Július 4. szombat Az Egyesült Államok Függetlenségi napja
SOS Központ
Naperville, IL

Miután a Mester a magyarországi útját követően visszatért Chicago térségébe, ezen a napon találkozott először a helyi satsangi közösséggel. A satsang bevezetéseként a függetlenség spirituális jelentőségéről beszélt. A lelkünk megkötözött állapotban van az elme, az anyag és az illúzió sok-sok takarója alatt. A szabaddá válás folyamata a beavatással kezdődik meg – az élő, tökéletes Mester kegyéből. A Mester azt tanácsolta a hallgatóságának, hogy ezen az ünnepnapon ne feledkezzünk meg a hálaadásról Istennek, hiszen már úton vagyunk a teljes függetlenség elérése, az isteni Otthonunk felé.

Ezután a Mester a következő kérdésre adott választ: Hogyan szünteti meg a meditáció a krijamana karmát?

A krijamana karmát naponta okozzuk. Minden nap vannak gondolataink, szavaink és tetteink, és ezek mind megőrződnek. A jókért jutalmat, a rosszakért büntetést kapunk. Ez a karma törvényének lényege: „fogat fogért.” Ezt a karmát naponta termeljük, mivel 25% szabad akaratunk van, és ezzel hozunk létre új karmákat.

Ha rendszeresen meditálunk, akkor a naponta okozott krijamana karmát megsemmisítjük. Ehhez az kell, hogy valóban meditáljunk. Ha becsukjuk a szemünket, és gondolkozunk vagy valami egyéb dolog foglal le bennünket, akkor ez nem igazi meditáció. Ugyanis a gondolatainkkal szintén valamennyi karmát okozunk. Ezért igyekezzünk tökéletessé tenni a meditációnkat! Ekkor nincsenek gondolataink, szavaink és tetteink. Ez segít a krijamana karma megsemmisülésében.

Ha naponta megfelelő módon meditálunk, és mellette még önzetlen szolgálatot is végzünk – amelynek a hatása azonos a meditációéval –, akkor ez is segít a krijamana karma megsemmisítésében.

Július 5. vasárnap

A vasárnapi satsang témája az aggodalmainktól megszabadulás, függetlenné válás volt. Mindannyian a folytonos idegeskedés, aggódás nyomása alatt élünk. Ez egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetünket, épp ellenkezőleg, feleslegesen sok új nehézséget okoz.

Ugyanis annak egyharmada, ami miatt nyugtalankodunk, soha nem következik be az életünkben. Arra gondolunk: „Így is, úgy is, amúgy is alakulhat a helyzet.” Ám bizonyos dolgok, amelyektől annyira tartunk, soha nem történnek meg. A következő egyharmad azokból az eseményekből áll, amelyek már végbementek, ezért ezek ügyében már semmit sem tehetünk, semmin sem változtathatunk. Bármilyen okból is esett meg valami, nincs módunk arra, hogy visszatérjünk a történés elé, hogy megmásítsuk azt. Az aggodalmaink utolsó egyharmada azokhoz kapcsolódik, akik éppen nincsenek velünk, valamilyen okból távol vannak tőlünk. Előfordul, hogy olyan hírek, információk miatt esünk kétségbe, amelyeknek egyébként nincs semmiféle hatása az életünkre. Ebbe az egyharmadba sorolható még a betegségektől való félelem is.

Vannak bizonyos dolgok, amelyek valamilyen módon valóban végbemennek az életünkben, ezzel megnehezítik azt. Nem akarjuk őket, de azok mégis megtörténnek. Ilyen esetekben az aggodalom nem más, mint az életünk sanyarú helyzeteinek újra felidézése, újbóli megélése.

Mi tehát a feladatunk? A múlt miatti nyugtalankodás helyett tanuljunk abból, ami már megtörtént, és jöjjünk rá, hogyan tehetjük rendbe a dolgokat!

Az orvosok megállapították, hogy a mentális állapotunk hatással van a fizikai testünkre, hiszen e kettő szoros kapcsolatban van egymással. Rengeteg a stresszel összefüggő betegség: vérnyomással kapcsolatos, szívműködési, emésztési és más problémák. A stressz a sok szorongás, idegeskedés következménye. A kapkodás és az aggodalom gyorsan sírba juttatja az embert.

Amikor nyugtalankodunk, akkor valójában megrendül a bizalmunk Istenben. Annak semmi oka az aggodalomra, aki felismeri, hogy bármi történik is az életünkben, azt Isten az ellenőrzése alatt tartja, és az a legnagyobb javunkat szolgálja. Ha igazán elfogadjuk az „Édes a Te akaratod!”alapelvet, akkor az életünkben mindent Isten ajándékának tekintünk, és minden helyzetben boldogok leszünk. Ám gyakorlatilag nagyon sok emberrel megesik, akik hisznek Istenben, hogy ha a dolgok az életükben nem úgy alakulnak, ahogy remélték, elvárták, ennek hatására megrendül a hitük.

Azok találnak rá Istenre, akik teljesen megbíznak Őbenne. Isten feltételek nélkül szeret bennünket. Ezt a meditációban tapasztalhatjuk meg. A meditáció valójában az Úr szeretete. Nem valami unalmas dolog, hanem nagyon örömteli tapasztalat. Az isteni szeretet a fizikaiból az isteniségbe emel bennünket. Ez a szeretet átjuttat minket az élet összes viszontagságán. Mindazok, akik szeretik Istent, akik megbíznak Őbenne, teljes bizonyossággal célba fognak jutni.

Július 11. szombat

A rendszeres szombat esti kérdés-feleletek az út helyes megértését segítik. A spirituális út alapvető célja az önfelismerés és Isten megtalálása. Ezért spirituális utazást teszünk. A kérdések az egész világból érkeznek, és a jellegűket befolyásolja az egyedi látásmód, a sajátos hitvilág. Mégis, egy kérdésre adott válasz sokak számára nyújt jobb megértést.

A következő kérdés a Mester-tanítvány viszonyra vonatkozik, arra, hogy a Mestererő mily sokféle módon könnyít a tanítvány terhein, megadva ezzel a lehetőséget arra, hogy gyorsabban tudja megtenni az Istenhez visszavezető spirituális utazását.

Kérdés: Hogyan lehetünk bizonyosak afelől, hogy nem hárítjuk a Mesterre a karmáinkat, amikor hibákat vétünk a napi életünk során?

Mester: Fontos, hogy igazán megértsük a Mester és a tanítvány kapcsolatának a lényegét. Amikor egy útkereső megkapja a beavatást, vagyis tanítvány lesz, a Mester ígéretet tesz arra, hogy az emberi testet öltött lélek eléri a végső célját. A Mester felelőssége alapvetően spirituális szintű. Az Ő célja az, hogy a lélek jól táplált legyen, emlékezzen Istenre, spirituális utazást tegyen Isten felé, tapasztalja meg Isten jelenlétét. Mivel a lélek a test lakója, a Mester arra törekszik, hogy a lélek megfelelő módon éljen, mialatt az emberi formában tartózkodik. A lélek és a test szoros kapcsolata miatt az érzelmi, a mentális és a fizikai állapotunk is a Mestererő felelősségi körébe tartozik.

Mindannyian nagy karma teherrel, a szamcsita karmával érkezünk ebbe a világba. A beavatáskor ezt a Mestererő a gondjaiba veszi, és így ez eltűnik. Mindaz a rossz karma, amit erre az életre magunkkal hoztunk, semmivé lesz.

A nehézséget az okozza, hogy nemcsak pralabda vagyis sors karmánk van, amely lejátszódik az életünk során, hanem naponta új, krijamana karmákat is okozunk. A fájdalom az életünkben részben a sors karma, részben az általunk naponta gyártott új karmák következménye. Ha karmát okozunk, akkor arra gondolunk: „Ó, nem akarok fájdalmat okozni a Mesternek!” Tehát nehézségeket okozunk, de nem akarjuk, nem tudjuk kezelni a vele járó fájdalmakat. Mit tehet a Mestererő? Gondjaiba veszi a fájdalmainkat. Ahelyett, hogy így viselkedünk, és ezt mondogatjuk, inkább tegyük rendbe a dolgainkat!

Ha nem akarjuk a Mestererőre testálni a fájdalmainkat, akkor kezeljük azokat mi magunk! Tegyünk ennek érdekében! Éljünk úgy, hogy semmiféle fájdalom ne jelenjen meg az életünkben! A legjobb dolog, amit egy tanítvány tehet: éljen tisztán, etikusan, bűntelenül; meditáljon rendszeresen elegendő ideig, hogy a naponta okozott karma automatikusan megsemmisüljön. Ha így élünk, akkor nem rakunk terheket a Mestererőre.

Vizsgáljuk meg, hogyan vezetjük az életünket! Sant Kirpal Singh azt mondta, hogy bár nem érdemeljük meg, de kaphatunk még egy második, harmadik és negyedik emberi életet is. Ekkorra mindenképp rendbe kell hoznunk mindent. De vajon miért várnánk az újabb emberi életekben az akkor élő tökéletes Mesterre, hogy segítsen rajtunk? Megkaphatunk minden segítséget attól az élő Mestertől, aki most beavatott bennünket, és már ebben az életben célba juthatunk.

Július 12. vasárnap

A Mester ezen a satsangon Isten szeretet-játékáról beszélt. Kabir Sahib himnuszát elemezve kiemelte, hogy az emberiség az energiáját minden időkben a fizikai túlélésre koncentrálta, igyekezve minél több anyagi értéket felhalmozni, abban a reményben, hogy ezek boldogsághoz juttatják. Ám ezek nem hozzák el számunkra a keresett örömöt, megelégedettséget, sőt igen gyakran vetélkedéshez, széthúzáshoz, ellenségeskedéshez vezetnek a családon belül, a baráti és egyéb kapcsolatainkban. Ahol diszharmónia van, ott nincs békesség, emiatt nem találhatunk rá Istenre. Ha pedig nem találkozunk Ővele, akkor nem ismerhetjük meg az igazi boldogságot, az elmúlhatatlan üdvösséget.

Mind azoknak a dolgoknak szenteljük az időnket, amelyektől valamennyi boldogságot, örömöt remélünk. A fő kérdés az, hogy vajon ez az igazán jó nekünk? A legtöbben úgy vélekednek, hogy az öröm forrása e világ vonzó, csábító dolgaiban található meg. Ez lehet egy új kocsi, saját otthon, szép ruha, ékszer, a piacon megjelenő új szerkentyű. Úgy gondoljuk, hogy ezek nagyon boldoggá tennének bennünket. Ezért ezek megszerzésére törekszünk.

Ha a külső világon tartjuk a figyelmünket, akkor teljesen belemerülünk Kál, a fenntartó erő játékába, akár egy vég nélküli Monopoly játékba – ahol a cél minél nagyobb vagyon összeharácsolása –, miközben folyamatosan karmát gyártunk. Eközben újabb meg újabb láncokkal kötődik a lelkünk az anyag, a test, az elme világához. Így folytatódni fog az Istentől való elszakítottság fájdalmas története.

Nem ismerjük fel, hogy Isten a hibáink kigyomlálása céljából küldött ide bennünket. Mindannyiunkban helyet talált magának az öt tolvaj: az érzékiség, a harag, a kapzsiság, a ragaszkodás és az ego. Ezek mind beszennyezik az életünket. A lelkünket táplálni szükséges, de e tolvajok miatt nem jut megfelelő és elegendő éltető erőhöz.

Isten ezért szenteket küld a világba, hogy igyekezzenek kiemelni az embereket ebből a játékból. Hogyan? Elmondják, hogy létezik egy másik játék is, amelyet még nem ismerünk. Ez a szeretet játéka. Ezt a játékot az Úr teremtette meg. A szabálya az, hogy egyre jobban és jobban szeressük Istent. Akik így tesznek, azok megnyerik a játszmát.

Játsszuk a szeretet játékát! Isten szeretetének a megtapasztalására van szükségünk. Ehhez el kell indulnunk a bensőnkbe. Minél jobban átadjuk magunkat ennek a játéknak, annál gyakorlottabbak, tapasztaltabbak leszünk. Arra van szükségünk, hogy a figyelmünket összpontosítsuk befelé, mert így rátalálunk az igazi szeretetre, az Úr szeretetére.

Július 18. szombat

A kérdés-felelet program során a Mester az önzetlen szolgálat fontosságát emelte ki, majd a hosszabb idejű meditáció jótéteményeiről beszélt. Kétség sem férhet hozzá, hogy minél többet meditálunk, az annál jobbá formál bennünket – emelte ki. Minél hosszabb ideig meditálunk egyhuzamban, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy a tudatosság magasabb állapotába fogunk kerülni. Ezért az a jobb, ha hosszabb ideig tudunk megmaradni a meditációban.

Tételezzük fel ugyanis, hogy a két és fél órát különféle időtartamokkal kétfelé vagy háromfelé osztjuk! Általában 15-20 percig is eltart, amíg összefogottá válik a figyelmünk. Ha például 45 percig tart a spirituális gyakorlatunk, ebből az idő fele az elindulással telik el. Ha viszont hosszabb ideig meditálunk, akkor a kezdési szakasz idejét leszámítva még nagyon sok időnk marad az isteniség megtapasztalására.

Július 19. vasárnap

A Mester a vasárnapi satsangon a külső környezetünkben könnyen hozzáférhető hatalmas ismeretanyag, a világi tudás és a bölcsesség közötti különbséget fejtegette. A bölcs okosan alkalmazza, kamatoztatja az ismereteit, a tudását. Ha tisztában vagyunk valamivel, de nem tesszük azt az életünk részévé, akkor az nem szolgálhatja a javunkat.

Ha nem tisztázódnak bennünk a mindennapi életünk békés vezetésével kapcsolatos alapvető tudnivalók, utána pedig nem gyakoroljuk azokat, akkor semmire sem jutunk. Egyébként az élet nem annyira nehéz, mint amilyennek látszik. Sokszor valóban megjelennek a gondok fizikai, mentális és érzelmi szinten. Mi azonban nagyobb ügyet csinálunk belőlük, mint amilyenek – így értelmezzük, ilyenné tesszük a dolgokat. Ráadásul folyamatosan nyugtalankodunk amiatt, hogy mi érhet bennünket ezután.

A szentek azt mondják, hogy az életünk az Úr kezében van. Ne aggódjunk, hiszen Isten gondoskodik mindannyiunkról! Ha megnézzük, hogy miből adódik a legtöbb félelmünk: az ok az, hogy a figyelmünk a külső környezetünkön van. Mivel a külvilág léte ideiglenes, nem találhatunk benne semmiféle állandóságot. A lelkünk örökkévaló, a fizikai jelenlétünk e világban viszont csak egy rövid időre szól. Mi azonban ezt egyedül létező valóságként kezeljük. Minden időnket arra fordítjuk, hogy a külső életünk és a dolgaink számunkra kellemessé formálódjanak.

Nem ismerjük fel, hogy ezt az egészet egyszer magunk mögött hagyjuk, és az itteni időnket arra kellene fordítanunk, ami soha el nem múló: az Istenre való édes emlékezésre, az Ő szeretetének a megtapasztalására, az Ővele való együttlétre. Ennek módja a simran ismétlése, a rendszeres meditáció.

Július 25. szombat: „A Kegy 25 éve” – 1. nap

A három napos ünnepségsorozaton a sangat a kegy, a határtalan szeretet kincseit igyekezett csokorba gyűjteni, amelyekhez az emberek világszerte hatalmas bőségben jutottak hozzá Sant Rajinder Singh missziójának első 25 éve alatt.

A központ területén felállított fehér sátor erre az alkalomra fehér, kék és arany színbe öltözött. Virágfüzérekből négy vízesést formáltak a bejáratnál, és ragyogó fényű csillársor jelezte az utat az emelvényig.

A Mata Rita Ji társaságában érkező Mestert dübörgő taps fogadta, aki az emelvényen helyet foglalva, fejet hajtva azt ismételte: „Thank you.”

Amióta 1989-ben a Mester vállára helyeződött a spirituális palást, szerte a világon folyamatosan árasztja a kegyét, Isten szeretetét. Már az is a képtelenséggel határos feladat, ha statisztikai szempontból szeretnénk összegezni a Mester által végzett munka fizikai részét, a programok mennyiségét és a meglátogatott területek számát.

Azt est hivatalos bevezetője így hangzott:
„Szeretettel köszöntünk mindenkit ezen a nagyon különleges hétvégén! Sant Rajinder Singh 25 éve ontja a végtelen kegyét a spirituális ébredésre szomjas lelkekre. Ma este kezdődik az a háromnapos program, amelyen az Ő határtalan kegyét és szeretetét köszönjük meg, amelyet a világban utazva áraszt az emberekre. Ugye egyetértünk abban, hogy mi vagyunk a világon a legszerencsésebb emberek, amiért együtt ünnepelhetünk ezen a hétvégén?

Mint a 21. század, az új évezred első Mestere, Maharaj Ji történelmi szerepet játszik a Sant Mat történelmében. Kezdettől fogva lélegzetelállító ütemben dolgozik. Aki valamennyi időt a jelenlétében tölthetett, tanúsíthatja ezt a bámulatos, sőt elképesztő iramot. Hatalmas mértékben fejlesztette a Missziót: rengeteget utazott, sok könyvet adott ki, a médiák segítségével a világon mindenhova eljuttatta a tanítást, sok új satsang központot hozott létre, iskolákat alapított, a spirituális tanítást a béke és egység jegyében szervezett nemzetközi konferenciákon is továbbadta. A számtalan kitüntetés, díj mellett a sajtó és a médiák is tisztelettel ismerik el a spirituális munkásságát. A legfontosabb azonban az, hogy Ő több lelket avatott be, mint bárki a Mesterek történetében. Sant Rajinder Singh élete a kegy, a szeretet és az önfeláldozás csodája.”

E bevezetést követően megnyitották a központban a 3D múzeum-kiállítást: film és videó részletek segítségével látványosan tárták a látogatók elé a Kegy első 25 évének kiemelkedő eseményeit.

Ezután került sor A Szeretett Lény Lakhelye című könyv nemzetközi bemutatójára (a könyvet februárban, Indiában adták ki). Erre az alkalomra három új DVD is megjelent. Az elsőn a Mester két héttel korábban elhangzott előadása van: Megszabadulás az aggodalmainktól; a másodikon a Mester tavaly májusban elhangzott, Sant Darshan Singhre emlékező satsangjait örökítették meg. A címe: A viruló Kegy. A harmadik Hazur Baba Sawan Singh archív fotóinak a gyűjteménye.

Ám ezen az úton nincs felemelőbb, magával ragadóbb, mint az, ha fürödhetünk az élő Mester jelenlétének üdvében, ha részesei lehetünk az Ő isteniségtől inspirált satsangjainak. Ezért a tiszteletadást követően a sangat számára a fénypontot a Mester előadása jelentette.

Ő e szavakkal vezette be a satsangját: „Azt hiszem, hogy az elmúlt 25 évben ez az első olyan alkalom, amikor időt szentelünk annak szemrevételezésére, hogy hol, hogyan alakultak a dolgok, és mire összpontosítsunk, milyen irányban haladjunk tovább a következő években.”

Az első kérdés, amely az utunkkal kapcsolatban felmerülhet: „Mi ennek a lényege?” „Miért járjuk ezt az utat?” Könnyen lehet, hogy mindenkinek más oka van erre. Ám, ha a kérdés mélyére hatolunk, hogy mit tesz velünk ennek az útnak a követése: az Istentől elszakadt lelkeket újraegyesíti Ővele. Ez ennek az útnak az egyedüli célja.

„Találd meg a kapcsolatodat Istennel!” Ez az, ami igazán fontos. Minden egyéb dolog másodlagos jelentőségű. Ha ugyanis megteremtődik az összeköttetésünk Istennel, akkor teljesül a cél, amiért e világra jöttünk. Ha a földi életünk során ez a küldetésünk nem válik valóra, és továbbra is az elszakítottság állapotában maradunk, ha a tudatosság cseppjeként nem fürdünk a teljes tudatosság szeretetének áradatában, ha a lelkünk változatlanul távol marad ettől a szeretet-áradattól, akkor bármi egyebet érünk is el ebben az életben, az lenullázódik, mert haszontalan.

A Sant Mat útján az Istenhez való közelség a tökéletes élő Mester kegyéből válik valóra. A Mester fizikai formáján keresztül működő Mestererő nyitja meg a benső szemünket. Ezt az Erőt tapasztaljuk meg a Mester sugárzó formáján keresztül. A Mester jelenlétében tartózkodással kezdődik meg a spirituális célunk felé utazásunk. Ezért helyeződik kiemelt hangsúly az Ő fizikai jelenlétében tartózkodásra.

A Sant Mat hagyomány szentjei egy tavernáról beszélnek, amelyben az élő Mester az Isteni Pohárnok, és mi, az igazság keresői a kelyhek vagyunk. A mindent megalkotó Teremtőerő megtölti a kelyheinket az isteni Nektárral, és ettől annyira mámorossá válunk, hogy a teljes figyelmünk egyedül Istené lesz.

Az est „A bámulatos Kegy” címmel egy digitális bemutatóval zárult, amely az elmúlt 25 évben lezajlott Mester-utazásokkal kapcsolatos, humorral és odaadással telített anekdoták gyűjteménye volt.

Július 26. vasárnap: „A Kegy 25 éve” – 2. nap

Egy különleges parádé keretében 350 vidám szevadár mutatta be a 25 év alatt 56 nyelven megjelent könyveket, egyéb irodalmat, a DVD-ket, a CD-ket, a Sat Sandesht, a Focust és a fiatalok részére készült irodalmi anyagokat.

Bár e hétvége célja az volt, hogy a nemzetközi közösség megköszönje Maharaj Jinak az elmúlt 25 évben tett fáradhatatlan erőfeszítéseit, Ő a figyelem fényét a sangat felé fordította, megköszönve mindazok odaadó munkáját, akik ebben az elmúlt negyedszázadban segítettek az Úr üzenetének az emberek tömegeihez való továbbjuttatásában.

Sok humorral fűszerezve a Mester történeteket osztott meg a hallgatósággal a Misszió történetének erről a 25 évéről, visszaidézve a kezdeti idők előhadának rendíthetetlen, bátor munkáját, a növekedés különböző fázisainak érdekes eseményeit. Majd a résztvevők anekdotái következtek arról, miként ölelte körül őket mindenkor, minden helyzetben az isteni szeretet. Emberi ésszel felfoghatatlan a Mester kegyének a nagysága, az, amit Sant Rajinder Singh 25 év alatt a Misszió fejlődése érdekében makroszinten tett. Individuális szinten ezt még nehezebb megérteni.

Július 27. hétfő: „A Kegy 25 éve” – 3. nap

Július 27-e fontos dátum a Sant Mat kalendáriumában, hiszen ezen a napon született Hazur Baba Sawan Singh – a spirituális Mester, aki Maharaj Jinak a „Rajinder” (a királyok Királya) nevet adta. Július negyedik hétvégéjén ünnepeljük meg a Mesterek napját is, amely 1981-ben Sant Darshan Singh kezdeményezésére jött létre.

A satsang kezdetén Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő, amelyben Bulleh Shah a Mesterétől való elszakítottsága fájdalmát festi le. A lelkünk eonok óta Istentől elválasztottan kering a lélekvándorlás kerekében, és a saját erőnkből képtelenek vagyunk visszatérni Őhozzá. A Mesterszentek azért érkeznek a világba, hogy a lelkünket újra egyesítsék az Úrral – emelte ki Maharaj Ji.

Mindannyian a világon tartottuk a figyelmünket, amíg e nagy Mesterek szeretettel teli pillantása ránk nem esett. Az átalakulásunk nyomán a külső környezetünk helyett Isten felé fordultunk. Ezért mi mind különlegesen szerencsések vagyunk. Nagyon jó érzés számunkra, hogy Isten oly kegyes volt hozzánk, hogy elküldte értünk a Mestert, megkaptuk a szent beavatást, és a szükséges útmutatásokat arra, hogyan vezessük az életünket. Így helyes módon élhetünk, és a lelkünk belemerülhet Istenbe.

Amikor a Mester lábánál megtapasztaljuk az isteni szeretetet, mind ebben szeretnénk fürödni. Az élet ténye viszont az, hogy a tanítvány nem lehet a nap 24 órájában együtt a Mesterével. Mivel azt kérik tőlünk, hogy ne éljünk élettagadó módon, ezért dolgozunk valahol, hogy gondoskodjunk a megélhetésünkről.

Mit tehetnék most, amikor úgy tűnik,
hogy a Szerelmem megfeledkezett rólam?

Ez a szerelmes egyik legnagyobb tévedése. Amikor a tanítvány nincs a Szeretett Lény fizikai jelenlétében, azt hiszi, hogy Mestere elfeledte őt. „Ó, a Mesternek annyi más dolga van! Emberek millióiról kell gondoskodnia. Nincs ideje, nem is gondol rám” – ez jár a fejünkben. Ez a mi nagy tévedésünk. A Mestererő nincs távol tőlünk, hiszen Ő bennünk él.

Az Istenhez visszavezető út nem az aszkézis, a lemondás, az önsanyargatás ösvénye, hanem az örömé, a boldogságé, amely az Isten Fény és a Hangáradat megtapasztalásából fakad. Isten teremtette meg a mámorító isteni bort, és a spirituális Mester, az Isteni Pohárnok az, aki ezt szétosztja a spirituális tavernában a szomjazó lelkek között. Ha a lélek részesül az isteni borban, egyre tudatosabbá válik az igazi természetére, arra, hogy Isten része, és az Isten iránti szeretete szüntelenül növekszik. Ez jelenti a hatalmas hajtóerőt a spirituális utazásán, amelyen a sötétségből a Fénybe szárnyal, és közben istenivé formálódik.

A háromnapos program befejezéseként két videót mutattak be. Az első a Darshan Akadémiák fejlődését mutatta be. Majd az SK Fotószolgálat összeállítása következett az élő Mesterről készült különleges képekből, amelyek azt példázták, „hogyan emelkedik az Ő szeretete egyre magasabbra és magasabbra.”

Végül virágcsokorral köszöntötték a Mestert és Mata Rita Jit a születésnapja alkalmából. Majd a tortavágás következett.

Augusztus 1. szombat

A kérdés-felelet programon hangzott el a következő érdekes felvetés: Hogyan éljünk a szabad akaratunkkal, tudva, hogy az életünk Isten kezében van?

A Mester a válaszában kifejtette, hogy bár az életünk 75%-ban eleve el van rendelve, de van 25%-nyi szabad akaratunk, amellyel a világi tevékenységekben való elmerülést és az Isten felé haladást is választhatjuk.

A Sant Mat hagyomány útját járva azt kérik tőlünk, hogy tegyünk erőfeszítéseket a szabad akaratunk területén, hogy rátalálhassunk Istenre. Vagyis nem arról szól ez a tanítás, hogy semmit se csináljunk, noha tudjuk, hogy Isten kegyéből minden jól fog alakulni az életünkben. Ő ugyanis minden problémás helyzetből ki fog emelni bennünket.

Azt kérik tőlünk, hogy tegyük meg a tőlünk telhető legtöbbet, legjobbat, de hagyjuk Isten kezében ennek eredményeit! Ne kössük magunkat bizonyos elvárt eredményekhez! Ha ugyanis ragaszkodunk ezekhez, akkor könnyen csalódottá válhatunk, ha nem a terveink, a reményeink szerint alakulnak a dolgok. Könnyen lehet ugyanis, hogy olyan események következnek be, amelyek nem lesznek összhangban azzal, amit szerintünk mi tettünk. A legjobb képességeink szerint tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy célba érhessünk! Az összes szükséges segítséget megkapjuk.

Augusztus 2. vasárnap

Ezen a satsangon a Mester azt a kérdést taglalta, hogyan kezelhetjük azokat a helyzeteket, amelyekben úgy érezzük, megbántottak bennünket, vagy ha akaratlanul fájdalmat okozunk valakinek.

A mindennapi életünkben sok olyan helyzet adódik, amikor nem az elvárásaink szerint alakulnak a dolgok. Ha valami rossz történik, akkor ezt sokszor úgy éljük meg, hogy annak valaki más az okozója. Miközben helyre akarjuk igazítani a dolgokat, vagy elégtételt akarunk venni a történtekért, eluralkodik rajtunk a harag, amely sok esetben dühös szavak formájában ki is tör belőlünk. Ezzel azután sok új karmát okozunk magunknak.

Más esetekben mi teszünk olyat, amivel megbántunk valakit, és öntudatlanul fájdalmat, nehézséget okozunk neki. Nagy szomorúságot érzünk, és azon jár az eszünk, vajon megbocsátanak-e nekünk. Amikor hibákat követünk el, és jobb szeretnénk, ha azok nem történtek volna meg, úgy érezzük, hogy nagyon nehéz békében, nyugalomban élni.

Minden nehézség ellenszere az Úrra való emlékezés, a simran ismétlése és a meditáció – emelte ki a Mester. Miért? Mert amikor Őrá gondolunk, közel érezzük magunkat Őhozzá. Bár Isten mindig velünk van, mi mégsem tapasztaljuk meg az Ő jelenlétét. Pedig annál nagyobb öröm, boldogság, üdvösség nem létezik, mintha valaki Istennel lehet.

Ha a napunknak legalább 10 %-át vagy ennél több időt a megfelelő módon végzett meditációval töltjük, örömben, boldogságban fogunk élni, mert érezni fogjuk az Úr közelségét. Ez az érzés ugyanis a meditáció után is velünk marad.

Augusztus 8. szombat

A kérdések között szerepelt a következő: Ha Isten teremtett meg mindent, miért kell szenvednünk?

A Mester magával ragadó erejű válaszában egy világi példán keresztül tette szemléletessé, hogy az Istenből leválasztott lelkek, akiket Ő egy életre küldött el a teremtésbe, miként ragadtak meg az alsóbb szinteken, hogyan éltek ott, és miért lépett működésbe a karma törvénye. A világ minden részéből érkeznek olyanok Amerikába, akik tanulás vagy pénzkeresés céljából – az eredeti terveik szerint – valamennyi időt kívánnak itt eltölteni, majd haza szeretnének térni. Ám valamilyen okokból megszeretik az itteni életet, elkezdik élvezni az új körülményeiket, ragaszkodnak hozzá, és végleg letelepednek az ideiglenesen választott új régióban.

Ugyanez történt a lelkekkel is. Ahogy alászálltak Istentől a teremtésébe, annyira megszerették azt, amit ott találtak, hogy az Úrról, az Őiránta való szeretetről megfeledkezve hozzákötődtek az ajándékaihoz. Idővel felállítódott a karma rendszere. Miért került sor erre? Isten ugyanis azt akarta, hogy csak jó dolgokat tegyünk, ne kövessünk el rosszakat. Ám annyira sok érdekes dologhoz lehetett hozzájutni, hogy ezekből igyekeztünk minél többet megkaparintani. Vagyis megjelent a kapzsiság, az érzékiség, a sóvárgás, és az egyre erősebb egóhoz még ragaszkodás, majd harag, erőszak is társult.

Fokozatosan a környezetünk foglyai lettünk, amelyben éltünk. Ezután lépett működésbe a karma törvénye, amely szerint a jó tettekért jutalom jár, a rosszakért büntetés. Egyébként hogyan lehetett volna különbséget tenni a különféle tettek között, miként lehetett volna jóra ösztönözni az embereket?

A Mester ezután a napi életünkből vett példákkal igazolta, hogy annak tudása, hogy mi jó nekünk – kevés. Helyes tettekre van szükség. Tudjuk, hogy a testünknek jó vega ételekre, elegendő mozgásra és pihentető alvásra van igénye. Ha nem követjük ezeket az alapelveket, megbetegszünk.

Ugyanez a helyzet a lelkünkkel is: amikor nem élünk úgy, ahogy kell, akkor ennek meg kell adnunk az árát. Nem Isten akarta ezt a rendszert, hanem mi szerettünk bele annyira Isten ajándékaiba, hogy miattuk megfeledkeztünk Őróla.

Nem Isten az, aki büntetni akar bennünket, hanem mi élünk úgy, hogy miatta megjelenik a fájdalom az életünkben. Mindannyian 25 % szabad akarattal rendelkezünk, amelynek segítségével egyre közelebb kerülhetünk, végül visszajuthatunk Istenhez. Ennek eszköze a meditáció.

Augusztus 9. vasárnap

Rá szeretnénk lelni az örök boldogságra és megelégedettségre? Ehhez a spirituális Mester segítségére és vezetésére van szükségünk. Ez a vasárnapi satsang a Mester szerepéről és szükségességéről szólt.

A karmikus örökségünktől függően mindannyian az élet sajátos, egyedülálló kihívásaival szembesülünk. Az univerzum három alsó szintjét kormányzó karma törvényét Isten helyezte működésbe. Minden jó és rossz gondolatunk, szavunk és tettünk megörökítődik. A jókért jutalom, a rosszakért büntetés jár. E fizikai világ lakói kénytelenek engedelmeskedni ennek a törvénynek, és a múltbeli emberi létezéseik során elvetett karmikus magok terméseit kénytelenek learatni.

Ezekre a korábbi emberi életeinkre fátyol borul, vagyis nem ismerjük a múltunkat, amikor megszületünk ide. Át kell élnünk mindazokat a helyzeteket, amelyekben megnyilvánulnak ezek a korábban termelt karmák. Van, aki esetében ez jó vagy rossz anyagi helyzetben nyilvánul meg, mások életében pedig a fizikai vagy az érzelmi állapotot befolyásoló jó vagy rossz karma jelenik meg.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a nehézségek idején úgy vélekedjünk: Isten megfeledkezett rólunk.

Ki segíthet rajtunk az élet viharaiban? Isten akaratából ezt a feladatot a tökéletes Mester látja el, akinek nincs saját karmája. Így Ő képes a mi terheink csökkentésére. A nagy szentek és misztikusok látják, hogy az emberek mennyi fájdalommal, nehézséggel küszködnek. A szívük együttérzéssel telített, és segíteni akarnak.

Ha nagy szerencsénkre bekerülünk egy tökéletes Mester nyájába, akkor a karmikus terheink jelentős részét leveszik rólunk, így nem kell mindent elviselnünk abból, amit a korábbi tetteinkkel magunknak okoztunk. A maradék teher elviseléséhez is segítséget kapunk. Ezért mondta Sant Darshan Singh, hogy ha egy hegynek kellett volna ránk omlania – amit képtelenség lenne túlélni –, csak tűszúrást érzünk. Miért? Mert a Mestererő a vállára veszi ezeket a terheket. Így érkezik meg hozzánk a tökéletes Mester segítsége.

Amikor eljutunk a Mester lábához, mit kér tőlünk? Azt, hogy legyünk Istennel. Az életünk igazi küldetése Isten megismerése, az Ővele való kapcsolat megteremtése és megerősítése – az összes képességünkkel, minden erőnkkel. Így kikerülhetünk a lélekvándorlás kerekéből.