A nyolcnapos konferencia sokféle spirituális célú programot kínált: meditációs együttléteket, satsangokat, szemináriumokat, kulturális-irodalmi estéket, beavatásokat, továbbá az indiaiaknak szervezett véradó és hályogvizsgálati tábort. A langár gondoskodott a hatalmas tömeg rendszeres étkeztetéséről. Könyvasztalon, valamint CD és DVD pultokon válogathattak az érdeklődők a nagy Mesterek műveiből, előadásaiból.

Naponta minden eddigit meghaladó tömeg töltötte meg a Kirpal Baghot, és a kapukat is nyitva kellett tartani, hogy helyet biztosítsanak azoknak, akik bent már nem jutottak helyhez. Az összes eseményt a Kirpal Baghban szervezték meg. Bár a nemzetközi közösség a nagy rendezvények idejére már végleg kinőtte a Kirpal Baghot, nem lehetett igénybe venni az új ashram, a Darshan Dham területét, mert a nagyon hosszan elhúzódó és hatalmas esőtengereket okozó monszun miatt ez a terület is víz alatt állt, nem beszélve a Delhi utcáin folyamatosan hömpölygő vízről.

Szeptember 13.

Hétfőn este került sor a Ruhani Mushaira (spirituális költői szimpózium) programjára, a nagy költő-szent, Sant Darshan Singh születésnapja tiszteletére. Sok urdu költő érkezett az ország minden részéből, hogy bemutassák a Sant Darshan Singh két különböző rímes verspárjának egy-egy sorára („misra”) készült alkotásukat.

Sant Rajinder Singh a bevezetőjében arról beszélt, hogy ha a költemény a szív mélyéből fakad, akkor visszatükröződik benne a Szeretett Lény iránti lelkesedés, szerető hév. Majd bemutatta az első misrát, elmagyarázva annak értelmét: „Bár a teremtés számtalan színt és formát tár elénk, a Szeretett Lény szépségének egyszerűsége fogva tartja a szerető pillantását.” Egyszerű élet és magasztos gondolkodás: ez minden szent és misztikus időtlen mantrája – tette hozzá a Mester. Ha kötetlenül élünk ebben a világban, akkor a teljes figyelmünket meg tudjuk őrizni a spirituális célunkon, mialatt a legjobb képességeink szerint teljesítjük a világi kötelességeinket. A második misra lényege: az Úr igazi szeretője soha nem boldog igazán, amíg nem lehet a Szerelme társaságában, még akkor se, ha a külső világ minden szépsége és gazdagsága veszi körül. Ilyen az igazi szeretet természete, amely egyre közelebb juttat bennünket a végső célunkhoz – tette hozzá a Mester.

Ezután Mata Harbhajan Kaur elénekelte Sant Darshan Singh gázeljét, majd pedig a költők bemutatták a saját gázeljeiket és nazamjaikat (ezek különféle urdu költészeti formák). A közönség nagy tetszéssel fogadta az alkotásaikat.

A szimpózium végén a Mester bemutatta az előző évi Mushairáról készült CD-t, és a következő évi naptárt, majd pedig Gulzar Dehivi Sahib veterán költőnek, az urdu költészet érdekében nemzetközi szinten végzett munkája elismeréseként, egy sálat ajándékozott.

Szeptember 14.

Ezen a napon került sor Sant Darshan Singh születése 89. évfordulójának a megünneplésére. A szeminárium címe: „Darshan – a kegy Apostola” volt. A témához a vallási és szociális élet sok személyisége szólt hozzá.

A program kezdetén Mata Harbhajan Kaur és Mata Rita Ji a külföldről érkezett tanítványok kórusától kísérve egy gyönyörű himnuszt adott elő a Gurbaniból, a szikh szentírásból. Ezt követően a Mester azt emelte ki, hogy a nagy költő-szent iránti tiszteletünket méltó módon az Ő tanításának követésével fejezhetjük ki: építsük bele az életünkbe az etikai értékeket, napi rendszerességgel és pontosan meditáljunk – függetlenül attól, hogy mit hoz az utunkba a sorsunk. A fent és lent helyzetek az életünk részei. Ne engedjük, hogy az anyagi nehézségek, kihívások megállítsanak, földre terítsenek bennünket! Fejlesszünk ki magunkban erős, rendíthetetlen bizalmat az Úrban! Ha felismerjük, hogy az Ő keze mindig vezet és támogat bennünket, akkor többé nem félünk, és kiegyensúlyozottan tudunk áthaladni az élet hullámverésein. Csak akkor lelhetünk rá az örök békére és örömre, ha megszabadulunk a külvilági csábításoktól és ragaszkodásoktól.

A Mester üzenete után Issac Malekar, az indiai zsidók vallási vezetője arról beszélt, hogy agyagból pipa vagy vizeskorsó is készíthető. Ehhez hasonlóan mi magunk döntünk arról, hogy milyenné formáljuk az életünket. Ha jó tulajdonságokat, szokásokat alakítunk ki magunkban, akkor a benső békénk és a szeretetünk a környezetünkre is kisugárzódik.

Naqvi, Sant Darshan Singh egyik közeli barátja anekdotákat mesélt Őróla, kiemelve, hogy minden hitet és vallást nagy tiszteletben tartott.

Shri Mangat Ram Singhal, egy politikai vezető Sant Darshan Singh fáradhatatlan erőfeszítéseit emelte ki, hogy szeretet és kölcsönös megértés jellemezze a különféle vallások, hitek követőinek kapcsolatait. Majd azt mondta, hogy ugyanazt a fáklyát tartja magasra Sant Rajinder Singh is, mint a nagy költő-szent, és reményét fejezte ki, hogy az Ő rendíthetetlen önzetlen szolgálata elhozza az emberiség spirituális felemelkedését.

Swami Gopalacharya Ji és Swami Vigyananand Ji arról beszélt, hogy bár Sant Darshan Singh fizikailag már nincs velünk, de az élő Mesteren keresztül ma is elér bennünket a szeretete és a vezetése.

További hozzászólók Malaysiából és az Egyesült Államokból személyes történeteket osztottak meg a hallgatósággal, amelyek mind Sant Darshan Singh végtelen szeretetéről és kegyéről szóltak.

A program végén bemutatták Sant Darshan Singh Matah-e-Noor című verseskötetének pandzsábi kiadását. Majd a Mester a Baghot bejárva, mindenkit darshanban részesített.

Szeptember 15.

Szerdán sok ezren részesültek a Kirpal Baghban a szent beavatásban, és a Mester megnyitotta a hályogoperációra előkészítő 18. tábort.

Szeptember 16.

Csütörtökön folytatódott a konferencia programja. A szeminárium témája a következő volt: „Hogyan tisztíthatjuk meg a gondolatainkat?” A Mester először hosszan beszélt angolul, majd hindi nyelven is összefoglalta a mondanivalója lényegét. Részletesen kifejtette, hogy a spiritualitás nem néhány órányi idő a mindennapjainkban, hanem annak minden pillanatát átöleli. Emlékezzünk Istenre, éjjel-nappal éljünk etikusan, bármilyen helyzetbe kerülünk, akármilyen tevékenységet végzünk is! A gondolataink megtisztítása érdekében először is meg kell értenünk, hogy azok honnan erednek. Forrásuk az elme, amely a figyelmünket a világra koncentrálva tartja, és ha nem tudunk kiszabadulni ebből az állapotból, akkor megmaradunk a spirituális valónkra való öntudatlanságban. Az első lépés, amely kivezet bennünket ebből a szomorú helyzetből: fejlesszük ki magunkban a helyes megértést, jussunk el annak felismerésére, hogy miért vagyunk itt, és mi az életünk valódi célja. Ha ezekre a kérdésekre megtaláljuk a válaszokat, és elindulunk a bensőnkbe, akkor megtapasztaljuk az Istennel való egységünket. Így a gondolataink automatikusan tisztává válnak. Ezekből pedig helyes szavak és tettek születnek.

A. K. Merchant, az indiai bahaj vallási közösség vezetője örömének adott hangot, hogy részt vehet a konferencián, és fontosnak tartotta a másokkal, az önmagunkkal és az Istennel való kapcsolataink rendbetételét ahhoz, hogy a gondolataink valóban tiszták legyenek.  

Father Benito Rodriguez üzenete így hangzott: Aki Istenre összpontosít, erőszakmentesen és szeretetben él, az soha nem vall kudarcot, soha nem zuhan alá. Sant Rajinder Singh arra tanít bennünket, hogy váljunk meg a vágyainktól és az egónktól, mert így meg tudjuk nyitni a szívünket az Úr előtt, és elérhetjük a Vele való egységet.

Jutta Starlinger arra emlékeztette a hallgatóságát: ahogyan gondolkodunk, olyanná válunk. Mindannyiunknak változáson szükséges átmennie, amikor megérkezünk a tökéletes Mester lábához. Ha Istenen tartjuk a figyelmünket, megtisztulnak a gondolataink.

Robert Hoffman is azt emelte ki: fordítsuk a helyes irányba, Istenre a gondolatainkat, mert csak így teljesülhet értékes életünk célja.

A svájci Gerta azt mondta: az elménk házi őrizetben tartja a lelkünket, amelyből a meditáció, a simran gyakorlása és az önelemzést segítő napló segítségével szabadulhatunk ki.

Szeptember 17.

Pénteken este spirituális kulturális programot rendeztek a Kirpal Baghban, amelyet hatalmas létszámú hallgatóság élvezett. A Delhiből, Rothakból és Aligarthból érkezett indiai zenészek mellett kameruni, afrikai, kolumbiai, dél-amerikai és ausztrál művészek, zenei csoportok adtak elő misztikus dalokat, műveket. A Mester együtt élvezte a sangattal a műsort, mialatt a darshanjaiban fürösztötte a hallgatóságot. Olykor maga is csatlakozott az énekesek előadásához, az Ő vidám stílusában variálva az eredeti szöveget.

Szeptember 18.

Ezen az estén „Kavi Sammelan”-t (hindi költői szimpóziumot) rendeztek a Kirpal Baghban, amelyen sok neves hindi költő vett részt. Ugyanazt a két misrát, Sant Darshan Singh egyik gázelje két verspárjának egy-egy sorát kapták meg előzetesen, mint szeptember 13-án az urdu költők.

Sant Rajinder Singh a bevezetőjében arról beszélt, hogy a nagy költő-szent verssorai tömör és szépséges formában időtlen spirituális igazságokat hordoznak, amelyek mélyen megérintik a hallgatók elméjét és szívét, miközben Isten felé fordítják a figyelmüket.

A költők bemutatója előtt Mata Harbhajan Kaur Sant Kirpal Singh egyik csodálatos versét adta elő, majd a költők vagy elszavalták, vagy elénekelték a saját alkotásukat.

Ezen az estén Sant Rajinder Singh a Kirpal Ashram meditációs termében találkozott a külföldi vendégekkel, satsangiakkal, és spirituális kérdésekre válaszolt. Valaki megkérdezte, hogy az álmokat és látomásokat is bejegyezzük-e a naplóba. A Mester azt tanácsolta, hogy csak a meditáció alatti benső élményeket írjuk be oda. Majd a prashad (áldott étel) jelentőségéről beszélt. „A prashad a spirituális Mesterünk kegyének a kiterjedt formája, amelynek hatalmasak a spirituális jótéteményei. Ezért a prashadot szeretettel és odaadással fogyasszuk el, főleg, amikor nem lehetünk a spirituális Mester jelenlétében!” – mondta. Miután körbesétált a teremben, és mindenkit személyesen is megáldott, a résztvevők ajándékba sálat és táskát kaptak.  

Szeptember 19.

Vasárnap este a Mester, a felesége és az édesanyja a Kirpal Ashramban találkozott a nyugati tanítványokkal, akik virággal és üdvözlő kártyákkal köszöntötték a Mestert a születésnapja előestéjén. Ezt követően a Kirpal Baghban került sor a szokásos spirituális Qawallis zenei programra, amely a szufi hagyományokban egy énekforma. A hírek szerint mintegy kétszázezren vettek részt a programon, amelyet sokan csak kívülről, kivetítőn keresztül láthattak, bár a Baghban minden lehetséges helyet szabaddá tettek a program résztvevői számára. A terület tökéletesen megtelt a lelkes és boldog hallgatósággal. A Mester többször is megemlítette a külföldi tanítványoknak, hogy időben ki kell jutni a Baghba, különben nem lesz helyük. Ám Ő maga gondoskodott arról, hogy a hozzá legközelebb eső területen mindenki helyhez jutott.

Afzaal Chand, egy nemzetközileg elismert énekes és együttese órákon keresztül adta elő Sant Darshan Singh és a szufi költők megzenésített verseit, amit a közönség nagy tetszéssel, lelkesen fogadott. A Mester szépsége, végnélküli darshanjai és csodálatos mosolya elvarázsolta a hallgatóságot. A zenei program jóval éjfél után ért véget. Ezután a Mester édesanyja és felesége is felment a pódiumra, amelyre közben már felhozták a többemeletes tortát. Rita Ji meggyújtotta a gyertyát, majd angol, utána hindi nyelven is elhangzott a Mester születésnapi köszöntője, és hatalmas virágkompozíciót nyújtottak át az ünnepeltnek.

Bármilyen lehetetlenségnek tűnt, de ezután a Mester lement a tömegbe, és végigjárta az egész Baghot, hogy személyesen is találkozzon az ünneplő sokasággal.

Kora hajnalban a Mester megáldotta a Kirpal Ashramban felszolgált ünnepi lakomát.

Szeptember 20.

Hétfőn este került sor a Misztika 18. Nemzetközi Konferenciájának a záróülésére. Az előző estihez hasonló méretű tömeg vett részt a Mester 64. születésnapi összejövetelén. Számos vallási és civil vezető szólalt fel ebből az alkalomból.

Ismét Mata Harbhajan Kaur, Mata Rita Ji és a külföldről érkezett tanítványok kórusa mutatott be egy szép himnuszt.

Majd Buta Singh, egy veterán politikus, az indiai kormányban a kisebbséget képviselő bizottság elnöke arról beszélt, hogy nincs különbség az óceán és annak hulláma, valamint Isten és Sant Rajinder Singh között, aki az Ő isteni küldötte, és aki a szeretet és béke ajándékát adja át mindenütt az embereknek. Ezért ne csak hallgassuk isteni bölcsességéből fakadó szavait, hanem ültessük be azokat az életünkbe, hogy azok a lehető legnagyobb javunkat szolgálják!

Dr. Sadhvi Sadhna Ji, a dzsain vallás képviselője nagy örömének adott hangot, hogy részt vehet ezen az ünnepi találkozón, és azt emelte ki, hogy e nagy spirituális Mester szeretete és kegye mily hatalmas ajándék minden Vele találkozó számára.

Vijay Goel és Kunwar Karan Singh, elismert indiai vezetők a hozzászólásukban azt hangsúlyozták, hogy Sant Rajinder Singh fáradhatatlan odaadással dolgozik a világ egysége és az emberi testvériség megvalósítása érdekében.

Pir Khwaja Ahmed Nizami Sahib és Maulvi Mufti Mukarram Sahib arról beszélt, hogy a Mester tanítása elvezet bennünket a spirituális megvilágosodáshoz.

Sant Harpal Singh Ji, a Naamdhari felekezet képviseletében azt mondta, hogy csak egyetlen igazság létezik, és ezt ismerhetjük meg Sant Rajinder Singh tanításából. Ő a béke és az üdvösség kútfője, aki megáld bennünket a szeretet és az odaadás kincseivel. Végül megajándékozta a Mestert egy sállal, egy pár khadauval (szentnek tekintett lábbelivel) és egy vallási szöveggel.

Swami Asanganand Ji és Swami Sudharmanand Ji a hozzászólásában szintén a Mester végtelen szeretetét, és fáradhatatlan spirituális munkásságát köszönte meg.

A Mester a zárszavában arról beszélt, hogy Isten a teremtés minden részecskéjében benne lakozik. A jelenkori tudományos kutatások nyomán a tudósok is megállapították, hogy a legkisebb ismert anyagrészecskék lényege fény és hang. A szentek és misztikusok időtlen idők óta azt tanítják, hogy Isten Fénye és Hangja élteti a mindenséget.

Majd arról beszélt, hogy amíg megmaradunk a fizikai tudatosság szintjén, addig nem ébredünk a spirituális valónk tudatára. A bennünk élő Isten jelenlétét csak akkor tudjuk megtapasztalni, ha a figyelmünket a bensőnkbe koncentráljuk. A külső világ kísértései, csábítások és a vele való állandó kölcsönhatások az akadályok az Istenmegismerés útján. Csupán az elme csendjében válunk képessé Isten Fényének és Hangjának a megtapasztalására. A Mester az üzenete befejezéseként azt tanácsolta, hogy mindannyian törekedjünk a saját benső békénk megteremtésére, ahelyett, hogy másoktól várjuk el, hogy békéssé váljanak. Ha valaki benső kiegyensúlyozottságban él, ennek hatása kisugárzódik a környezetére, így egyre növekedhet a békés egyének száma. Idővel ezek a szeretet-körök egyre nagyobbak lesznek, végül harmónia és békesség fogja betölteni a világot.

Szeptember 21.

A Kirpal Baghban több ezren részesültek a szent beavatás ajándékában.

Szeptember 22.

A Mester ezen az estén darshanban részesítette a sangatot. Az egész Indiából érkezett satsangiak zónák, vagyis tartományok szerint ültek együtt. Ez már a búcsú ideje volt, amikor a családok, egész falvak lakói hazafelé készülődtek.

Szeptember 23.

Csütörtök este Sant Rajinder Singh ismét darshant adott a Kirpal Baghban, és találkozott az ünnepi programok idején szevát végzőkkel. Az önkéntes segítők hatvannál is több részlegben dolgoztak, mint dekoráció, langár, vízosztás, publikáció, szállítás, a helyszínek előkészítése, rendfenntartás, pénzügy, vendégfogadás, audio-video szolgálat, stb.

A Mester az önkéntesekhez intézett beszédében különleges hangsúlyt helyezett az önzetlen szolgálat óriási fontosságára a spirituális fejlődés felgyorsításában. A szeva az, amit mások javára bármiféle jutalom vagy viszonzás elvárása nélkül, szeretettel, nagy gondossággal, nyugodtan, alázattal, benső derűvel, örömmel telten, a legjobb képességeink szerint végzünk. Ennek számtalan spirituális jótéteményét élvezhetjük. Arra biztatott mindenkit, hogy a meditáció mellett rendszeresen szenteljen valamennyi időt önzetlen szolgálatra.

Ezután a Mester végighaladt a hosszú sorok mentén, áldásában és prashadban részesítve az önkénteseket.

Szeptember 24. és 25.

A Mester ezeken az estéken is darshant adott a Kirpal Baghban.

Szeptember 26.

A vasárnapi satsangon Guru Arjan Dev egy himnuszát adta elő Mata Harbhajan Kaur és Mata Rita Ji. A Mester ennek alapján az isteni szeretetről beszélt, kiemelve, hogy Isten igazi szeretője nem elégszik meg a külsődleges istentisztelettel, a rítusok, rituálék gyakorlásával. Csak akkor nyugszik meg, amikor egy tökéletes Mester lábához megérkezve, az Ő segítségével és kegyével el tud indulni az Úr felé hazavezető ösvényen. Az igazi szerető nem kötődik a világi kapcsolataihoz. Ott van a szeretete az emberi viszonyaiban, de ez ragaszkodás, elvárások nélküli. Tisztában van azzal, hogy a szüleivel, a házastársával, a gyermekeivel való kapcsolata egy napon véget fog érni. Egyedül Istennel örök az összetartozásunk, ezért fontos, hogy a figyelmünket állandóan Őneki adjuk, és folyamatosan törekedjünk az isteniséggel való egység elérésére.

A következő héttől kezdve a Mester hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken és szombaton közös meditációt tartott a Kirpal Baghban, amelyet kedden kérdés-felelet, csütörtökön pedig angol nyelvű előadás előzött meg. A többi meditációs napon is valamilyen spirituális témáról beszélt a meditációba helyezés előtt. Minden meditációs este kezdetén egy-egy gyönyörű himnusz hangzott el. Szerdán darshant adott. A vasárnapi satsangra mindig tízezrek érkeztek a Baghba.

Szeptember 27.

A Mester ezen az estén a spirituális napló rendszeres használatának a fontosságáról beszélt, amely nagy segítséget jelent a hibáinktól való megszabadulásunkban, az átformálódásunkban. Sant Kirpal Singh azt mondta, hogy ha naponta helyesen töltjük a naplót, az ahhoz hasonlítható, ahogy egy ember egy lépcsősoron lépésről-lépésre felfelé halad – a célja felé. A Mester kiemelte: tartsuk be a fokozatosság elvét! Az összes gyarlóságunkat nem tudjuk egyszerre felszámolni. Egyszerre csak egy erény kialakítására összpontosítsunk, és azon a bizonyos területen fejlődjünk, mielőtt hozzáfogunk egy újabb etikai érték önmagunkba építéséhez! Ily módon a lassú, ám kitartó erőfeszítéseink eredményt fognak hozni, és végül minden hibánktól megszabadulunk.

Szeptember 28.

A kérdés-felelet program során az első kérdés így hangzott: „Tegyünk-e erőfeszítéseket azért, hogy megismertessük Sant Mat útját az útkeresőkkel?” A Mester válasza: „A jó dolgokat ne rejtsük véka alá!” Természetesen beszéljünk a tökéletes Mesterek útjáról, tanításáról az érdeklődőknek, de soha ne erőltessünk, sürgessünk senkit, hogy ezt az utat válassza, vagy kérje a beavatását!

Egy másik kérdésre válaszolva azt tanácsolta a Mester, hogy akkor üljünk le meditálni, amikor teljesen éberek, frissek vagyunk. Nem szükségszerű, hogy ez a kora reggeli órákban történjen meg. Ennél sokkal fontosabb, hogy ne legyünk fáradtak, ernyedtek. Legyen a testünk és az elménk pihent és nyugodt állapotban! Csak akkor tudjuk megtapasztalni a Fényt a bensőnkben, ha pontosan meditálunk, és az érzékáramok visszavonódnak a harmadik vagy egyszembe.

Egy újabb kérdés kapcsán a Mester kérte, hogy ne osszuk meg másokkal a benső tapasztalatainkat, mert mindenki más szinten tart a spirituális utazásán, és nincs két ember, aki egyforma dolgokat tapasztalna, élne át meditációban. E tanácsot követve elkerülhetjük a féltékenységet, az indokolatlan bámulatot és az ego más megnyilvánulásait, amelyek mind gátat jelentenek a spirituális előrehaladásban.

Szeptember 29.

Szerda este a Mester sorról sorra haladt a Baghban, meghallgatva az emberek spirituális és világi problémáit, szeretetteljes tanácsokat, útmutatást nyújtva. Megáldotta az új házasokat, a pici babákat, és mindenkit szerető pillantásaiban részesített.

Szeptember 30.

A Mester az angol nyelvű előadásán az Isten iránti erős, rendíthetetlen bizalom és a feltétel nélküli szeretet fontosságát emelte ki, mert ezek segítségével kiegyensúlyozottan tudunk áthaladni az élet nehéz helyzetein.

Október 1.

A péntek esti együttléten a Mester az Úr határtalan szeretetéről, kegyéről, oltalmáról beszélt, amely az életünk minden pillanatában velünk van. Ha ezt nem ismerjük fel, nem tapasztaljuk meg, ennek oka, hogy a figyelmünk nem Őnála van. Tele vagyunk elvárásokkal, és ha úgy érezzük, hogy Atyánk nem hallgatja meg, nem teljesíti a kívánságainkat, csalódottságunk miatt sok esetben messze sodródunk Őtőle. Arra van szükségünk, hogy egyedül Őneki adjuk a figyelmünket, imádkozzunk a kegyéért, hogy az Ő édes akarata szerint alakuljanak az életünk dolgai.

Október 2.

Ez a nap nemzeti ünnep Indiában: Mahatma Gandhi, az indiai függetlenségi mozgalom legendás vezetőjének a születésnapja. A Mester a Gandhi életéből vett tanulságos történetekkel mutatta be az alázatát, és azt tanácsolta, hogy kövessük a példáját, és építsük bele az életünkbe ezt a spirituális fejlődésünk szempontjából különlegesen fontos etikai értéket. Ha ugyanis megszabadulunk az egónktól, akkor gyorsan tudunk közeledni Istenhez.

Október 3.

A vasárnapi satsang kezdetén Sant Namdev egy himnusza hangzott el, majd a Mester a közel egyórás satsangon nagy részletességgel elemezte a költemény különleges, mélyen megrázó és elgondolkodtató mondanivalóját.

A vers sorra veszi az emberi test részeit, és részletesen kifejti, hogy ebben a világban élve mire használjuk az emberi szemet, fület, szájat, kezet és lábat. A külső világ vonzásának engedve, a teljes figyelmünket, a testünket és az elménket a végnélküli világi tevékenységeink intézésére használjuk. Bár úgy véljük, hogy nincs fontosabb annál, amit éppen teszünk a világban, közben azonban elpazaroljuk a drága kincsünket, az időnket.

Ha Namdev tanácsának megfelelően, vagyis helyesen élünk a lehetőséggel, hogy egy meghatározott ideig ebben a testben lehetünk, akkor csak a jót lássuk, halljuk meg, és szeretet itassa át a szavainkat! A kéz imára kulcsolódjon, a láb pedig az Isten iránti szeretet mámorában táncoljon! A figyelem állandóan merüljön el a Szeretett Lényben!

Október 2-4. Gyermek spirituális tábor

Egész Indiából 1300 gyermek érkezett a háromnapos táborozásra, amelynek a Kirpal Bagh, és az ott működő Darshan Akadémia adott otthont. A tábor témája: „Mere Murshid” („A spirituális Mesterem”) volt. A meditációs programok mellett, találós játékokat, vetélkedőket, festőversenyt szerveztek a gyerekeknek, akik egy látványos kiállítást is létrehoztak. Október 3-án a Mester és Rita Ji megtekintette a kiállítást, amelyen nemcsak a különböző satsang központok mutatkoztak be, ahonnan a gyerekek jöttek, hanem különféle történeteket is feldolgoztak: „Lábnyomok a homokban”, „Kígyók és létrák.” Továbbá kiállították a kézműves alkotásaikat, a festményeiket, és mozgóképszínház is volt.

A Mester és Rita Ji végigjátszott egy játszmát a „Kígyók és létrák” társasjátékkal, ahol a kígyók a spirituális fejlődés világi akadályait jelképezték. Nagy vidámság és taps közepette természetesen Rita Ji nyerte meg a játékot.

Az egyik bódénál a Mester maga készített jalebist (indiai édességet), amelyet azután prashadként szétosztott. Majd a beszédében nagyra értékelte a gyermekek, a tanárok, a fiatal felnőttek és a szevadárok munkáját, amelyet a tábor alatt végeztek. Azt mondta, hogy egy ilyen esemény segít a fiatalok spirituális tudatosságának a fejlődésében, és ez pozitív hatással lesz a felnőtt életükre is. Kérte, hogy a gyerekek tegyék az életük részévé mindazt a jó dolgot, amit a táborban megtanultak. Bízzák rá magukat Isten határtalan szeretetére és kegyére! Ezt követően átadtak a Mesternek néhány új irodalmi anyagot, amelyek a gyermek satsangok részére készültek: különféle játékos gyakorlatok és gyermekeknek szóló spirituális versek gyűjteményét.

Ezután a gyerekek néhány tanácsot kértek a Mestertől. Az első: „Hogyan kezeljék az osztályban az erőszakos, verekedő, zsarnokoskodó társaikat?” A Mester válasza: „Egyrészt soha ne válaszoljunk erőszakkal az ilyen cselekedetekre, másrészt ne tűrjük el szó nélkül az erőszakos, becsmérlő viselkedést. A legjobb megoldás, ha ilyen esetekben azonnal a tanárainkhoz és a szüleinkhez fordulunk, hogy ők rendezzék el az ilyen ügyeket.”

„Miért kaptuk az intellektust?” – hangzott el a következő kérdés. „Azért adta nekünk Isten az intellektust, hogy meg tudjuk különböztetni a helyes és helytelen dolgokat, majd pedig olyan döntéseket hozzunk, amelyek a spirituális javunkat szolgálják” – válaszolta a Mester.

Október 4.

Ezen az estén a gyermek spirituális tábor lakói énekekből, táncokból, színi jelenetekből álló látványos kulturális programot mutattak be a Kirpal Baghban. Hatalmas munkával, virágokkal gyönyörűen feldíszítették a Baghba vezető kapukat, a Mester itteni szobájához vezető folyosót, a Mester emelvényét. Az India különféle részeiből érkezett gyermekcsoportok hónapok óta készültek erre a műsorra, amely hatalmas sikert aratott. Az utolsó, fergeteges tánc alatt a Mester, a felesége és az édesanyja felment az emelvényre, a gyermekek közé. Megköszönte nekik, a tanároknak, a koreográfusoknak, a ruhák készítőinek azt a sok munkát, amelynek eredményét mindenki élvezettel tapasztalta.

A programot követően a Mester vacsorával egybekötött találkozón beszélgetett a gyermek satsangok vezetőivel, és hosszan válaszolt a kérdéseikre.

Október 5.

A keddi kérdés-felelet során valaki felvetette: „Sok jógamódszernél fontos szerepe van a légzés ellenőrzésének. Mi a helyzet a Surat Shabd Jóga esetében?” A Mester a válaszában kifejtette, hogy a mi meditációs módszerünknél a cél, hogy teljesen feledkezzünk meg a testünkről. Ezért a meditáció alatt semmiféle figyelmet ne adjunk a légzésnek vagy más testi funkcióknak! Hagyjuk, hogy azok ugyanúgy működjenek, mint a napi életünk tevékenységei során! A teljes figyelmünket összpontosítsuk magunk elé, mintegy 20-25 cm-re!

Egy újabb kérdező azt kívánta tisztázni, milyen szerepe van a kiválasztott helynek a meditációban. A Mester azt válaszolta, hogy az egész mindenség Isten teremtése, ezért nincsenek szentebb és kevésbé szent helyek. Bárhol meditálhatunk, ahol nyugodt, csendes a környezet. Sokat segít a figyelmünk gyors visszavonásában, ha egy megszokott helyünk van a meditációra, amelyet csak arra használunk.

Kérdés: „Mennyi időt fordítsunk naponta a simran (Isten Fényére való meditáció) és a bhajan (a Hangáradatra történő meditáció) gyakorlatokra?” A Mester azt válaszolta, hogy a lehetőségeink szerint mindkettőre minden nap minél több időt fordítsunk. A két spirituális technikát ne keverjük, ne váltogassuk, hanem egymástól függetlenül gyakoroljuk! Például az egyiket reggel, a másikat a nap egy számunkra megfelelő másik időszakában, vagy egymás után.

Majd egy további kérdésre válaszolva azt tanácsolta a Mester, hogy ha nem érezzük magunkat késznek a beavatásra, ha még nem tudjuk vállalni annak előfeltételeit (szigorúan vegetáriánus életmód, a tojás, az alkohol és más kábító hatású készítmények elkerülése, törekvés az etikus életvitelre és a rendszeres meditációra), akkor az a legjobb, ha egyelőre várunk, és felkészülünk arra, hogy teljes szívvel-lélekkel tudjuk vállalni a spirituális úton járást.

Végül kihangsúlyozta: Isten kegye és védelme határtalan, és a nap huszonnégy órájában velünk van. Az Ő szerető és védelmező keze átvezet bennünket az élet nehéz helyzetein, ezért töretlen bizalommal támaszkodjunk az Úr határtalan bölcsességére!

Október 7.

Ezen az estén a Mester arról beszélt: a fizikai születésnapjaink és életkorunk számontartása helyett inkább azt kövessük nyomon, hogy mire fordítjuk az éveinket, naponta hány órát szentelünk meditációra és szevára! Nagyon fontos, hogy pontos legyen a meditációnk. A gondolkodással töltött idő nem számít bele az igazi meditációba. Csak, amikor megszabadulunk az összes gondolattól, és Isten Fényére vagy Hangjára koncentrálunk – ez a meditáció a valóban gyümölcsöző.

Október 8.

A Mester ezen az estén azt emelte ki, hogy Isten örökké arra vár, hogy elfogadjuk a segítségét és a kegyét. Mi azonban többnyire nem értjük a jeleket, amelyeket küld, és nem élünk az általa felkínált lehetőségekkel, főleg, mert a figyelmünk a külvilágban van, és a saját elképzeléseink szerinti segítséget várunk Őtőle. A legfontosabb feladatunk, hogy a figyelmünket állandóan tartsuk Istenen, és engedjük, hogy az isteni bölcsesség gondoskodjon rólunk!

Október 9.

A közös meditáció előtt Sant Rajinder Singh arról beszélt, hogy a világi életben a szeretetünkbe mindig belekeveredik valamennyi elvárás, és igény van bennünk arra, hogy ezt az érintettek viszonozzák. Egyedül Isten végtelen szeretete igazi, mert feltételek, elvárások nélküli, független attól, hogy kik vagyunk, és miként élünk. Ismerjük fel Isten határtalan szeretetét, és legyünk hálásak érte!

Október 10.

A vasárnapi satsangon először Guru Arjan Dev egyik gyönyörű himnusza hangzott el. Majd ennek alapján a Mester nagy részletességgel tárta fel az öt alapvető fontosságú teendőnket:
1. Állandóan fohászkodjunk Isten kegyéért, mert így mindig az Övé lesz a figyelmünk!
2. Ismételjük az Ő nevét (simran), így éljünk az Ő édes emlékezetében!
3. A satsangon ismerjük meg az igazságot, és aszerint vezessük az életünket!
4. Jussunk el a tökéletes Mester lótuszlábához, vagyis a sugárzó formájához a bensőnkben!
5. Éljünk tisztán, és a meditáció, valamint a szeva legyen a napi életünk része!

Sant Rajinder Singh következő programja

2010. November 20-28. között a Hálaadó ünnephez kapcsolódó ünnepi programsorozat lesz Chicago térségében. Ezen kívül semmiféle ünnepi rendezvény nem lesz már az év végéig.

A tervezett program: a Mester előadásai, meditációs együttlétek, kérdés-feleletek, történetek a nagy Mesterekről, személyes találkozások a Mesterrel (minden este közös vacsora lesz Ővele).

Helyszínek: November 20-25. A Hálaadó ünnepi program a Hilton Chicago Hotelben lesz
November 26. Nem lesz program
November 27-28. A Wyndham Lisle Naperville Hotelben fejeződnek be a rendezvények
"