2021. 02. 13 – 02. 21. Online satsangok közös meditációval
2021-02-13
Február 13. szombat
A mai satsangon arról beszélt a Mester, hogyan ébredhetünk rá Isten szeretetének a szépségére, és miként vethetünk horgonyt az Ő szeretetében az életünk során.
Gyakran érezzük azt, hogy másoknak jól alakul az életük, miközben nekünk sokféle kihívással kell szembenéznünk. Minden erőnket bevetjük a jobb élet reményében, abban a hitben élve, hogy ez egyedül a mi erőfeszítéseinken múlik.
A Mester kiemelte, annak érdekében, hogy úgy éljünk, ahogy kell, nagyon fontos a helyes megértés. Ugyanis ebből születnek a jó gondolatok, helyes szavak és tettek. Elmondta, hogy a kegyes Mester, Sant Darshan Singh nagy részletességgel tárja elénk a spiritualitás útját, és azt, ahogy a mindennapjaink telnek. A lényegi kérdés az, miként formálhatnánk jobbá a földi létünket.
Ő sok alkalommal kiemelte: „Soha ne érezzük azt, hogy magunkra hagyottak vagyunk!” Amikor ugyanis valaki problémákkal szembesül, úgy érzi, hogy mindenki elfordult tőle. Sok más esetben feltételezzük, hogy Isten is cserben hagyott bennünket. Ilyenkor megfeledkezünk arról, hogy Ő minden pillanatban gondoskodik rólunk. Az a mi hibánk, hogy ezt nem ismerjük fel. Ha nem is ébredünk rá az isteni támogatásra, az attól még velünk van.
Az érzékeink szintjén élve a földi világot tekintjük az egyedül létezőnek. Minél több ismeret megszerzésére törekszünk, mert azt reméljük, hogy így jobb helyzetet tudunk teremteni magunknak a világban. Egyáltalán nem tudatosul bennünk, hogy a fizikai világ a maja, a káprázat szintje, és amíg teljesen ez köti le a figyelmünket, képtelenek vagyunk rálelni a bennünk rejtező igazságra, arra, hogy valójában lelkek vagyunk, Isten részei.
A fizikai világgal egyidejűleg a tudatosságnak sok más szintje is létezik, a Fény, a szeretet és a szépség csodálatos régiói. Ezeket mind képesek vagyunk bejárni, ha a meditációban ráhangolódunk az Isteni Fény- és Hangáradatra. Ezzel utazva ráébredünk a lelkünkre és visszatalálunk Istenhez.
Ezután Sant Darshan Singh verssorait idézve a Mester arról beszélt, mit szükséges tennünk annak érdekében, hogy beteljesíthessük az emberi születésünk célját:
Teljes bizonyossággal rátalálhatsz Istenre.
Csak annyit kell tenned,
hogy adj felhajtóerőt a lelkednek.
Ő közelebb van hozzád a saját ütőerednél.
Csupán őszintén kell kiáltanod Őutána.
Február 14. vasárnap
A szív szeretettel telített
Ezen a napon Maharaj Ji arra helyezte a hangsúlyt, hogy a külső életünk sokféle gondja, nehézsége közepette is képesek vagyunk szeretetben és örömben élni, ha a figyelmünket megőrizzük Istenen, és nem hagyjuk, hogy a negatív külső hatások letörjenek, cselekvésképtelenné tegyenek bennünket.
Az elmúlt évben a vírusjárvány miatt kialakult helyzet megmutatta, hogy mindannyian összeköttetésben vagyunk egymással. Általában másoktól különbözőnek tartjuk magunkat. Ennek az az oka, hogy a figyelmünk megragad az élet külső oldalán. Ám valójában összetartozunk: az isteni szeretet ezüstfonala köt össze bennünket. Isten egy része ott van mindannyiunkban. Ha túlhaladunk az élet felszínén, perifériáján, ahol a nagy többség élete telik, nyilvánvalóvá válik az egységünk és a lényegi azonosságunk.
Olvashatunk a Teremtőről és a teremtésről, a kettő közti kapcsolatról. Ám mindaddig nem lesz teljes és világos képünk róluk, amíg nem szerzünk személyes benső tapasztalatokat. A szentek és misztikusok minden időkben az igazság megismerésére ösztönözték az emberiséget. Arra, hogy ismerjük meg a létezésünk valóságát: mindannyian az egyetlen Teremtő gyermekei vagyunk. Az Ő örök jelenvalósága a meditációban, az Isteni Fény és Hang segítségével tapasztalható meg.
Amikor a lelkünk a fizikai testtudat fölé emelkedik, elkezdünk utazni a Fénnyel és szeretettel telített benső régiókban. Ezekben a tudatosság mértéke sokkal magasabb, mint a fizikai világban. Ekkor feltárul előttünk a valóság, megismerjük az igazi természetünket.
Kevés az olyan szent, aki költeményekbe tömöríti a tanítását – mondta a Mester. A költemények hatalmas mélységű bölcsességet sűrítenek néhány verssorba. Ezután Sant Darshan Singh verssorait idézte, amelyek arról szólnak, milyen változást eredményez az életünkben Isten szeretetének az átélése:
Isten szeretetétől az élet mámorossá válik.
Ezt a Fényt megtapasztalva a szív szeretettel telítődik.
A költő-szent szavai szerint Isten szeretetétől az életünk megtelik mámorral. Általában hogyan vélekedünk az életünk folyásáról? Úgy érezzük, hogy az egyik nehézséget követi a másik. Különösen az elmúlt év okozott számtalan gondot rengeteg embernek. Nagyon sokan elveszítették a munkájukat. Nem volt módunk a szeretteinkkel való találkozásra. A lakásba bezártság, a kimozdulás gátoltsága csak tovább növelte a feszültséget. Sokaknak az is nagy gondokat okozott, hogyan kerüljön étel az asztalukra. Ha ennyiféle probléma, csapás sújt le ránk, akkor az az érzés támad bennünk, hogy ennek már soha nem lesz vége.
Sant Darshan Singh mit tanácsol nekünk? Azt kívánja, hogy legyünk mámorosak Isten szeretetétől. Ugyanis ez gyönyörűvé varázsolja az életet. Ilyenkor mindent nagyon szépnek látunk. Isten szeretete teszi ilyenné az életünket. Ha tehát örömtelik, boldogok, megelégedettek szeretnénk lenni, éljük át az Ő édességét!
A verssorok tanúsága szerint a benső utazással, az isteni mámor megízlelésével ismerjük meg a valódi énünket. Miután telítődünk az isteni szeretettel, és az kisugárzódik másokra is, az életünk és az otthonunk a korábbiaknál sokkal békésebb lesz.
A szentek és misztikusok mindig is azt kívánták, hogy földi mennyországban éljünk. Mindannyian dolgozhatunk ennek az állapotnak az eléréséért, amely örömteli, boldog, gondok és problémák nélküli. Ez akkor válhat valóra, ha rálelünk az isteniség Forrására önmagunkban.
Február 20. szombat
Kapu Istenhez A mai satsangon a Mester arról beszélt, hogy Isten után vágyódva az emberek vég nélkül keresgélnek a külső világban. Egy kis példázattal világított rá ennek a helyzetnek a képtelenségére. Egy hal, amely a természetes közegében, a vízben élt, szomjasan kutatott a víz után. Ugyanígy nem vagyunk tudatában annak, hogy körülölel bennünket Isten szeretete, benne fürdünk, és mégsem ismerjük fel az Ő szüntelen jelenlétét. Darshan Mester ezt az igazságot így önti versbe:
Amikor a szeretettel teli pillantásod rám vetült,
ezt a sivatag homokja
összes szemcséjének a szívében is felfedeztem.
A lelkünk csepp a mindentudás Óceánjából, és ahogy minden egyes homokszem magában hordozza az egész sivatag lényegét, a csepp, vagyis a lelkünk is rendelkezik az isteni Óceán összes jellemzőjével. Amikor a meditációban tapasztalatot szerzünk az igazi természetünkről, és az Istentől már eonok óta tartó elszakítottságunkról, akkor uralkodó szenvedélyünkké válik az Ő megkeresése, és a visszatérés Őhozzá.
A testünknek kilenc olyan nyílása van, amelyek a külső világ felé nyílnak (a két szem, a két fül, az orrnyílások, a száj és a két alsó nyílás).
Van azonban egy tizedik kapu is, a két szemöldök között és mögött, amelyet a lélek székhelyének nevezünk. Mialatt a testünk és az elménk csendjében meditálunk, a lélekáramok visszahúzódnak ide. Ha összekapcsolódik a figyelmünk, vagyis ez az áramlat az Isteni Fény-és Hangáradattal, akkor megkezdődhet a spirituális utazásunk a bensőnkben, amelyen a Mesterünk lesz a védelmezőnk és vezetőnk.
Február 21. vasárnap
Hatoljunk át az akadályokon, jussunk el a Fénybe!
Az életünk során nagyon sok kihívás, erőpróba vár ránk. Esetenként fizikai, anyagi problémák adódnak, vagy eltávozik egy szeretett, hozzánk közelálló személy, és érzelmileg nagyon nehéz feldolgozni a hiányát. Azok közül, akik igyekeznek csendben ülni, meditálni, rátalálni Istenre, sokan tapasztalják azt, hogy az élet nehézségei akadályt jelentenek a spirituális fejlődésükben. Becsukják a szemüket, megpróbálnak maguk elé koncentrálni, de a gondolatok elkezdik bombázni őket, magukkal ragadva a figyelmüket.
Fontos felismernünk, hogy a benső utazásunk megkezdése előtt meg kell tisztulnia a lelkünknek, és Istennek tetsző életet szükséges folytatnunk.
Egy vízvezetékszerelő érdekes történetén keresztül a Mester arra mutatott rá, hogy olyanok vagyunk, mint egy vízlevezető cső. Egész nap gondolkodunk, és idővel az érzékiség, a harag, a kapzsiság, a ragaszkodás és az ego annyira eluralja az életünket, hogy teljesen eldugítják ezt a képletes csővezetékünket. Tisztító folyadékra van szükségünk, amely egyébként ott van bennünk: ez Isten Ereje, az Ő Fénye és Hangja. Ez hozta létre az egész teremtést, ott rejtezik mindannyiunkban. Ha a meditációban összekapcsolódunk vele és etikus módon élünk, akkor végbemegy a megtisztulás folyamata.
Individuális lényként kétféle lehetőség közül választhatunk. Hagyjuk a lelkünket beszennyezett állapotban, de akkor esélyünk sincs a valóság és Isten felfedezésére, vagy elindulunk a megtisztulás útján a helyes gondolatok, szavak és tettek, valamint a meditáció segítségével.
A fizikai valónk csendje érdekében szükség van egy mechanizmusra. Ez a simran, Isten neveinek mentális ismétlése. A meditációban ennek segítségével érhetjük el, hogy a testünk és az elménk már nem zavar meg bennünket. Így túl tudunk jutni az általuk emelt akadályon, és a Fény régiójába, a spirituális szintekre emelkedünk, amelyek telítettek Isten szeretetével és Fényével.