk a lelkünk táplálásáról, és arról, hogy még a földi életünk alatt megtapasztalhassuk a vég nélküli boldogságot.

Október 30. kedd – Kérdés-felelet

„Hogyan kezeljük a mindennapi életünkkel járó sokféle feszültséget?” A Mester a vála-szában kiemelte, hogy két fő okból vagyunk stresszesek: túl sok feladatot vállalunk, amelyeknek a kevés idő miatt sohasem érünk a végére; nem vagyunk képesek elérni, amire vágyunk, amit elter-veztünk magunknak.

A külső világ annyiféle csábító, vonzó, szórakoztató dologgal, tennivalóval kínál meg, hogy elárasztanak, sőt legyűrnek bennünket a választási lehetőségek. Álljunk meg, és gondolkozzunk el azon, hogy mi a legfontosabb feladat számunkra, és annak adjunk elsőbbséget! Kerüljön a meditáció a listánk élére, mert ennek segítségével ismerhetjük fel Istent! A meditáció gyümölcseként békéssé, nyugodttá válunk, ami a napi ügyeink intézésében is hatalmas segítséget jelent.

Sorrendben a második tennivalónk az etikai értékeknek az életünkbe ültetése legyen! Ha a legfontosabb teendőnk tisztázódik bennünk, akkor az összes többi automatikusan a megfelelő helyre kerül. Főleg, ha betartjuk az útmutatást: Egy időben csak egy dologgal foglalkozzunk!

A stresszmentes élet kulcsa az Istenbe vetett bizalom. Ha elfogadjuk az Ő akaratát, akkor nem zavar meg minket, ha valami nem az elképzeléseink szerint alakul. Tegyük meg, amire képesek vagyunk, a többit hagyjuk Isten kezében! Csak így tudunk megszabadulni a félelmeinktől és az ag-godalmainktól.

November 1. csütörtök – Satsang és meditáció

A Mester a másokkal való kapcsolatainkat illetően a kedvesség és az együttérzés fontosságát emelte ki. Hajlamosak vagyunk másokat hibáztatni, ha a dolgok nem a kedvünk szerint alakulnak. Ilyenkor se feledkezzünk meg arról, hogy ki mint vet, úgy arat! Ami az életünkben végbemegy, az függ az interakcióinktól, a kommunikációink jellegétől. A gondolataink, a szavaink és a tetteink karmát okoznak, és a rezgésük messze jut a mindenségben. A holnapunkat a mánk határozza meg: a jó mindig egy másik jót nemz. Ha az embertársainkkal szeretetteljesek, figyelmesek, tapintatosak vagyunk, az mély hatást tesz rájuk, és csupa jó dolog érkezik hozzánk. Minél természetesebb módon nyújtunk segítséget másoknak, annál békésebbek lesznek a gondolataink – ami nagy segítség a me-ditációban.

November 3. szombat – Búcsú darshan

A kéthónapos rendezvénysorozat után ezen az estén vett búcsút a Mester az indiai sangattól, mielőtt elindult a következő spirituális program helyszínére. Örömteli, vidám Diwalit kívánt, ki-emelve, hogy a fény fesztiválja emlékeztesse a hallgatóságát a benső Fényre és a rendszeres meditá-ció fontosságára. Azt kérte, hogy türelmesen, kitartóan a lehető legtöbb időt szenteljék a spirituális gyakorlataikra, mert csak így teljesülhet az emberi élet legmagasztosabb célja.