Április 12. Megérkezés Chicagóba
Spiritualitás Tudománya Központja

Sant Rajinder Singh a Keleten tett utazásai után visszatért Chicago térségébe. A repülőtérről egyenesen a Spiritualitás Tudománya központjába ment. Miután mindenkit üdvözölt, részletesen beszélt az elmúlt hónapok spirituális programjairól.

Ezek február elején Sant Kirpal Singh születése évfordulójának a megünneplésével kezdődtek, majd a Mester Dehradunba, Chadigarhba, Ludhianába, Sonipatba és Shahjahanpurba látogatott. Delhiben és a felsorolt helyszíneken összesen 9,500 lelket avatott be. Végül Indiából a Kanári-szigetekre érkezett, ahol szintén előadásokból és beavatásból álló rendezvénysorozat volt.

Április 18. szombat

A Mester kérdés-felelet programot tartott Chicagóban. Az egyik kérdés ez volt: „Segít-e a meditáció a hibáink leküzdésében?” A Mester válasza: Amikor meditálunk, akkor egyre inkább olyan tevékenységekre fókuszálunk, amelyek által sikeresebbé válunk az életben. Feltétlenül megérkezik a segítség a különféle hibáink kezeléséhez, ugyanis tisztább képünk lesz magáról az életről, a Teremtővel való kapcsolatunkról, arról, hogy miért küldtek bennünket ebbe a világba.

Ekkor azokra a területekre fogunk összpontosítani, amelyek segítenek a földi küldetésünk beteljesítésében. A meditáció gyakorlásával valóban kezelni tudjuk a hibáinkat, amelyekbe belesodródunk. Ezek sajnos hatással vannak a további életünkre, a sorsunkra is, és nem keltenek bennünk jó érzéseket. Igazi öröm, boldogság csak az igazságban élésből, a végső célunk eléréséből fakadhat.

Április 19. vasárnap
Pipers Banquet Hall

A hall teljesen megtelt az egész Észak-Amerikából érkezett vendégekkel, mivel a Mester visszatérése óta ez volt első vasárnapi satsangja.

Az egész világon április 22-én ünneplik meg a Föld napját. Ez alkalommal ez volt a satsang témája. A Föld napját azért alapították, hogy felhívják a figyelmet arra, hogyan kezeljük a földi forrásokat, és segít annak felismerésében, hogy ne vegyünk el többet, mint amennyit visszaadunk. Ne merítsük ki a Föld éltető erejét! Csak így tudunk gondoskodni az elkövetkező nemzedékekről, arról, hogy ők is teljes bőségben élvezhessék a bolygónk kincseit.

E nap spirituális értelméről szólva a Mester arra emlékeztette a hallgatóságát, hogy mi az adás valódi lényege: aki ad, az kap. Isten az igazi Adományozó, aki az életünk minden pillanatában végtelen bőségben árasztja ránk az ajándékait. Ám a sietség közben, amellyel a hasznunkra akarjuk fordítani ezeket az ajándékokat, elfelejtünk köszönetet mondani Istennek, és megfeledkezünk arról, hogy másokat is részesíteni kellene az ajándékainkból. Tanuljuk meg az isteni kincseink megosztását!

A földön élő sok milliárd teremtményről szólva a Mester kérte, hogy viseljük gondját a fiatalabb testvéreinknek, hogy kényelmesen tudjanak élni a saját öko rendszerükben. Ha megtanuljuk szeretni Isten teremtését, akkor harmóniában fogunk élni vele. Így jobban megértjük a vegetáriánus életvitel fontosságát is. Ez abban is segít, hogy megőrizzük a földi erőforrásokat. Éljünk tudatos kapcsolatban a Földdel, és annak minden lakójával, és legyünk hálásak mindazért az áldásért, amelyekben részesülünk! – kérte a Mester.

Április 25. szombat
Spiritualitás Tudománya Központja

A Mester a kérdés-feletet program során többek között a következő kérdésre válaszolt: „Ha a megbocsátás a harag ellenszere, hogyan tudunk igazán megbocsátani? Miként akadályozhatjuk meg, hogy a haragunk visszatérjen?” A spirituális Mester válasza: Minden nap megeshet, hogy nem az elképzeléseink, nem az elvárásaink szerint alakulnak a dolgok. Ilyen esetekben kényelmetlenül érezzük magunkat. Emiatt valaki mást okolunk. Haragra gerjedünk, mert úgy érezzük, hogy valaki nehéz helyzetbe hozott bennünket.

>Hogyan bocsássunk meg másoknak? Először is ismerjük fel, hogy mindenki más, és eltérő a gondolkodásmódunk. Ha úgy vélekedünk is, hogy mi vagyunk a legnagyszerűbb gondolkodók az egész világon, mi mindent helyesen látunk, csak helyes dolgokat teszünk, ne feledkezzünk meg arról, hogy mások ugyanígy gondolkodnak magukról. Eltérő lehet a kultúra, a látásmód – akár ugyanabban a kultúrában –, továbbá a beszédstílusunk is különbözhet másokétól. Ezért egyforma benső indíték, szándék esetén is a válaszok teljesen eltérők lehetnek. Ha ezt megértjük, akkor ez megjelenik a reagálásunk módjában.

Általában az történik, hogy minden helyzetben nagyon gyorsan meg akarjuk állítani a másikat a saját véleményünkkel. Ezért, függetlenül attól, hogy a másik mit mond vagy tesz, nagyon gyorsan reagálunk. Közben már ott van a fejünkben a megítélés arról, hogy szerintünk helyes vagy helytelen a vélekedése, a viselkedése. Nem hagyunk időt magunknak a helyzet elemzésére. Ha gyorsan eldöntöttük, hogy a másiknak nincs igaza, akkor ez mindörökre szól. Ezért először is ne kapkodjunk! Igyekezzünk megérteni a másik reagálást, akár megtörtént már valami egy kapcsolatban, egy szituációban, akár nem.

Másodszor, ismerjük fel, hogy nem vagyunk tökéletesek! Még ha mi azok vagyunk is, mindenki más tökéletlen. „Mi természetesen tökéletesek vagyunk” – mindenki ezt gondolja magáról, akkor legalább azt fogadjuk el, hogy a többiek gyarlók. Ebben az esetben hibákat követhetnek el. Ha mi tökéletes lényként hibátlanok vagyunk, akkor Isten mellett ülünk, akkor nem lehetünk itt. Vajon mit keresnénk ebben a világban? Szeretnénk tökéletessé formálódni, ezért élünk most emberi testben.

A megbocsátás felejtéssel kezdődik. Ez a második lépésünk. Ha nem feledkezünk meg a helyzetről, akkor képtelenek vagyunk megbocsátani. A másik is, mi is hibázhatunk. A nehézségek felszámolhatók, ha elfelejtjük a kellemetlen esetet, ha azt mindörökre kitesszük magunkból.

Április 26. vasárnap
Pheasant Run Resort
St. Charles, IL

A Mester a satsangon arról beszélt, hogy a karma törvényének a megértése segít a spirituális átformálódásunkban. Amikor magunk látjuk, hogy mi történik, ha mi tapasztalunk meg valami pozitív dolgot, akkor annak meglesznek az eredményei. Az emberek élete így megy keresztül változásokon. Belülről alakulunk át. Elkezdjük megtapasztalni az igazi valónkat, a lelkünket, amelynek jellemzője a határtalan szeretet, örök bölcsesség, önzetlen szolgálat, alázat, hála az Úr iránt.

Ekkor a mélyen bennünk nyugvó kincseink napvilágra kerülnek. Jelenleg ezeket beburkolja az anyag, az elme az illúzió sok fátyla. Ha befelé fordulunk, ha meditálunk, akkor feltárul előttünk a létezésünk valósága. Ténylegesen ez formál át bennünket istenivé, olyan valakivé, aki megismerte az igazi valóját, aki igaz emberré vált.

Egyébként felszínesen élünk, örökké takargatjuk, álcázzuk magunkat. Annak megfelelően változtatjuk a véleményünket, ahogy azt az adott környezetben előnyösnek érezzük. Így soha nem tud megmutatkozni a valódi természetünk. Ehhez a bensőbe fordulásra, a lelkünk megismerésére, erőhöz juttatására, aktívvá válására van szükségünk. Jelenleg az elménk oly erőteljes, hogy minden mást félresöpör.

Ha azonban a meditáció révén a lelkünk táplálékhoz jut, akkor öntudatra ébred. Így napvilágra kerülnek a lelkünkre jellemző tulajdonságaink, és csak jóság fog áradni belőlünk. Hiszen a lélek jó, Isten része. Nála semmi sem lehet jobb. Arra van szükségünk, hogy a lelkünk jósága kisarjadjon bennünk. Ekkor a létezésünk a korábbitól teljesen különböző lesz. Olyan, amilyet soha azelőtt nem is ismertünk.

Április 29-május 2. Látogatás a kanadai Torontóba

Április 29. szerda 1. nap

Az elmúlt huszonöt év alatt Sant Rajinder Singh a spiritualitás magjait a világ minden sarkába eljuttatta, és táplálja, gondozza az elvetett magokat. E napon az élő Mester megáldotta Kanada legnagyobb városát, Torontót, ahol négynapos spirituális fesztiválsorozat kezdődött mindazok számára, akik csatlakoztak a karavánjához. A boldog sangat a Marriott Niagara Falls-ban köszöntötte a Mestert és Mata Rita Jit.

A 2,8 millió lakosú Toronto Ontario tartomány fővárosa, a világ egyik legmultikulturálisabb helye, ahol 140 nyelvet és dialektust beszélnek. Ugyanez a sokszínűség jellemzi a sangatot is.

A Sheraton Niagara Fallsban egy közös vacsorával kezdődött a program. A Mester mögötti háttér a vízesés megvilágított képe volt, amelyre hivatkozva Ő az üdvözlő beszédében azt mondta: „Gyönyörű a bennünket körülvevő természeti környezet, de ennél még sokkal szebb, lélegzetelállítóbb a benső világok látványa. Szenteljünk még több időt a meditációra, ha fejlődni akarunk a spirituális ösvényen! A vacsorát követően a Mester személyesen is találkozott a sangat tagjaival, akik közül többen a 2001-es torontói látogatása óta nem találkoztak Ővele.

Április 30. csütörtök 2. nap

A sangat másnap reggel ellátogatott a vízeséshez, amely egész különleges látványt nyújtott napfelkeltekor. A Niagara-vízesés körülbelül 12 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végén keletkezett. A mai Egyesült Államok és Kanada határán az akkori gleccserek elolvadásakor alakultak ki a Nagy-tavak, amely tóvidék északon a Felső-tóval kezdődik. Ez bolygónk legnagyobb édesvizű tava. A Nagy-tavak víztömege is rendkívüli, hiszen mind meglehetősen mély: a Felső-tó közel 400, de a legsekélyebb Erie is 60 méter vízmélységű. E tavak fölöslegét a Szent Lőrinc folyó vezeti el az Atlanti-óceánba. Az öt tó nem azonos tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, így az azokat összekötő folyókon számos zuhatag alakult ki.

A Niagara – Mennydörgő Víz – nevet az indiánok adták az Egyesült Államok és Kanada határát képező hatalmas vízesésnek. A keleti oldalon (az USA területén) a zuhatag 300 méter hosszan egyenes vonalat alkot, míg a kanadai Lópatkó-vízesés (Horseshoe Falls) kétszer akkora, és valóban patkó alakú. Az óránként lezúduló víztömeget 30 millió köbméterre becsülik. A 70–90 méter mély, meredek sziklafalakkal körülvett szakadékból, ahová az óriási mennyiségű víz lezuhan, valóságos párafelhők szállnak fel, amelyek nagy messzeségből is láthatók, és maga a „mennydörgés” akár 50 kilométer távolságból is hallható. Ezt a patkó alakú vízesést látogatta meg a Mester és a sangat.

Ezután a sheffieldi Ontario Meditációs Központba utaztak, amelyet nyolc éve vásároltak meg. A vörös téglás épület néhány hektárnyi, fenyőkkel beültetett, csendes, zöld környezetben helyezkedik el. 1891-ben templom céljára építették. A templomi padokkal berendezett nagyteremben 350-en férnek el. A satsangi gyerekek sorfala között végighaladva, a Mester és Rita Ji átvágta a nagyterembe vezető lépcsősor alján a vörös szalagot – ezzel felavatta a központot.

A satsang koordinátor köszöntötte a Mestert, és azt mondta: „Ez a központ a kegyes Atya által ajándékba adott földi otthon az Ő elkószált gyermekei számára.”

A Mester arról beszélt, hogy Torontóból ide megérkezve akkora nyugalom, békesség vesz körül bennünket, hogy könnyű befelé fordítani a figyelmünket. Itt szeretetben, Istenre való édes emlékezésben arra összpontosíthatunk, ami igazán fontos az életben. Az egész világon egy központ, amely a Mesterek missziójának otthona – ritka áldás. Az együttlét prashad osztással ért véget.

Ezen az estén a sangat Toronto Lakeshore Convention nevű központjában vacsora és zenei program keretében ünnepelte meg Maharaj Ji és Mata Rita Ji 39. házassági évfordulóját. A skót dudák és az indiai dhol (pergődob) harmóniában zengve köszöntötte őket, amikor beléptek a gyönyörűen feldíszített hallba. A nagyon tehetséges torontói Fiatal Felnőttek műsora következett. Az este témája: Ishq Sufiana – Egység a Szeretett Lénnyel. Költemények, zene és színjáték ötvözeteként a misztikus költő, Bulleh Shah Mestere, Inayat Shah iránti szeretetének a történetét mutatták be. Az este több énekes közreműködésével, qawwali zenei programmal folytatódott, és tortavágással zárult.

Május 1. péntek 3. nap

Kora délután „Meet and Greet” program, vagyis személyes találkozás volt a Mesterrel.

Este került sor a Mester első nagyközönségnek szóló előadására a Torontói Kongresszusi Központban, „Lássuk meg a láthatatlan a meditációban!” címmel. Az előadás bevezetéseként Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő Kabir Sahibtól.

A Mester a verset elemezve kiemelte, hogy Isten sem a rítusok, rituálék, sem a zarándokutak és önsanyargatás útján nem található meg. Isten bennünk él, minden légvételünknél velünk van. A benső csendben lelhetünk Őrá, ha őszinte igyekezettel keressük Őt. Az emberiség időtlen idők óta kutat Őutána – a fizikai érzékek segítségével, amelyek által Isten láthatatlan, felfoghatatlan, mert Ő maga a tiszta tudatosság. Ez csak a fizikai érzékeken túli állapotban tapasztalható meg.

Ehhez a figyelmünket a külső világból befelé szükséges fordítanunk. Az Istenfelismerés útján a legnagyobb akadály előttünk az egónk. Ez kelti a dualitás érzését, amely elszigetel bennünket a teremtés többi részétől. Ha sikerül megfékeznünk az egónkat, és eltávolítjuk dualitás fátylát, akkor mindenki mást Isten kiterjedésének látunk.

A nagyszámú hindi közösségre tekintettel a Mester az előadás befejező részében hindi nyelven összegezte az általa elmondottakat. Majd elmagyarázta a Jyoti meditáció módszerét, és meditációba helyezte a hallgatóságát.

A szomszédos teremben közös vacsorával zárult a harmadik nap programja. A nagyon tehetséges satsangi csoport zenei programjának az volt a témája, hogy a Mester a szeretetével egyre mélyebbre merít bele bennünket a lelkünk örök szeretetének átélésébe.

Május 2. szombat 4. nap

A látogatás negyedik napján hangzott el a Mester második nyilvános előadása „Utazás a benső spirituális régiókba” címmel. Bevezetésként Mata Rita Ji Bulleh Shah egy himnuszát adta elő.

A sok új érdeklődőre tekintettel a Mester először a spirituális keresés okairól és annak folyamatáról beszélt. Isten megtalálása érdekében spirituális utazást kell tennünk a bensőnkben – a meditáció módszere segítségével. Ekkor feltárul előttünk a valóság, hogy spirituális lények vagyunk, akik jelenleg fizikai tapasztalatokat szereznek, és a földi küldetésünk valódi célja az isteni egység elérése. Az előadás meditációval zárult, amelyet beavatás követett.

Ez az este is a sangattal közös vacsorával zárult. A torontói sangat ezen az estén is zenei programmal szórakoztatta a vendégeket. Az est a Mester énekével zárult: Sant Darshan Singh egyik gázeljét adta elő.

Május 3-5. Látogatás a kanadai Montrealba

Május 3. vasárnap 1. nap

Montreal a Mester kanadai úti programjának a második állomása, Kanada második legnagyobb városa, Quebec tartomány legnagyobb városa, és a nyugati világban, Párizs után a második legnagyobb francia nyelvű település. Jelentős az angol nyelvű kisebbség is. Montreal lakóinak a száma: 1,7 millió. A város eredeti neve Ville-Marie, vagyis „Mary városa” volt. A mai nevét a Mount Royal nevű három csúcsú hegyről kapta, amely a város szívében helyezkedik el, 232 méterre a tengerszint felett.

A Mester első útja a Montreali Meditációs központba vezetett, amely a Macouuche nevű elővárosban helyezkedik el, és Montreal belvárosából 30 perc alatt közelíthető meg. A nyolcszögletű, impozáns épületet a helyi közösség 2009 októberében vásárolta meg. Az emeleten van a „szentély”, amelynek tetőzetét fényezett juharfából ácsolták. 250 embernek nyújt kényelmes helyet meditációra és egyéb spirituális programokra. A Mester és Mata Rita Ji a boltíves bejárónál átvágta a szalagot, majd bejárta az egész központot.

A sangathoz szólva a Mester örömét fejezte ki, hogy második alkalommal lehet Montrealban. Kiemelte, hogy mennyire szép építészeti szempontból is a központ. Kérte, hogy a sangat az isteniséggel harmóniában fordítsa a legnagyobb javára azt az ajándékot, amit egy ilyen spirituális központ jelent.

A tanítványtársainkkal való együttlétek, programok – a szinergia törvényének köszönhetően – hozzájárulnak a spirituális fejlődésünkhöz, de fontos, hogy itt minden cselekedetünk spirituális természetű legyen! – emelte ki a Mester. Jó gondolatokkal, szavakkal és tettekkel a figyelmünket őrizzük meg az isteniségen, tartsuk az ellenőrzésünk alatt az elménket!

Ezután a sangat „Találjunk rá az isteni szikrára!” címmel egy tréfás jelenetet adott elő franciául, amit angolra fordítottak. A narrátor Darshan Mester verseit idézte, mialatt bemutatták a lélek sötét éjszakájából az Istenhez visszavezető utat, amely során nélkülözhetetlen az élő Mester segítsége.

Az üdvözlő torta megszelését prashad osztás követte.

Május 4. hétfő 2. nap

A következő két napon a Crown Plaza Hotelben folytatódtak a programok. Érdekesség, hogy 1987-ben Sant Darshan Singh ugyanebben a hotelben szállt meg, amikor a városba látogatott.

Délután személyes találkozó volt a sangattal. A Mester azt mondta: „Bár tizennégy év telt el a megelőző együttlétünk óta, mindenkit a szívemben hordozok.”

Este ugyanitt került sor „Az isteniség szikrája” címmel az első nagyközönségnek szóló előadásra. Kabir Sahib himnusza, amellyel Mata Rita Ji bevezette az előadást, az emberi test mulandóságáról, a lélek halhatatlanságáról, és Isten hiábavaló kereséséről szólt, ha az erre az állhatatlan világra korlátozódik.

A Mester kiemelte: az összes hit arra ösztönöz, hogy a bensőnkben találjunk rá az Úrra. A misztikus föld, amelyről minden szent és misztikus beszél, bennünk nyugszik. Az isteniség szikrája, az Istenerő éltet bennünket. Ha összekapcsolódunk a lelkünket tápláló erővel, képessé válunk az élet és a halál titkainak a megfejtésére. Az azonban a mi feladatunk, hogy eltávolítsuk az isteniség szikráját befedő takarókat, az elme, az anyag és az illúzió fátylait. Ennek eszköze az etikus életvitel és a meditáció. Ekkor teljes ragyogásában meg fogjuk tapasztalni Isten Fényét. Az előadás közös meditációval zárult.

A Mester látogatása alkalmából jelent meg francia nyelven Az isteniség szikrája.

Este közös vacsora volt a sangattal. A satsangi zenészek műsorához gyakran csatlakozott a Mester spirituális üzenetű improvizált verssorokkal, amelyek lényege az volt, hogy a Mester szeretete kelti az igazi muzsikát, amely felpezsdíti, lázba hozza a lelkünket.

A Te hívásod a szunnyadás századaiból ébresztett fel.
Meghallva a Te éneked, a lélek felszárnyal és vidáman dalol.
A Te isteni Hangod hallatán az őrült szeretőd mámorban fürdik.
Minden tisztelet a taverna Uráé!
Minden tisztelet a taverna Uráé!

- Sant Darshan Singh: A lélek kiáltása

Május 5. kedd 3. nap

A Mester ezen a napon is folytatta a személyes találkozást a sangattal, amelyet anyák napi megemlékezéssel indított. Mata Rita Ji – a nemzetközi közösség szeretett édesanyja – egy nagy csokor piros rózsát kapott sangattól. Egy csapat lány az anyai szeretetről adott elő egy gyönyörű dalt. A Mester ezután az anya szeretetének a fontosságáról beszélt, amelyben Isten szeretete tükröződik vissza.

Ezen az estén „Fedezzük fel az isteni szeretet spirituális régióit!” címmel hangzott el a Mester második nagyközönségnek szóló előadása. A satsang kezdetén Mata Rita Ji a nagy indiai női szent, Mira Bai egy himnuszát adta elő, amely az Úr utáni hatalmas vágyódásáról szólt.

A Mester a szentírásokra hivatkozva kiemelte, hogy Isten Otthonában sok palota vár ránk, amikor a lelkünk befejezi az utazását. A szereteten keresztül erről még az életünk során tapasztalatot szerezhetünk, hiszen Isten szeretet, a lélek egylényegű Ővele, szintén szeretet, és a szeretet ösvényén térhetünk haza. Az Istenre való állandó emlékezés megtölti a szívünket szeretettel, és ez istenivé formál bennünket.

Tegyük meg az ehhez szükséges előkészületeket! Üljünk a benső csendben, és tartsuk a figyelmünket a spirituális régiókba vezető kapun! A tökéletes Mester segítségével képessé válunk arra, hogy megtapasztaljuk a benső világok szépségét és az azokat betöltő szeretetet.

Az előadást beavatás követte. Ezzel ért véget a Mester kanadai programsorozata. Most visszatér Chicagóba, ahol nagyon sok szerető vár már a megérkezésére. "