Szeptember 13. kedd. Megnyitó: Mushaira – Költői szimpózium urdu nyelven

A szimpóziumot Sant Rajinder Singh nyitotta meg. Elmagyarázta, hogy a misztika konferenciáin a múlt század nagy költő-szentjére, Sant Darshan Singhre emlékezünk. Kiemelte, hogy amit a nagy költők egy versbe vagy két verssorba képesek beletömöríteni, azt prózában sok oldalon sem lehet méltóképpen, pontosan kifejteni.

Sant Darshan Singh misztikus költő volt, aki művészi és spirituális tökéletességben tárta elénk a benső út finom árnyalatait, arra ösztönözve bennünket, hogy mi is érjük el az emberi létezés egyedüli célját, Istent. A tiszteletünk Őiránta a legjobb módon úgy fejeződik ki, ha követjük a tanítását, rendszeresen meditálunk, tisztán élünk, és még ebben az életben elérjük lelkünk egyesülését Istennel.

Maharaj Ji ezután részletesen elmagyarázta a Mushaira menetét. Az est költő-résztvevői előre megkapták Sant Darshan Singh két gázeljének néhány sorát, amelynek értelmét, mondanivalóját megőrizve alkották meg a saját költeményeiket. Be kellett tartaniuk a gázel versforma (rímes verspár) szabályait. A Mester bevezetője után Mata Rita Ji az egész gázelt elénekelte, a költők pedig elszavalták vagy elénekelték a saját alkotásaikat. Végül a Mester is bemutatta a saját alkalmi versét, és megköszönte a költők közreműködését.

Szeptember 14-én, Darshan Mester születésének 90. évfordulóján a program egy gyönyörű gázellel kezdődött, amelyet Mata Rita Ji a külföldről érkezett tanítványok egy csoportjával mutatott be. A felkészülés időszakában a Mester is meghallgatta őket, megállapítva, hogy csodálatos a gázel mondanivalója, és rendkívül nehéz a dallama. Mivel ezt a gázelt ilyen különleges alkalmakkor azelőtt Mata Ji adta elő, most nagy izgalom kísérte a bemutatót. Tapsorkán fogadta, és a Mester ragyogott az örömtől.

Majd Darshan Mester hatalmas szeretetéről beszélt, amellyel az egész teremtést átölelte. Sokunk személyesen megtapasztalhatta, mily gyöngéd figyelemmel fogadott mindenkit a Kirpal Ashramban – mondta. Az sem számított, ha reggel három vagy öt óra volt, mindenki azt érezte, aki ide érkezett, hogy szeretik és fontos. A legegyszerűbbtől a legbonyolultabb ügyekig egyforma türelemmel hallgatta meg mindet, és addig nem engedte el az illetőt, amíg az meg nem könnyebbült. Az emberiség szolgálatára áldozta az egészségét is. Az életével igazolta a saját szavait: „A szeretet olyan portéka, amely egyre csak gyarapodik, amikor másoknak adunk belőle.”

Az est pódiumra meghívott vendégei történeteket meséltek a kegyes Mesterről, megosztották a hallgatósággal az Ő társaságában átélt személyes tapasztalataikat, amelyek mind a szeretetről szóltak.

Szeptember 15-én 2300-an részesültek a szent beavatásban.

Szeptember 16-án, pénteken folytatódtak a konferencia eseményei. Ennek a napnak a fő témája: „Hogyan éljünk boldogan?” A Mester angol nyelven elhangzott nyitóelőadásában a benső régiókban megismerhető, szavakkal leírhatatlan boldogságról és üdvösségről beszélt, amelyet a meditációban mi is felfedezhetünk. Ez a mámoros öröm akkor is velünk marad, ha visszatérünk a meditációból, és ebben az állapotban már nem érintenek meg bennünket az élet viszontagságai.

Majd Maharaj Ji azt emelte ki, hogy egyedül csak szeretetre alapozódhat a tartós béke és az egység a világban. Ha megtapasztaljuk, hogy az igazi valónk a lelkünk, akkor ebből automatikusan következik, hogy felismerjük a lényegi egységet és összetartozást nemcsak az emberi nemmel, hanem az egész teremtéssel. Sant Darshan Singh úttörő szerepet vállalva, az előadásai, a könyvei és versei segítségével az egyetemes béke és egység üzenetét juttatta el az egész világba:

Sajátodként ölelj át minden embert,
és a szeretet zápora hulljon, bármerre is jársz.

A Mester előadását követően indiai, német és amerikai tanítványok személyesen átélt példákkal, történetekkel szemléltették azt az önfeláldozó munkát, amelyet a nagy Mesterek – Sant Kirpal Singh, Sant Darshan Singh és az élő Mester, Sant Rajinder Singh – azért végeznek, hogy az emberek ráébredjenek az élet valódi értelmére, és Isten felé haladjanak. Mert csak így érhető el az igazi boldogság.

Szeptember 17. Kavi Sammelan – Hindi költői szimpózium

Tizenkét költő mutatta be a versét, amely Sant Darshan Singh egyik gázeljének két verssora alapján készült. A Darshan-vers, amelyből ezt a két sort kiválasztották, hindi nyelven íródott, nem úgy, mint a Mushaira verssorai, amelyek mindig urdu nyelvűek.

A Mester bemutatta a kiválasztott verspárt, és magyarázatot is fűzött hozzá: a mérhetetlenül nagy mindenségben úgy ül a Föld, mint a gyöngyszem a kagylóban, amelyet körülölel Isten teremtése. Az élet fent és lent helyzeteire egy szép metaforát alkalmazva azt mondta, hogy „az élet csónakját” csak a Mester-Révész képes biztonságban átvezetni a túlsó partra. Mindkét evezőt – „erőfeszítés” és „kegy” – használnunk kell, hogy elérhessük az Otthonunkat. Ha csak az egyik evezővel próbálkozunk, a csónak körbe fog forogni az élet viharos tengerén. A Mester bevezető szavai után Mata Rita Ji az egész gázelt elénekelte.

A költők a saját verseik egy-egy verssorát kétszer-háromszor is megismételték, de ha azok elnyerték a közönség hangos tetszését, akkor ötször-hatszor is elhangoztak, amit nagy üdvrivalgás fogadott. Sokan felugráltak, úgy tapsoltak. Szóval az indiai testvéreink a Mesterrel együtt nagyon élvezték a költői est programját.

Szeptember 18-án, vasárnap a satsangon a Mester rámutatott: nagyon fontos, hogy tanuljunk azok életéből, akik előttünk már spirituális fejlődést tettek, és elérték a beteljesülést. Itt van előttünk Sant Darshan Singh példája, aki Hazur Baba Sawan Singh és Sant Kirpal Singh irányításával gyermekkorában kezdte el a benső utazását. A Mestere, Hazur tanácsát követte az egyetemi tanulmányai szakirányának a kiválasztásában is, amellyel felkészült az élethosszig tartó spirituális versírásra. Egyszer megkérdezték Tőle, hogy miként születnek meg a versei? Azt válaszolta, hogy tisztán inspirációból.

Majd Maharaj Ji arról beszélt, hogy csupán emberi lényként vagyunk képesek a bensőben megtapasztalni az igazságot. Ez most a mi nagy esélyünk. Minden szent arra ösztönöz bennünket, hogy ne késlekedjünk, a lépéseinket irányítsuk Isten felé, amíg erre a földi létünk lehetőséget nyújt. Hogyan tehetjük ezt meg? Csak a spirituális Mester segítségével és kegyével. Az Istenhez vezető benső kapu mindaddig zárva van, amíg egy tökéletes Mester meg nem nyitja. Minél tudatosabbá válunk a bensőnkre, annál több spirituális tapasztalatot szerzünk. Ennek hatására átformálódunk, és ettől a környezetünkben élők is automatikusan békésebbé válnak, megváltoznak.

Szeptember 19.

Bár Maharaj Ji az ünnepi programok során végig a Sant Darshan Singh 90. születésnapjáról való megemlékezésen, a tanításán, és a költő-szent életének a példáján tartotta a sangat figyelmét, mindenki hatalmas örömmel és izgalommal várta ezt a napot, az élő Mester 65. születésnapjának az előestéjét.

A Kirpal Ashramban volt az ünnepi vacsora, és itt vette át a Mester a tanítványok üdvözlőkártyáját, fogadta a jókívánságaikat.

Mivel a monszun esőáradata – amelynek Indiában egyébként nagyon örülnek – ismét teljesen feláztatta a Darshan Dham területét, ezért az ünnepi zenei program a Kirpal Baghban volt. El sem tudtuk képzelni, hogy fogják elhelyezni ezt a hatalmas tömeget, köztük a minden eddigit meghaladó létszámban külföldről érkezett tanítványokat. Megoldották. A Bagh előtti utcát lezárták, beborították vörös szőnyeggel, hatalmas kivetítőket helyeztek el, és az indiai testvéreink közül azok, akik már nem fértek be a Baghba, innen figyelhették az eseményeket.

Óriási hangorkán tört ki, amely kintről hallatszódott be, ahogy a Bagh előtt ülők meglátták a Mestert az érkező autóban. Ez alkalommal nem egyetlen zenei együttes szerepelt, hanem először dél-amerikai, afrikai és ausztrál tanítványok csoportja adott elő különféle zeneszámokat, majd több népszerű qawwali csoport váltotta egymást a színpadon. Végül a fiatalok adtak műsort, amelyben az indiaiak körében jól ismert, népszerű spirituális dalok hangzottak el, és ilyen témájú jeleneteket mutattak be. A műsoros rész reggel négykor fejeződött be.

Ezután a hagyományos tortavágás következett. Ezt követően a Mester és Rita Ji leült az emelvényen, és Dr. Kunwarjit Duggal Ji, a Mester fia vette a kezébe a mikrofont, hogy egy különleges születésnapi ajándékot nyújtson át az ünnepeltnek Dr. Rimjhim Duggal-Stephens, a Mester lánya, és annak férje Arjan Stephens társaságában: 186 ezer óra meditáció ajándékát az egész nemzetközi sangattól.

Az ajándékot következő szavak kíséretében nyújtották át az ünnepeltnek:

Kenny: „Hatvanöt évvel ezelőtt a legmagasztosabb szintről leszületett a földre egy spirituális Mester, akinek Hazur Baba Sawan Singh a Rajinder nevet adta. Ennek jelentése: „A királyok királya.” Maharaj Ji missziója huszonkét évvel ezelőtt kezdődött meg, és a saját tanítványai mellett a Mesterei számtalan spirituális gyermekét is a gondjaiba vette. Az szavakba foglalhatatlan, amit mi Őtőle kaptunk, hiszen mi részesülünk az egész teremtés legdrágább, felbecsülhetetlen értékű szeretetében. Ő örömben, igazságban és szabadságban részesít bennünket. Mi vagyunk a hősei minden idők legnagyszerűbb szerelmi történetének.”

Arjan így folytatta: „De mit adhatunk Őneki mindezért? Hogyan ünnepelhetjük meg az Ő kegyességét? Ő fölötte áll minden anyagi köteléknek. Hogyan fejezhetjük ki a hálánkat a számtalan módért, ahogy Ő segít bennünket? Sant Darshan Singh azt mondta, hogy mi csak egy dolgot adhatunk Neki – a szívünket. Ezt egyetlen módon tehetjük meg: ha megígérjük, hogy követjük az Ő tanítását, különösen azzal, hogy minden nap meditálunk.”

Rimjhim: „Ezért arra gondoltunk, hogy az egyetlen születésnapi ajándék, amelyet Maharaj Jinak felajánlhatunk: megígérjük, hogy a születésnapját megelőző hatvanöt nap alatt rendszeresen meditálunk. A mi reményünk több száz óra meditáció felajánlása volt, de a szerető nemzetközi sangat több mint 186 ezer órányi meditációra tett ígéretet. A szent beavatáskor azonban nem arra tettünk ígéretet, hogy egyetlen év hatvanöt napján meditálunk, hanem az ígéretünk minden év 365 napjára szólt. Ezzel a kis ajándékkal a szívünk közelebb kerülhet Őhozzá, és ezzel egy kicsit segítjük a Mestert a célja elérésében, abban, hogy hazajuttat bennünket Istenhez. Ez a meditációs ajándék valójában a mi javunkat, átformálódásunkat szolgálja.”

Kenny: „Most jelképesen átnyújtjuk Maharaj Jinak az egyesített fogadalmunkat. Ez segít bennünket, hogy összekapcsolódjunk az Ő Isteni Fényével és szeretetével. A fogadalmunkkal élő esküt tettünk arra, hogy rendszeresen meditálunk, találkozunk Ővele a bensőnkben, hogy ez a szeretet-történet most végre boldog véget érjen.”

A Mester zárszavában megköszönte a nagy Mestereknek, hogy a szeretetük, kegyük lehetővé tette az egész ünnepi est létrejöttét, és az Ő áldásukat kérte a jelenlévőkre, és mindazokra, akik szerte a világon élnek.

Szeptember 20. A konferencia záróülése

A Mester számtalan formában kifejezett önzetlen adással ünnepelte a születésnapját – mint mindig. Az Ő küldetése alatt a Sant Mat tanítványi köre világszinten hihetetlen mértékben növekszik. Egyre nő a misztika iránti érdeklődés és fogékonyság. A sokirányú fejlődésben visszatükröződik a Mester fáradhatatlan munkája minden országban, városban, közösségben, amelyet meglátogat. A Misztika 19. Nemzetközi Konferenciájára szinte minden kontinensről, több mint harminc országból érkeztek delegációk.

A záró program kezdetén egy himnusz hangzott el, amelyet Mata Rita Ji a nyugati tanítványok kíséretében adott elő. A Mester arról beszélt, hogy a misztika az élet minden területét áthatja. Így hoz gyümölcsöt Sant Darshan Singh életműve, amellyel magára vállalta a felelősséget, az áldozatos munkát annak érdekében, hogy az emberek minél szélesebb köre ültesse a gyakorlatba a spiritualitást.

Az ünnepi szónokok a személyes élményeik, tapasztalataik alapján azokról az óriási erőfeszítésekről számoltak be, amellyel a nagy Mesterek a lélek szintjén kívánják egyesíteni az emberiséget.

Szeptember 21-én ismét ezrek kapták meg a beavatást az Isteni Fény- és Hangáradatba.

Szeptember 22-én szervezték meg a szevadárok találkozóját a Mesterrel, aki mikrofonnal a kezében sétált a szevadárok sorai között, miközben értékelte a munkájukat. Kiemelte, hogy az Ő önzetlen erőfeszítéseik tették lehetővé a konferencia sikeres megtartását. Például a langár szolgálta ki a Kirpal Ashramot, a Kirpal Baghot és a Sawan Ashramot, naponta több százezer adag ételt készítve. Az emelvény szép dekorációi sok odaadóan dolgozó szevadár áldozatos munkájának köszönhetők. Naponta, a változó igényeknek megfelelően át kellett rendezni a Baghot, hogy annak megfelelően alakítsák ki az ülésrendet. Nagyon sok szevadár gondoskodott szeptember 19-én és 20-án az utcán helyet foglaló, és ott alvó mintegy negyvenezer emberről. Minden program örömteli, szeretettől túlcsorduló és nagyon fegyelmezett légkörben folyt le. Miután a Mester megáldotta a prashadot, ismét végighaladt a szevadárok sorai között, egyenként megérintve, darshanban részesítve őket.

Látogatás Amritsarba szeptember 28-30.

Szeptember 28. Amikor ezen az estén a Mester megérkezett a szikhek szent városába, az útja egyenesen a satsang helyére vezetett. A hála és az öröm hatalmas tapsban fejeződött ki, amikor a Mester az emelvényre lépett. A sok ezer helyi satsangi mellett rendkívül sokan érkeztek ezekre a programokra India legkülönbözőbb részeiből, és egy különlegesen nagy csoport, százötven külföldi tanítvány kísérte el a Mestert Delhiből, az ashramból is.

Az est a helyi fiatalok üdvözlő műsorával kezdődött. Majd a helyi civil vezetők sora nyújtott át a Mesternek virágcsokrokat. Mata Rita Ji egy szép himnuszt adott elő. Ennek sorait elemezte azután a Mester. A spirituális út maga a szeretet, az öröm, a mámoros boldogság – e szavakkal vezette be a satsangot. Tegyünk eleget a világi kötelezettségeinknek, egészséges módon élvezzük az életet, de soha ne feledkezzünk meg a napi meditációról! A Naamot azért nevezte Guru Arjan Dev a himnuszában ambróziaillatú Nektárnak, mert ilyen édes. Csak ebbe belemerülve tapasztalhatjuk meg az igazi, soha el nem múló isteni mámort. Majd Sant Kirpal Singh szavaira emlékeztette a hallgatóságát: „Amit egy ember meg tud tenni, arra egy másik is képes.” Ennek eléréséhez nincs egyéb dolgunk: „Kapcsolódjunk össze Isten Fényével és Hangjával!”

A satsangot hosszú ideig tartó darshan követte, amely alatt a Mester figyelme a nagy területen leghátul ülőket is elérte. A vacsorát követően a Mester visszatért ide, és mintegy négyórás zenei program kezdődött. Egy neves amritsari satsangi énekesnő és együttese előadásában Istent, a spirituális Mestereket dicsőítő dalok hangzottak el. Közben a jelenlévők darshanban fürödhettek.

Szeptember 29-én délben kezdődtek meg a programok a Mesterrel, amelyek másnap hajnalban fejeződtek be. Elsőként az amritsari satsang központot látogatta meg, utána pedig egy, a Misszió által megvásárolt új ashram célját szolgáló területet áldott meg. Majd visszatért a satsangok részére kialakított területre, ahol óriási tömeg várakozott a délutáni darshanra. Bár Amritsar a Himalája lábánál helyezkedik el, ugyanolyan páratelt hőség volt itt is, mint amilyen Delhiben. Ebben a nagy melegben órákig járta a Mester a satsangiak sorait, hogy személyesen köszöntse őket, meghallgassa az életük örömteli vagy éppen szomorú történéseit, és enyhítse a gondjaikat.

Majd mindenki meglepetésére és hatalmas örömére a Mester felment az emelvényre, és nagyon sokáig a jelentkezők kérdéseire válaszolt, mialatt a mikrofonnal a kezében mosolyogva ide-oda sétált. A kérdés-feleletet a helyi nyelvjárásban mondott néhány mondatával nyitotta meg, amelytől az indiai testvéreink dőltek a nevetéstől. Ilyen hangulatban telt el ez az egész kora estébe nyúló együttlét.

Az esti satsang ismét egy himnusszal kezdődött, amelyet Mata Rita Ji mutatott be. A Mester a tanítás alapjait tárta a hallgatósága elé, előkészítve a beavatást. Az emberi születés különleges ajándékáról beszélt, arról, hogy mennyire fontos, hogy egyetlen lélegzetvételünket se pazaroljuk el. Majd az élő Mester szerepét emelte ki, akinek a kegye, segítsége és vezetése nélkül a lélek nem érheti el az isteni egységet. Részletesen szólt arról, hogy a fizikai érzékeinkkel csak ezen a szinten tudunk benyomásokat szerezni, és még itt is korlátozottak a képességeink. Ám, ha megmaradunk ezen a szinten, akkor nem tudatosul bennünk a magasabb rendű élet, a valóság. Az Istenerő ott zeng az egész teremtésben. Hangolódjunk rá azzal, hogy visszavonjuk a figyelmünket a külső világból, és az egyszembe összpontosítjuk azt, amelyet a Mester a beavatáskor nyit meg.

Ez az este is sok órás, magas színvonalú zenei programmal zárult. A Mester gyakran hatalmas nevetéssel nyugtázta a zenész csoport egyik tagjának zenei formában előadott saját költeményeit, amelyekbe nyilván sok humort csomagolt.

Szeptember 30-án beavatással zárult az amritsari program, amelyen több ezren részesültek Istennek ebben a kegyében.

Indiai gyermektáborozás és kulturális programok a Kirpal Baghban, október 4-6.

Egész Indiából, hatvanegy satsang központból érkezett a több ezer gyerek a háromnapos spirituális táborozásra, amelynek a mottója „A lélek ökológiája” volt. A fiatalok különlegesen szépen feldíszítették az egész Kirpal Baghot. A különféle spirituális témák szemléltetésére – a mottóhoz kapcsolódóan – nagy, élő kiállítást rendeztek. Különféle kosztümökbe öltözött gyermekek ábrázoltak egy-egy jelenetet, amelyhez gondosan elkészített, látványos díszletek is tartoztak. A Mester nagy figyelemmel járta végig az egész kiállítást, mialatt a Baghban ülő gyerekek, szülők, tanárok mellett az egész satsangi közösség a nagy kivetítőkön is nyomon követhette az eseményeket.

A kiállítás megtekintése után egy fiatal lépett a mikrofonhoz, és sorban feltette a Mesternek a gyerektáborban összegyűjtött spirituális kérdéseket.

Október 5-én a gyermektábor résztvevői kulturális műsort adtak a Baghban, egy aranyba és kék színbe öltöztetett kisebb színpadon – ami a spirituális megújulást jelképezte. A színpadot a fiatalok által készített kis híd kötötte össze a Mester emelvényével. A hídról egy tavacskára, és benne egy szökőkútra lehetett letekinteni. A Mestert és Rita Jit a legkisebbek köszöntötték virággal. Majd egy jó nagy kötegnyi léggömböt nyújtottak át az emelvényen ülő Mesternek. Ő egyenként nagy gonddal leválasztotta, és elengedte a lufikat. Mialatt ez a művelet folyt, az egyik fiatal magyarázatot fűzött hozzá: így teszi Maharaj Ji szabaddá a lelkünket. Majd zenés-táncos műsor következett. Ennek végén a Mester átment a hídon, Rita Jival együtt beállt egy kis botos táncra a gyerekek közé, majd megköszönte a gyermekek, a jelmezkészítők, a koreográfus, a tanárok és az összes szevadár szép munkáját.

Az est a Mester társaságában elköltött vacsorával zárult, amelyen a műsor összes szereplője részt vett.

Október 6-án a táborozó gyerekek fákat ültettek a Darshan Dhamban, majd meglátogattak egy árvaházat.