Május 26. szombat – Megérkezés Chicagóba
Benedictine University
IL, Lisle

Az egyetem Goodwin Hall nevű terme teljesen megtelt Sant Rajinder Singhnek a Delhiből történt megérkezését követő első satsangjára. A Mester örömmel adott hírt a Misszió indiai eseményeiről, többek között arról, hogy a Darshan Akadémia végzős növendékei országos összehasonlításban milyen jelentős tanulmányi sikereket értek el.

Ezután kérdésekre válaszolt a Mester. Többek között arról beszélt, hogy a spirituális fejlődésnek különféle szintjei vannak, és milyen jótéteményekhez juthatunk, ha rendszeresen meditálunk.

Ha felismerjük, hogy lelkek vagyunk, akkor nyilvánvaló a kérdésünk, hogy mi a mostani földi létünk célja. Mivel a küldetésünk az újraegyesülés Istennel, akkor nyilvánvalóan annak a módszernek a gyakorlására fókuszálunk, amellyel ezt elérhetjük.

Isten Fényére és Hangjára meditálva összekapcsolódunk az Istenerővel. A lelkünk ezzel az Áradattal utazva képes visszajutni a Forrásába. A spirituális Mesterünk a benső vezetőnk, aki az összes irányítást és védelmet biztosítja számunkra. A program közös meditációval zárult.

Május 27. vasárnapi satsang
Benedictine University

A központi téma a szeretet volt, és az adás öröme, amelynek köszönhetően még több szeretet, öröm, megelégedettség lesz bennünk. Az igazi valónk, a lelkünk, amely Isten része, telített az Ő szeretetével. Ha megteremtődik a kapcsolatunk Ővele, akkor a lelkünkből túlcsordul a szeretet és az adás energiája. A gyöngédségünkből, a kedvességünkből, a figyelmünkből sokféle módon adhatunk az embertársainknak. Törődünk velük, enyhítünk a nehézségeiken, támaszt nyújtunk nekik egy-egy erőt próbáló helyzetben. Ha megosztjuk a benső kincseinket, belül még többhöz juthatunk hozzá.

Ha elgondolkodunk azon, hogyan részesülhetünk mindannyian egyre több szeretetben az életünk során, a válasz az: aki ad, az kap. Sant Kirpal Singh gyakran tanácsolta: „Adj, adj és adj!” Ő ezzel elsősorban a szeretetünk, önmagunk felajánlására, az önzetlen szolgálatra gondolt, amellyel könnyítünk egy nehézségekkel küszködő embertársunk helyzetén, és ezzel derűt viszünk az életébe.

Amikor azonban csak azon jár az eszünk, hogy miként tudjuk megőrizni, csak magunknak megtartani a dolgainkat, akkor ez rengeteg nyugtalanságot, feszültséget kelt bennünk. Ezért inkább adjunk! Akkor nem kell aggódnunk a dolgaink megvédése miatt. Eltűnik belőlünk a mások kirekesztésére törekvés állandó nyugtalansága. Mentálisan tisztább állapotba kerülünk. Csökken a figyelmünk szétszórtsága. Ha így kezdünk hozzá a meditációhoz, a korábbiaknál sokkal gyorsabban csendesedik le az elménk.

Anyagi, fizikai, érzelmi, mentális vagy spirituális segítségnyújtásunkkal jobbá tehetjük a környezetünkben élők helyzetét. Az ilyenkor érzett benső boldogság a spirituális fejlődésünkhöz is erőt ad, ugyanis benső derűvel, örömmel telítetten az életünk összes területe könnyen kezelhetővé válik számunkra.

Május 30. szerda – Sant Darshan Singh 29. Bhandara ünnepe
Benedictine University  

Ezen a napon, Sant Darshan Singh eltávozásának 29. évfordulóján, a kegyes Mesterre emlékezett a sangat. Bevezetésként Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő, amely az Istent őszintén kereső vágyódásáról szólt. Maharaj Ji kiemelte, hogy Sant Darshan Singh az isteni szeretet ajándékával érkezett ebbe a világba, és ezt megszámlálhatatlanul sok emberrel osztotta meg. Arra szentelte az életét, hogy szerte a világon segítse a lelkeket önmaguk és Isten felismerésében. Ez a szeretet ma is velünk van, és vezet, irányít bennünket a spirituális ösvényen.

Sant Darshan Singh a leghatalmasabb képességekkel megáldott költő volt. A versei a spiritualitás csodálatos kincseinek gazdag tárháza számunkra. A költészete szerte a világon millióknak segít a benső utazás szépségének felismerésében. Ha beleépítjük az életünkbe a tanítását, akkor úgy élünk, ahogy kell.

Ezután a Mester a költőszent egyik verséből idézett, amely arról szól, hogy az életünkbe akkor érkezik el a spirituális kikelet ideje, amikor ráébredünk az igazi természetünkre, és elkezdjük keresni Istent. A tavaszi esők felüdítik a hosszú tél során kiszáradt, kopár földet, vagyis az Úr szeretete élettel tölti meg az eonok óta Tőle elszakadtan senyvedő lelkeket. Ahogy a magnak tápanyagokban gazdag földre, jó levegőre, vízre és napsütésre van szüksége, hogy kicsírázzon, szárba szökkenjen, a lelkünk talaját is jól elő kell készítenünk, hogy a beavatással belénk ültetett Naam-mag idővel gyümölcsöt hozhasson.

Az etikus élet, az erőszakmentesség, az igazságosság, az alázat, az együttérzés és az önzetlen szolgálat jelenti a lélek számára a jó talajt. A levegő az isteni kegy, amely állandóan körülölel bennünket. Rajtunk múlik, hogy mennyit fogadunk magunkba belőle. Itt jut fontos szerephez az Istenbe vetett bizalom, és a spirituális tanítás gyakorlatba ültetése. A legfontosabb összetevő a rendszeres meditáció, ugyanis a víz és a napsütés a lelkünk számára Isten Fénye és Hangja. Ha összekapcsolódunk ezzel az Áradattal, akkor a lelkünk folyamatosan táplálékhoz jut, és képessé válik a bensőbe szárnyalásra. Így nyer értelmet az emberi születésünk – a lelkünk belemerülhet a Teremtőnkbe.

Isten éjjel és nappal, szüntelenül hív bennünket. Rajtunk múlik, hogy válaszolunk-e az isteniség hívó szavára. Ha az a legfontosabb számunkra, hogy még ebben az életben célba jussunk, akkor dolgozni fogunk ennek érdekében. A szentek azt mondják, hogy ezt az elegendő idejű meditációval és azzal érhetjük el, ha a spirituális elveket beleültetjük az életünk gyakorlatába.

Június 9. szombat – Kérdés-felelet
Midwest Conference Center

A találkozó első kérdése az volt: „Hogyan segít a meditáció az aggodalmainkon?” A Mester kiemelte, hogy a meditáció csökkenti a bennünk lévő feszültséget, érzelmi egyensúlyt teremt, és így a személyes kapcsolataink is egyre jobbak lesznek.

Az ismeretlentől félünk, attól, ami nem várt módon alakulhat az életünkben. Ha tapasztalatot szerzünk az Isteni Fény- és Hangáradatról, akkor felismerjük Isten állandó jelenlétét magunkban. Ez kisöpri belőlünk az összes nyugtalanságot, aggodalmat, mert tudjuk, hogy nincs mitől félnünk. Magabiztossá tesz minket annak tudata, hogy bárhogy alakulnak a dolgaink, a legjobb fog bekövetkezni, hiszen Isten vezeti az életünket.

Amikor meditálunk, ráébredünk, hogy Isten nem a mi speciális ajándékunk, hanem mindenki másban is benne él. Ekkor nem az embertársaink tőlünk való különbözőségének, hanem az összetartozásnak az érzése erősödik meg bennünk. Az egység, az azonosság tudatában élve az indulati háborgások eltűnnek belőlünk. Korábban ugyanis úgy éreztük, hogy az érzelmi viharokat mások nem várt viselkedése váltotta ki belőlünk. Ha viszont a meditáció segítségével felismerjük, hogy nincsenek mások, nem létezik másik oldal, mert egyek vagyunk, akkor ez érzelmi harmóniát teremt bennünk. Tudjuk, hogy bármi is ér minket, az a legnagyobb javunkat szolgálja, és ez boldoggá teszi az életünket.

Június 10. vasárnapi satsang
Benedictine University

A satsang témája az isteni szeretet volt. Isten végtelenül szeret bennünket. Ezt azért nehéz megértenünk, megtapasztalnunk, mert az érzékek szintjén élünk, ahol csak fizikai jellegű tapasztalatokat szerezhetünk. Sokféle érzelmi kapcsolat köt össze bennünket a környezetünkben élőkkel, sőt különféle tárgyakhoz is ragaszkodás, kötődés alakul ki bennünk. Ám nem ismerjük a szeretetet, amelyet Isten kínál fel nekünk. Pedig ennek megismerésére kaptuk az emberi születést, és a lehetőséget az Őhozzá való visszatérésre. Elküldte értünk a spirituális Mestert, aki a társunk és az oltalmazónk a benső világokon végigvezető utazásunkon. Az ezen az úton tett minden lépésünknél Isten megad nekünk mindent, amire szükségünk van, hiszen alig várja, hogy visszatérjünk az Otthonunkba.

„Hogyan viszonozhatjuk Isten szeretetét?” – tette fel a kérdést a Mester. Azzal, ha ráébredünk a lelkünkre, és az Őtőle való elszakítottságunkra, és a Forrásunkba való visszatérés vágya állhatatos, türelmes és kitartó spirituális erőfeszítésekre ösztönöz bennünket. A szenvedélyes vágyódás és annak a felismerése, hogy most különleges esélyünk van a Tőle való elkülönülésünk lezárására, segít a földi létünk egyetlen küldetésének a beteljesítésében. Ehhez Isten iránti szeretetre és odaadásra van szükségünk. Ha ez ott van bennünk, és megértjük, mily hatalmas lehetőséget kaptunk az elválasztottságunk felszámolására, akkor kezdetét veheti az igazi élet-utazás.

Ha az összes forráshoz hozzáférhetünk, de nem élünk velük, akkor azok veszendőbe mennek. Elmúlik ez az életünk, és olyan létezési formákba kerül a lelkünk, amelyekben nem képes elérni a végső célt. Csak emberként rendelkezünk az önfelismeréshez és Isten megtalálásához nélkülözhetetlen feltételekkel. Ne hagyjuk ki ezt az aranyat érő lehetőségünket!